Shock!

Március 30-án ismét Budapesten koncertezik a világ egyik legnagyobb gitárbűvésze, Paul Gilbert, akit a legtöbben természetesen ma is a Mr. Bigből ismernek, pedig nem adta fel szólókarrierjét a legvirtuózabb hajbanda pár évvel ezelőtti újjáalakulásával sem. A roppant barátságos Pault elsősorban aktualitásokról kérdeztük.

Változtatott-e bármit is a Mr. Big újjálakaulása azon, ahogy szólóban állsz a zenéhez?

Ez egy érdekes kérdés... (gondolkodik) Azt hiszem, produkciós szempontból mindenképpen, és ebben Kevin Shirley producer munkamódszerei játszották a főszerepet. Annak idején, a régi időkben mindig hatalmas stúdiókban vettük fel a lemezeket, méghozzá külön-külön, most azonban Kevin ötletére tényleg úgy készült az album, hogy egy helyiségben voltunk végig, együtt játszottunk, és folyamatosan figyeltük egymást. Annyira megtetszett ez a módszer, hogy a legutóbbi szólólemezemen, a Vibratón már én is így dolgoztam a társaimmal. Ez egy nagyon jó munkamódszer, mert az ember folyamatosan kommunikálhat közben a többi zenésszel, akárcsak egy koncerten.

A szólókoncertjeid egyébként mennyiben igényelnek meg más hozzáállást, mint egy Mr. Big fellépés?

Más dalokat játszom! (nevet) És mivel középen állok, nem látom annyit Thomas Langot, mint Pat Torpeyt! (nevet) A viccet félretéve, ez egyébként tényleg lényeges különbség, mert másfajta kommunikációt igényel a többiekkel, így elsősorban a hangok révén üzenünk egymásnak, hogy éppen mi a következő lépés. Thomas amúgy fenomenális dobos... Összességében viszont ez is zene és az is zene.

Mi a tapasztalatod, inkább gitárosok vagy Mr. Big rajongók járnak a szólóbulijaidra?

Biztos, hogy a Mr. Big révén akadnak olyanok is, akik egyébként nem figyelnek a hasonló zenékre, mint amit szólóban játszom, de a léptékek mindenképpen kisebbek. És ahogy mondod, érezhetően nagyobb a zenészek, gitárosok aránya odalent. Az efféle félig instrumentális, félig énekes zene tábora kicsi, de szenvedélyes, és nem is nagyon lepődnek meg semmin. Vagyis olyasmikkel is játszogathatunk egy önálló bulin, amin lehet, hogy a Mr. Big közönsége már felhúzná a szemöldökét, mondván, hogy ez furcsa. A mostani turnén is nagyon változatos programot játszom majd: lesznek új nóták a Vibrato lemezről, érdekes feldolgozások, instrumentális dolgok, sok szóló, improvizációk, és így tovább.

Mit gondolsz, lehet még 2013-ban újat mutatni a gitáron, vagy abban a fajta gitárközpontú instrumentális zenében, amit te is játszol szólóban?

Úgy gondolom, a lehetőségek végtelenek. Én legalábbis ma is ugyanolyan inspiráltnak érzem magam, mint bármikor... Az persze más kérdés, honnan merítesz. Nekem is volt korszakom, amikor csakis tekertem, és a tekerős játékra, a shredder típusú gitárosokra álltam rá. Aztán felfedeztem a '60-as évek popját, amiből szintén rengeteg ötletet tudok meríteni a mai napig. Bizonyára hallottál róla, hogy beindítottam egy speciális online gitáriskolát. A tanítványok először ott is mindig azt kérdezik, hogy tudnának úgy játszani, mint ez vagy az az ikonikus gitárhős, de az elejétől fogva igyekszem tágítani a látókörüket. Mindig van valami új, amit felfedezhetsz, amit kipróbálhatsz, amivel frissítheted a repertoárokat. Szóval a válaszom az, hogy köszönhetően a rengeteg stílusnak, én a mai napig is folyamatosan látom az új lehetőségeket. Imádok például leülni, hallgatni az '50-es évek ujjal pengető zenészeit, és utánuk csinálni mindent. Rengeteg ötletet merítek ezekből a zenékből.

Abban benne vagy, hogy mondjak pár gitárost, te pedig értékeld őket egy tízes skálán?

Hmmm, az értékelést inkább hagyjuk, oké? Úgyis mindenkire a maximális pontot adnám! (nevet) De szívesen beszélek másokról is egyébként, persze.

Guthrie Govan.

Tavaly találkoztunk legutóbb egy nagyszabású gitárklinika keretében. Hihetetlen muzsikus, nagyszerű vele együtt dolgozni. Állatira tetszik a nyitottsága.

