Shock!

Abstract Ritual címmel jelent meg a napokban a budapesti Omega Diatribe új minialbuma, amelynek egyik fő érdekessége, hogy a 2013-as, Iapetus című bemutatkozó lemez után távozott Metzger Dávid helyett az amerikai színtér egyik legkeresettebb session-ütőse, Kevin Talley (Daath, Chimaira, Misery Index, Six Feet Under satöbbi) dobolta fel. A zenekar felállása ugyanakkor Kiss Tamás csatlakozásával ismét teljessé vált, és lehetőségeik szerint igen komoly mozgást terveznek 2015-re. Hájer Gergő gitárossal beszélgettünk az Omega Diatribe körüli aktualitásokról.

Tavaly a dobosprobléma miatt gyakorlatilag az utolsó pillanatban faroltatok ki a Wacken Metal Battle tehetségkutatóból, pedig a zsűriben mind egyetértettünk abban, hogy a végül nyertes Room Of The Mad Robots mellett ti vagytok az igazi esélyesek. Biztos, hogy nem lett volna jobb valami átmeneti megoldás egy beugró dobossal?

Mi is nagyon sajnáltuk az incidenst. Főleg, mióta több forrásból is hallottuk, hogy ennyire szimpatikusnak tűnt a produkciónk lemezen a zsűri több tagjának is. Utólag visszagondolva sokat rágódtunk, hogy mi lett volna a legjobb döntés, de mivel elég rövid idő lett volna a felkészülésre egy beugró dobosnak, így határozottan az volt az álláspontunk, hogy ha nem tudjuk az addigi elvárt száz százalékot nyújtani, akkor inkább hagyjuk ki a bulit. Akkoriban nagy fájdalmunk volt, hogy négy lefixált bulival a nyakunkon lépett ki a dobosunk, amiből az egyik ráadásul külföldi koncert lett volna. Természetesen ezeket a bulikat kénytelenek voltunk lemondani... Ezek között szerepelt a Wacken Metal Battle is. Reméljük, legközelebb kedvezőbb lesz a csillagállás számunkra!

Miért pont Kevin Talley mellett döntöttetek az új anyag felvételeinél? Mennyire volt nehéz becserkészni vagy meggyőzni?

Feltétlenül olyasvalakivel akartuk feldoboltatni a lemezt, akinél biztosak voltunk benne, hogy a legvadabb témáktól sem riad vissza. Ugyan mi nem a 200 bpm feletti darálós kategória vagyunk, de ha valaki kicsit belemélyed a dobtémáinkba, akkor biztosan hallja, hogy közel sem egyszerűek. (mosolyog) Szóval Kevin létezéséről már jó régóta tudok, talán azóta, amikor a Slayerrel volt egy próba-sessionje, amiről felkerült néhány videó a YouTube-ra. Na, hát ott úgy üti a God Hates Us All-os nótákat, hogy néhol szerintem Lombardót és Bostaphot is megszégyeníti! (mosolyog) Láttam, hogy vállal stúdió-sessionöket is, ezért bátorkodtam írni neki egy levelet a Hydrozoan Periods demójával, és vázoltam neki, milyen szituációban vagyunk. Néhány órára rá jött a válasz tőle, hogy tökre bejön neki a dal, különlegesnek tartja, ezért az általános „hiring" díjának kábé a felét beajánlotta nekünk, mi pedig természetesen éltünk a lehetőséggel. Nagyjából egy hónapra rá küldte vissza a feldobolt verziót úgy, hogy addig gyakorlatilag végig a Suffocationnel turnézott.

Nyilván nem konkrét összeget szeretnék kihúzni belőled, de mégis mennyire volt megterhelő anyagilag egy olyan keresett session-dobos, mint Kevin bevetése?

