Ha valaki szeretne itthon autentikus ír kocsmazenére táncolni, keresve sem találhat jobb mulatságot a Paddy and the Rats koncertjeinél. A debütáló lemez kapcsán kerestük meg a csapat énekes/gitárosát, Paddy O’Reillyt…
Honnan jött ez a zenekarnév?
Mivel ír kocsmapunkot játszunk, olyan dolgot szerettünk volna, amiben a stílus mindkét része tükröződik, az ír és a punk vonulat is. A Paddy a Patrick (St. Patrick, Írország egyik védőszentje – V.Sz.) beceneve az íreknél, és olyan valamit szerettünk volna, ami erre utal. A rats jelentése meg ugye patkányok, ami egy olyan állat, mint amilyen a punkzene: mocskos, koszos, kártékony…
Gondolom a művésznevek is a koncepcióhoz tartoznak…
Az egész Paddy and the Rats koncepcionális. Ha már ilyen zenét játszunk, akkor úgy gondoltuk, legyen az egész olyasmi, mint egy szerepjáték. Kitaláltunk különböző karaktereket, mindenkinek van saját ír művészneve. Talán így érdekesebb lehet az emberek számára is, hiszen nem sok zenekar csinálja azt, hogy egy komplett kitalált világot jelenít meg. A szövegvilág is ilyen, kitalált kocsmatörténeteket írunk különböző emberekről. A ruhák is ennek a világnak a részei, a hegedűsünk pl. kiltet hord, ami ugye skótszoknya, a gitárosunk a Lordunk cilinderben, van aki munkáslegénynek öltözik, én pedig a dublini viktoriánus kort idéző, kicsit arisztokrata figura vagyok. Ilyen szempontból picit szerteágazó a dolog, nyilván nem egy korszakot fedünk le. Nemcsak az ír világot vontuk bele, hanem a 2-300 évvel ezelőtti kalózos tengerészvilágot és sokszor a szöveg sztorijait is erre építjük. A lemezborítónkon is egy hajó látható amin hat patkány áll, és tulajdonképpen ez is a koncepció, hogy mi járjuk a világot a hajónkkal, mindenhol kikötünk, lerészegítjük az embereket és óriási bulit csapunk. Egy jópofa játék az egész.
Ki adta ki a lemezt?
Saját kiadás, és az Alexandra terjeszti, az ő hálózatukban lehet kapni, és persze online is, mivel a mai világban ugye letöltögetik a zenét. Az iTunes-on, Amazonon, magyar letöltőoldalakon már fent van. A lemez meg promóciónak kellett, koncerten is áruljuk, meg persze jó, ha van valami kézzelfogható dolog is.
A zenekar miképp alakult meg és melyik volt az első Paddy and the Rats dal?
A Hurry Home. Maga az egész zenekar úgy született, hogy 2008-ban volt egy zenekarom a dobosunkkal, a The Rockets. A gitárosunknak és a basszusgitárosunknak pedig a Disco Express, akikkel együtt turnéztunk. Összebarátkoztunk, és kitaláltuk, hogy csinálunk egy közös punkzenekart, de az egészet meg szerettük volna spékelni valamivel. Gondoltuk, hogy az ír zene beleillik ebbe, nagyon szeretjük ír zenei világot, meg persze a kocsmázást ami adja magát mindehhez. Így kitaláltuk, hogy ötvözzük a punkot ír folkzenével. Mivel mindkét műfaj önmagában is elég pörgős, a kettő együtt egy energiabomba. Elkezdtünk próbálni, de még nem volt hegedűsünk és harmonikásunk. Elég nehéz volt találni punkhoz autentikus zenészeket, de fél év alatt összejött a banda, és 2008. decembere óta koncertezünk, mára pedig több, mint 100 koncerten túlvagyunk. A Hurry Home még úgy készült, hogy otthon megcsináltam a midi dobot, rájátszottam a gitárokat és mivel akkor még nem volt se hegedűsünk, se harmonikásunk, minden midi hangszerekkel készült. Mióta megvan a teljes csapat, sokat hozzátesz mindenki a zenéhez. A dalok alapjait én írom meg, a szövegekbe Vince és Joey is besegít. A zenéhez meg különböző folk elemeket tesznek hozzá a többiek, hogy picit ízesebb legyen a végeredmény.
Más autentikus hangszereket is használtok?
Sonny a harmonikás, ő csak ezen az egy hangszeren játszik. Sam, a hegedűsünk viszont konkrétan zenebohóc, a lemezen és a koncerten is játszik még bendzsón, mandolinon, skót dudán, ír sípon, ő a mindenesünk.
Itthon azért láthatóan elég gyorsan rákaptak a zenétekre. Ekkora a hiány ebben a műfajban?
