Shock!

Feléhez ért az augusztus 13-15. között Szigetváron megrendezett Prog Camp fesztivál fellépőit bemutató sorozatunk, és a hétvégén rendhagyó módon 3 zenekart is górcső alá veszünk, a két kis interjú mellé egy átfogóbb beszélgetés is érkezik egy különleges apropóból. Idén huszonöt éves a pécsi Perfect Symmetry zenekar, a 2000 körüli virágzó prog színtér utolsó dinoszaurusza (hiszen néhány hónapja az Age of Nemesis is feloszlatta magát). Szinte a kezdetektől – pontosan a színes nyomdai borítós-celofános Morning demókazetta óta –, számos, vagyis immár számtalan felálláson és kiadványon át követem őket, és bár tavaly óta ismét történt náluk nem kevés változás, izgatottan várom a fesztivál csütörtöki napján felcsendülő dalaikat. A csapat basszusgitárosát, a fesztiválhét előtt éppen a tóparton relaxáló Szkrobó Szabolcsot a szokásosnál több kérdéssel támadtam be, egyrészt ugye az említett jubileum kapcsán, másrészt pedig azért, mert személyében a fesztivál főszervezőjét is tisztelhetjük. A zenekar mellett így természetesen a Prog Camp, a „hároméves, de már visszabeszélő szerelemgyerek" is szóba került.

Kezdjük nálatok is a sablonkérdéssel: Kik vagytok, mit csináltok és miért? És főleg: mióta is?

Perfect Symmetry a zenekarunk neve. Huszonöt éve alakultunk Kusinka Tamás vezetésével. Jelenlegi felállásunk: Kálmán Kata (ének), Kusinka Tamás (gitár), Révész György (gitár), Szkróbó Szabolcs (basszusgitár), Valentai Attila (dob). Progresszív rock/metal, dallamos Hardrock a műfajunk kábé. Hogy miért is csináljuk? Akkoriban csak úgy lehetett csajozni, ha azt mondtad, hogy egy progmetál-zenekarban zenélsz. Manapság DJ-ként könnyebb nőt szerezni, ezért van egy csipetnyi sampler a koncerteken, hátha...

Honnan jött a zenekarnév?

A Perfect Symmetry név az azonos című Fates Warning-lemezhez köthető, így a korai időszakban a „Pécs Warning" jelző is ránk ragadt.

Igen, emlékszem azokra az évekre, a pécsi progfesztekre és a (Perfect) Symmetry-klubestekre. Most visszatekintve milyen volt az az időszak és a pezsgés, ami a 2000-es években érezhető volt a stílus körül?

Könnyen felejtek, ami szerintem valahol jó adottság. (mosolyog) Általában amikor előjönnek a sztorik, úgy nézek, mint aki azt sem tudja, hogy mi van. Többnyire a jelen és a jövő történései foglalkoztatnak, de amire emlékszem, az mind pozitív élmény, még az is, amikor Trabanttal és kis Polskival indultunk neki egy-egy útnak, akár egy soproni vagy miskolci klubkoncert miatt. Azóta valahogy átrendeződött ez az egész rendszer. Régen voltak klubok, ahol időnként fel lehetett lépni. Persze, klubok most is vannak, de olyan érzésem van, mintha maximum harminc lenne összesen az egész országban, de közben a fél ország zenész lenne. (mosolyog) Időközben tényleg nagyon sok zenekar született, nagyon jók is, de amit a legjobban sajnálok, az az, hogy kábé két-három év után kidobják az ablakon az addigi munkásságukat, és simán tovább lépnek, elkezdenek valami mást. Olyan az egész, mint a mai mobiltelefonok: fogod két év után, és képes vagy kibaszni, mert az újabb az negyvennyócmegás képet tud már. Biztos van már nagyobb felbontású is, bocsánat, ha nem vagyok képben... Na jó, azt simán el lehet fogadni indoknak, ha zenekaron belüli félrekúrás történt például! (mosolyog) Bocs, eltértem a kérdéstől: a 2000-es években nagyon jól éreztük magunkat. Azt szoktam mondani, hogy nagyon jó lett volna, ha akkoriban, huszonévesen akkora rálátásunk lett volna az egészre, mint most. Na, mindegy is, az akkor megtörtént, most meg történik más.

Az akkori kortárs/bajtárs zenekarok közül kit hoznál vissza az életbe, ha lehetne egy ilyen kérésed a progtündér felé?