Ahogy említettem, viszonylag baráti összeget ajánlott nekünk az első dalra, amit küldtünk neki. Egy egész lemez felvételének a gondolatát pedig ő hozta szóba, mi csak egy dal erejéig akartuk igénybe venni az elején. Amikor felmerült egy egész EP felvételének a lehetősége, szintén kedvező árat írt nekünk, amiből a végén még egy kicsit le is tudtunk csípni, mert írtuk neki, hogy itt Magyarországon nem igazán vet fel minket a pénz. (mosolyog) A konkrét összegek elkerülése végett úgy próbálom vázolni nektek a dolgot, hogy olcsóbban jöttünk ki a végére, mintha egy B-kategóriás stúdióban felvettük volna a dobokat... És akkor még mindig nincs senki a dobok mögött! (mosolyog) Szóval mindenképp jó döntés volt Kevinnel kooperálni, már csak azért is, mert a neve révén – és az ő segítségével is – olyan helyekre jutott el a zenénk, ahova nekünk nem ért volna el a kezünk.

Körülbelül előírtátok neki, hogy mit játsszon, vagy teljesen szabad kezet adtatok neki? Mit szólt a zenétekhez, és szerintetek mennyiben lett volna más a végeredmény, ha nem ő dobolja fel a dalokat?

A Hydrozoan Periods dalra az volt a reakciója, hogy irgalmatlanul nehéz volt felütnie, jól megizzasztottuk, de a végeredmény magáért beszél. (nevet) És tényleg... A dalok demóverziója alatt az én MIDI dobom volt hallható. Azt írta, hogy ő is hasonló kivitelezésre gondolt, ezért többnyire azt fogja követni. Írtam neki, hogy ne fogja vissza magát, ahol valami ütősebb ötlete van, nyugodtan tegye bele. Ez így is lett a dalok többségénél... Körülbelül 80 százalékban azt dobolta, ami a demószámokon szerepelt, a maradék 20 százalékot pedig olyan megoldásokkal vitelezte ki, hogy mikor először meghallottuk, kényszeresen fülig ért a szánk. (mosolyog)

Hogyan találtátok meg végül Tamást, és miért pont mellette döntöttetek?

Elég sok jelentkezőt kipróbáltunk. Sajnos a legtöbb mind komolytalan volt. Voltak nagyon lelkes delikvensek, akik egyszerűen felszívódtak, amikor a próba konkretizálására került a sor, és azóta sem hallottunk felőlük. A sok elkeseredett próbálkozás után egyszer eszembe jutott, hogy anno játszottunk már együtt Tomi zenekarával, és jó emlékek éltek bennem a játékáról. Írtam neki, hogy mi a helyzet, nem érdekelné-e a dolog. Érdeklődőnek tűnt, ezért egyeztettünk is egy próbát. Egyöntetűen mindenki hátast dobott a próbától, hiszen a legtöbb jelentkezővel a számok feléig sem jutottunk el a meghallgatásokon, Tomival pedig hihetetlenül olajozottan gördültek a groove-ok. Mindeközben bekerült a képbe egy másik jelentkező is. Mivel mindenképp jól szerettünk volna dönteni a két dobos között, ezért arra jutottunk, hogy egy ideig próbáljunk velük párhuzamosan. Fontosnak tartottuk, hogy a hozzáállás is megfelelő legyen, és az illető tudjon annyi energiát belefektetni a zenekarba, mint amit mi elvárunk egymástól. Ilyen téren mindkét dobos rendben volt, viszont Tomi produkciója elsöprő erejűnek bizonyult, így egyöntetűen rá esett a választásunk. Öröm próbálni vele, az eddigi legtehetségesebb dobos, akivel élőben zenélhettünk.

Miért egy EP-t rögzítettetek, és miért nem teljes nagylemezt?

Ha már koncertezni nem tudunk, akkor mindenképp valami életjellel akartuk biztosítani a létezésünket az underground metal-világban, hogy ne temessenek el minket az emberek, mert nem a babérjainkon ülünk. Ezeket a dalokat már majdnem készre gyúrtuk a műhelyben, igazából csak véglegesítésre vártak. Ebből kifolyólag jött az ötlet, hogy miért ne gyúrnánk össze belőle egy EP-t?! A lemez hossza pedig közel fél óra, szóval egy hardcore-nagylemez hosszával vetekszik! (mosolyog) Tehát egy viszonylag hosszabb és tartalmas EP-nek könyvelhető el.