Elég sok meló azért ezt leszervezgetni. Mivel mindenkinek volt zenei előétele, egyszerűbb volt, de tényleg nincs nagyon hasonló zenekar, a Firkin működik még ebben a műfajban. Nekünk az a sajátosságunk, hogy saját dalokat írunk, bár még játszunk népdalokat is, mert nincs még annyi saját dalunk, hogy kitöltsünk egy másfél órás koncertet. Alapvetően az a célunk, hogy ebben a kevert műfajban, autentikus hangszerekkel, punkos értelmezésben, de saját dalokat kreáljunk.
Ezek szerint a lemezen is van pár feldolgozás?
15 dal van a lemezen, amiből 13 saját és két feldolgozást raktunk rá, az egyik a Drunken Sailor, ami elég ismert nóta és sokan szeretik. A másik egy kevésbé ismert tengerészdal, a Bully In The Alley.
Koncerten miket játszotok még?
A Whiskey In The Jart, a The Wild Rovert, alapvetően ír népdalokat és kocsmadalokat, Sex Pistolst, Green Dayt. Egy koncerten kb. 25-30 dalt játszunk.
A közönség mire őrül meg jobban: saját dalokra vagy a feldolgozásokra?
Az a jó, hogy a sajátokra. Nyilván pl. a Whiskey In The Jart sokan ismerik vagy a Drunken Sailort, de a Black Velvet Bandet csak az ismeri, aki elmerült ebben a kultúrában. A saját dalokat meg a kezdetektől felraktuk a myspace-re, pont azért, hogy terjedjenek. Most, hogy megjelent a lemez és turnézunk, mindenhol van már elég szép számú közönség, vidéken is, és már ismerik a dalokat.
Láttam, hogy Angliába is mentek hamarosan, de kihívás lenne pl. Írországban megmutatni magatokat…
Igen, bár ez kb. olyan, mintha egy spanyol zenekar magyar népzenét jönne ide játszani. De kaptunk már jó visszajelzéseket külföldön, amikor hallottak írek is, meg a weboldalon is meg lehet hallgatni, és írták már párszor, hogy jobban játsszuk az ír folkot, mint maguk az írek. Amit megtiszteltetésnek veszünk, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy jobban játszanánk, mint ők. Máshogy, inkább így mondanám.
Kiejtésben a brit vagy az ír akcentust próbálod követni?
Elég sok lemezkritika készült már, külföldön is, és elég vegyes visszajelzéseket kaptam a kiejtésemre. Direkt próbálok brit munkásosztály akcentussal énekelni, a punk-vonal miatt. Meg is kaptam egy-két kritikában, hogy erőltetett, mondták, hogy elég szlávos, viszont skótok meg írek meg pont azt mondták, hogy teljesen úgy éneklek, mint egy ír. Próbálok sokszor úgy énekelni, aztán kinek tetszik, kinek nem.
Te egyébként milyen zenei közegből érkeztél?
Nagy kedvencem a Beatles és John Lennon meg Jim Morrison. Ha azt a vonalat nézzük, amit játszom, a Dublinerst szeretem, és persze a The Pogues-t, akik a 80-as években kezdték ezt a két műfajt összeházasítani, csak még elektromos gitár nélkül, ők nagy példaképnek számítanak számomra. A punk vonalon főleg a 70-es évek punkzenekarait kedvelem, a Sex Pistols-t, Ramones-t, Iggy Popot. A maiak közül a Green Day, Oasis még nagy kedvencem, akiknek ugyan nem sok köze van ehhez a vonalhoz, de az Oasisnél pl. az énekstílus nagyon megfogott. A mostani ír punkzenekarok közül a Dropkick Murphys és a Flogging Molly kedvencek, akik ismertek itthon is és jártak is nálunk.
Mi életed három alapvető lemeze?
Ez nehéz kérdés… Az Oasistől a (What's the Story) Morning Glory?, a Beatlestől a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band, és a Doorstól az első lemezük, a The Doors.
Idén milyen terveitek vannak még a masszív koncertezésen kívül?
A lemez promóciója folyik épp, márciustól májusig minden hétvégén játszunk. Nyáron lesz több külföldi koncertünk, Angliában, Németországban. Próbálunk külföld felé is nyitni, van egy japán kiadónk is, tervezzük, hogy oda is kimegyünk turnézni. A hazai dolgok lefutnak tavasszal, ősszel pedig külföld felé szeretnénk nyitni. Mellette készülnek az új dalok és jövő tavasszal szeretnénk a második lemezt kiadni.
Sör vagy whiskey?
Egyszerre a kettő. Illetve egymás után.
Mi az élet értelme?
Hogy boldog legyen az ember. Hogy ezt ki hogy éri el, az egyéni, de törekedjünk a boldogságra.