Progas kérdés. (mosolyog) Ha lehetne, mindenkit. A jövő évi Prog Camp program kész is lenne.

Mindenkit megkérdeztem, te sem úszod meg: ha egy ételhez kellene hasonlítani a muzsikátokat, mi lenne az?

Most jó lenne azt mondani, hogy Budapest bélszín, de annyi jutott eszembe, hogy lecsó.

Azért, mert ennyi zöldséget hordasz össze?

A színpadon állva az évek alatt annyi paradicsommal hajítottak meg minket – a tangabugyik mellett –, hogy néhány kiló lecsópaprikát kellett csak hozzá vásároljunk a jogdíjakból. (mosolyog)

Hogy kerültél annak idején a bandába? Milyen formációkban tevékenykedtél előtte?

Előtte 13 évesen volt egy zenekarom Mohács környéki zenésztársakkal, majd szintén mohácsi vonzáskörzetű Cart, amiből kisebb átalakulással létrejött egy RATM-feldolgozásokat játszó zenekar. Ezután jött a Perfect Symmetry, meg menet közben voltak projektek, de azok a garázsban való csörömpölésig jutottak. Mellette 2008-tól 2018-ig a Virrasztók zenekarban voltam tag. Ha jól emlékszem a sztorira, akkor Csizával, egy PS-ősrajongóval együtt dolgoztunk épp, valahogy 18 évesek lehettünk. Hozott egy Symmetry-demót, és mutogatta, hogy a barátainak van egy zenekara, akik basszusgitárost keresnek. Hallgattuk, kikerekedett a szemem, nem értettem, hogy mi történik. Kezdetekben sok tört ütemet használt a zenekar a dalaiban, én meg korábban a 4/4-del voltam barátságban inkább. Egy ideig mondtam Csizának, hogy ez nem fog menni, de egyszer csak lent találtam magamat a próbatermükben. Tanulgattunk a témákat, aztán, érdeklődő ember lévén, maradtam.

Azonnal elkapott a prog-gépszíj?

Elkapott, megszorított, ki akart köpni. Kapaszkodom azóta is. Néha úgy érzem, hogy kiköphetne már, de még vonz.

Mik voltak az eddigi legnagyobb történések a csapat életében?

Egy megtisztelő felkérésre 2002-ben egy Iron Maiden tribute lemezre került fel a The Evil That Men Do című szám symmetrys változata. Álltunk egy színpadon a Queensryche előtt, játszottuk a Morbid című dalt a Psychotic Waltztól Devon Graves énekessel együtt.

Ó, igen. Azon a koncerten ott voltam. Könnyű volt rávenni a Mestert az együttműködésre? Hiszen akkoriban épp a Dead Soul Tribe zenekar volt nála a fókuszban...

A pontos sztorira nem is emlékszem, csak arra, hogy a dal kezdetekor oldalra néztem, és a gyönyörű göndör fürtök (Fidó) helyett ott állt egy kopasz csávó (Devon), és énekelte is a saját dalát. Hoppá – gondoltam. (mosolyog)

Szervezőként természetes, hogy minden évben játszotok a Prog Campen. Milyen ez számodra ilyen kettős szerepködben. Nem stresszes szervezőként még színpadra is állni?

Persze, minden évben megjárjuk a Prog Campet, teljes szívvel-lélekkel. Szervezőként futkározni egész este kimerítő, de egyben felemelő is, hiszen megtörténik közben egy csomó varázslat a színpadon és a fesztivál területén is. Egy csomó barátság kötődik, és buzdítom a zenekarokat, hogy hívják meg egymást oda-vissza alapon koncertezni, és így tovább. Amikor színpadra kell lépni, akkor átkapcsolok, és jöhet is a koncert.

Honnan jött az ötlet 2018-ban, hogy a sok nyári fesztivál mellé egy ilyen, az undergroundban is sokszor mostohagyereknek számító stílust felkaroló rendezvényt indíts?

Röviden a történet onnan indult, hogy munkahelyemre bejött Ákos – az ötletgazda –, kihúzta a széket velem szemben, és annyit mondott, hogy „csináljunk egy fesztivált". Abban megegyeztünk, hogy műfaj-specifikus, progrock/metál rendezvény legyen. Egy hétvége alatt összeraktam a tervezetet, leveleztem néhány zenekarral, akik a radaromon voltak. Utána beindult magától a dolog. Sokat kell dolgozni érte, hogy minden tuti legyen. Pont ez az üzemanyag bennem. Szerintem ezek csak sztereotípiák, hogy csak azokra a fesztiválokra van szükség, amelyek nagy tömegeket mozgatnak meg. A progzene-kedvelő közösség formálása a fő cél. Egyébként a néhány száz látogatóból lesz ezer is majd. Szerintem sokan nem bíztak a rendezvény létjogosultságában, de úgy gondolom, hogy ha zenekarként vagy fesztiválozóként megfordult nálunk valaki, megváltozott már a véleménye erről.