Ha összehasonlítjátok az Iapetusszal, mik a legszembetűnőbb különbségek az új dalokban? Mennyire újak ezek a témák?

Szerintem egyből szembetűnő az akusztikus dob organikussága. Az Iapetuson ugye szintetikus dob hallható. Fontos azért hozzátenni, hogy felütöttük, tehát nem csak bepötyögtük, segítve ezzel, hogy minél élőbbnek hasson. A debütáló nagylemezen sajnos csak erre futotta a büdzséből. A másik, ami szintén észrevehető, hogy a számok szerkezete kicsit letisztultabb, kézzelfoghatóbb. Ezzel közel sem azt mondom, hogy egyszerűbb lenne a lemez, hanem csupán természetesebben gördülnek a nóták. Az Iapetusnál az volt a cél, hogy igazán kimutassuk a fogunk fehérjét, és csináljunk egy baromi szélsőséges lemezt. Az Abstract Ritual már egy sokkal jobban beérett, megfontoltabb kiadvány.

Hogy megy a dalszerzés a zenekarban, kinek mi a szerepe a folyamatokban?

A dalszerzés menete nem igazán változott az Iapetus óta. Általában kész dalokat szoktam mutatni a srácoknak, amiből kiválasztjuk a legütősebbeket. Megírom előre a dobokat, hogy a dobosnak világos legyen, hogyan képzeltem el a groove-okat, hol van az egy és hol van a felütés. Persze ezek a szám útja során nagymértékben átíródnak. Ez csak amolyan referenciaként szolgál a többieknek, hogy minél pontosabb képet kapjanak az elképzeléseimről. Aztán ha valamelyik téma nem igazán tetszik valakinek, vagy nem érezzük elég ütősnek, kicseréljük vagy átszerkesztjük. Általában a basszus-sáv íródik át a legjobban, mert én csak amolyan gitáros-basszeros vagyok. Pengetővel felnyomom a basszust gyakorlatilag teljesen úgy, mint a ritmusgitárt, aztán csókolom. Ákos sokkal inkább basszerosfejjel gondolkodik, és átépíti a basszus-sávot, ahogy az egy ujjal játszó, slappelő basszusgitárostól illik. A slappelések és az ujjal történő játék különleges, egyedi atmoszférát ad a zenének az efféle stílusoknál. Végezetül pedig Geri teszi fel az i-re a pontot a szöveggel. Nem hétköznapi szóhasználatú szövegekkel rukkol elő, így roppant érdekes szótagolásokat lehet összehozni a poliritmikákra. Próbáljuk a lendületességre helyezni a hangsúlyt a daloknál.

A lemez végül saját kiadásban jött ki, de eredetileg nem így terveztétek. Mi volt a probléma az ausztrál kiadóval?

Mikor 2014 októberében aláírtuk a szerződést a Twin Peak Recordsnál, megmondom őszintén, az volt csalogató, hogy egyből azzal indítottak: vinylen fog megjelenni náluk az Abstract Ritual, és ők állják a merch-öt is. Mivel Geri és én nagy hanglemezgyűjtők vagyunk, ez nagyon csábító volt számunkra. Magyarországról viszonylag nehéz és költséges a vinylkiadás, mert nem lehet normálisan felmérni rá az igényt, hogy kik azok, akik biztosan vevők lennének rá. Befürödni meg nem akarunk egy százdarabos vinylgyártással... Szóval, amikor a célegyenesben volt az Abstract Ritual és érdeklődtem náluk, mikortól él majd az előrendelés opció, gyanúsan nagy volt a csend... Aztán január vége környékén kibújt a szög a zsákból: Anthony, a Twin Peak főfejese azt írta, hogy a könyvelője sajnos két-három hónapot jósol nekik a csőd eléréséig, hacsak nem tud zsebből beleforgatni annyit a kiadóba, hogy túlélje. Amikor megkeresett minket a kiadó, láttuk, hogy Behemoth-vinylek jöttek ki a nevük alatt, ami egy bizonyosságot adott nekünk, hogy valószínűleg egy biztos lábon álló kiadóval van dolgunk. Hát sajnos nem... Így arra jutottunk, hogy bontsuk fel a szerződést velük, és még idő előtt hagyjuk el a süllyedő hajót. Így az Abstract Ritual az Iapetushoz hasonlóan szerzői kiadásban jelent meg CD-n és digitálisan.