Tosin Abasi.

Személyesen még nem találkoztam vele, de nagyon kalandosan, izgalmasan alkot, és mindig keresi az újdonságokat a sokhúros hangszerekkel, az atipikus hangszerkezeléssel. Na látod, ő például jó példa arra, amit az előbb mondtam: mindig lehet valami újat mutatni. A zenéje nem annyira az én esetem, de óriási gitáros, ez nem kérdés.

Jason Becker.

Igazi A-listás játékos volt. Szörnyű, ami történt vele, tragikus még csak belegondolni is... Egyszerre játszott rendkívüli finomsággal és nagyon súlyosan.

Dimebag Darrell.

Elsőrangú zenész volt, a vibratója pedig egészen szenzációs, de már kicsit kiesett az én generációmból. A '80-as évek végén már nem izgatott annyira az a fajta metal, amiben ők is utaztak.

Yngwie Malmsteen.

Óriási hatást gyakorolt rám a korai időszakban, és nem egyedül az elképesztő gyorsasága révén, aminek tényleg nem volt párja a '80-as évek elején, hanem például a pengetési technikája is lenyűgöző. Rengeteget gyakoroltam a témáit, és a mai napig szeretem a játékát. És persze Yngwie vibratója is párját ritkítja.

Allan Holdsworth.

Egy Eddie Van Halen interjúban olvastam róla először annak idején. Csodaszép a vibratója, gyönyörűen, tisztán penget, és a hangzása is egyedülálló. Valaki, akit biztosan többet kellene hallgatnom.

Carlos Santana.

A woodstocki előadása legendás, de gitárosként különösebben nem volt rám hatással. Ettől még persze a munkássága mindenképpen klasszikus.

A Mr. Big környékén mi várható mostanában?

Konkrét terveink nincsenek, de előbb-utóbb majd bizonyára lesznek. Új ötleteim mindenesetre már akadnak egy következő lemezhez.

A Richie Kotzennel készült albumokról egyébként mi a véleményed?

Ne haragudj, megismételnéd még egyszer? (nevet)

Azt kérdeztem, elképzelhetőnek tartod-e, hogy valamikor a Racer X is újjáéledjen.

(nevet) A Racer X egy óriási banda volt, Scott Travis pedig az egyik legjobb dobos, akivel csak valaha is zenélhettem. Rendszeresen beszélünk is, akárcsak Jeff Martinnal, felelevenítjük a régi szép időket, meg ilyenek... Arra azonban nincs időnk, hogy összeröffenjünk új ötleteken dolgozni, mert mindannyian baromi elfoglaltak vagyunk. Illetve az még a nagy igazság, hogy már nem nagyon vannak ötleteim abban a stílusban, kifogytam a metalos mondanivalóból. Ha pedig az ember behatároltnak érzi a lehetőségeit – mert a Racer X azért csak egy elég kötött stílusban alkotott, amitől ezen a néven biztosan nem lehetne eltérni –, az bizony nem valami inspiráló. Szóval jó szívvel gondolok vissza a bandára, de folytatás nem nagyon várható.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

A Beatlestől a Help az egyik, ez biztos. Aztán legyen mondjuk a kettes Van Halen. Azért nem az egyes, mert a kettest már rajongóként, halálos izgalomban vártam. A dalok energiaszintje elképesztő, nem is beszélve a gitárjátékról. A harmadik pedig Todd Rundgren Nearly Humanje. Láttam őt azon a turnén, és az a koncert megváltoztatta az életemet. Úgy is fogalmazhatok, hogy megnyitott valamit az elmémben, és nem csak a gitározást, hanem a zeneszerzés egészét tekintve: rengeteget tanultam a dalok erejéről, az éneklésről is, és egyből megfogalmazódott bennem, hogy nem egyszerűen csak egy gitáros szeretnék lenni, hanem több annál.

Mi az élet értelme?

Hát igen, a nagy kérdés, amire mindenkinek más válasza van. Az én elsődleges szerelmem a zene, és mindig szeretek megpróbálni előrelépni, fejlődni zenészként. Megőrülnék, ha minden egyes nap ugyanazt kellene csinálnom, még akkor is, ha imádom azokat a dalokat, amiket a múltban írtam a társaimmal. Ha valaki felajánlaná, hogy innentől kezdve minden nap hatalmas arénákban koncertezhetnék, de nem játszhatok semmi újat, biztosan nemet mondanék az ajánlatra, mert egyszerűen szükségem van arra, hogy haladjak előre, és új dalokat írjak, új dolgokat próbáljak ki.

Paul Gilbert március 30-án az A38 Hajón koncertezik a Livesound szervezésében.