Milyen kifutási lehetőségeket láttok magatok előtt itthon, illetve külföldön? Mennyire egyszerű vagy bonyolult Magyarországon koncertezni egy olyan típusú zenekarnak, mint az Omega Diatribe?

A visszajelzések alapján nem kizárt, hogy lenne ránk igény külföldön is. Nem titok: a zenekar egyik célja, hogy a határokon túl is eljátszhassuk a dalainkat. Nem panaszkodunk a magyar koncertekre sem, hiszen az Iapetus megjelenése óta szerencsére elég jó eseményekre kerültünk be. Ha azt nézzük, milyen rövid idő alatt mekkora kört futottunk be, akkor abszolút nincs okunk panaszra, még akkor sem, ha a 2014-es évünk viszonylag inaktív volt koncertezés terén a dobosprobléma miatt.

Kikkel játszanátok szívesen itthonról, illetve külföldről?

Itthon nagyon jó bulijaink szoktak lenni a Cadaveresszel, Watch My Dyinggal, Apey-ékkel és az Ektomorffal is. Velük bármikor szívesen játszunk. A nyár folyamán lesz néhány közös megmozdulás a Billoggal és a Torn From Earthszel is, kíváncsiak vagyunk, milyen móka lesz. Biztos jó... (mosolyog) Ha pedig kicsit szabadjára engedjük a fantáziánkat, és tényleg azt kell mondanom, hogy kikkel játszanánk legszívesebben, akkor a Meshuggah, a Crowbar, a Slipknot, a Gojira vagy netán a Tool előtt játszani biztos extázis lenne a zenekarnak! (mosolyog)

A sci-fi tematika komoly védjegy nálatok. Mik a kedvencek ezen a téren filmekben, illetve könyvekben?

Én személy szerintem kevésbé vagyok sci-fi-fan. Persze az egyik all-time favorit nálam is a Terminator 1-2. Geri viszont die-hard sci-fi- és Star Trek-fan. (nevet)

Mik a terveitek 2015-re?

Minél többet koncertezni, minél jobb eseményeken és bekerülni néhány fesztiválra. Egy új videóklip gondolata is téma szokott lenni, de szokásunkhoz híve abban is valami érdekes és minőségi végeredményt szeretnénk produkálni, ami elég megterhelő a pénztárcáknak. Némi támogatás hiányában ez a terv egyelőre szünetel, de idén mindenképp meg akarjuk csinálni. Ezen kívül pedig az a cél, hogy megismertessük, eljuttassuk azokba a körökbe a zenénket, ahol potenciális hallgatókra tehetünk szert. Ezt különböző gerilla-promókkal szoktuk kivitelezni, önerőből! (mosolyog) Eddig bevált...

Mi minden idők három legjobb lemeze?

A Slipknottól az Iowa, a Machine Headtől a The More Things Change..., a Meshuggah-tól az obZen, és plusz egynek a Crowbartól a Broken Glass.

Mi az élet értelme?

Tapasztalni és a lehető legjobb kedélyben átvészelni ezt az élet nevű csodát.

Az Omega Diatribe március 7-én Budapesten, a Dürer Kertben játszik a Gimme Fuel Fesztiválon. További részletek itt.