Miért kellett Abaliget után idén helyszínt változtatni, és Szigetvárra költöztetni a bulit?

Szükség volt egy rugalmasabb háttérre.

Szerintetek miért, mi alapján passzoltok a fesztiválra a zenekarral?

Már a '90-es években is ott voltunk a nagy progfeszteken, nekünk ez megjár. (mosolyog) Vicceltem! Szerintünk a huszonöt év alatt amúgy adtunk a műfajhoz némi fűszert, és a fesztivál létrejötte is igazán előremutató.

Van-e valami, ami miatt esetleg kilógtok a többi fellépő közül?

Sosincs jegyünk, ezért ahogy belógunk, úgy ki is kell lógnunk.

És mi az, amiben a Prog Camp más, vagy legalábbis más akar lenni, mint a többi fesztivál?

Alulról építkező fesztivál vagyunk. Kezdem azzal, hogy a fesztiválozók, a „progcamperek" érezzék jól magukat, vigyék a jó hírünket, az a legfontosabb, de ez már látszik, hogy működik. Ami a másik fontos alappillére a Prog Campnek, hogy a zenekarok érezzék jól magukat nálunk. A visszaigazolásokból pontosan az derül ki, hogy ez így is van. A progos vonalat szeretnénk tartani, persze egy egészséges és nem szigorúan vett határig. Egyszerűen csak egy alázatos, közvetlen, közösségformáló fesztivál szeretnénk lenni.

Mi az érzésed az idei érdeklődés kapcsán? Lehetséges, hogy a korona-mizériából még nyertesen is jönnek ki az ilyen kisebb rendezvények?

Érdeklődés van, a többit még nem tudom. Ha minden gubanc nélkül lemegy a három napunk, akkor sikeresen jöttünk is ki az egész helyzetből.

Mit tegyen az, aki jegyet szeretne venni/foglalni?

Elővétel idén nincs, de annak érdekében, hogy az ötszázas létszámlimit miatt nehogy lecsússzon bárki is, van lehetőség az előfoglalásra. (Lásd keretes írásunkat – a szerk.)

Milyen merch-öt hoztok magatokkal?

Lesz nálunk póló, hölgyeknek és uraknak is. Nagylemezeinket is elhoztuk, szinte történelem mindegyik. Egy hónapja készült el a válogatás-kazettánk (igen, kazetta!!!), amin összefoglaltuk az elmúlt huszonöt évünket. Keressétek nálunk, mert az kell a polcodra, hidd el! (mosolyog)

A jubileumi koncert apropóján visszanyúltok-e az időben a korábbi, angol nyelvű dalokhoz? Milyen érzés mai fejjel meghallgatni a még angol nyelvű első lemezt?

Az elmúlt hónapokban az időnk azzal telt, hogy a koncertprogramunkat betanuljuk az új gitárosunkkal, Gyurival. Folyton egy új kezdet... Majd egy év múlva lesznek korábbi angol dalok is. Most itt tartunk. Szerettem és most is szeretem a régebbi dalokat. Lehet mondani, hogy most másképp szólna, stb, de hát az akkor készült, akkori technikával, az úgy szól, nem? Az úgy volt jó, az új dalokra kell fókuszálni majd jobban.

Tényleg, mindenképp említsük meg a zenekar első korszakának énekesét, Friskó Pétert, aki bár nem a mikrofonnál, de minden Prog Campen ott van...

Köszönöm a kérdést, ez egy fontos dolog. Írtam már korábban az „alappillérekről", és amikor először szó esett 2017 környékén a Prog Camp szervezéséről, az első gondolatom az volt, hogy ezt csakis Fidó hangosíthatja. Hiszen ő érti és átlátja ezt a műfajt, tudja, hogyan szükséges ehhez hozzáállni, és nem utolsósorban több zenekart is ismer már korábbról. Szívügye a Prog Camp. Örülök, hogy együtt dolgozhatunk vele ebben a projektben.

Min dolgoztok mostanában?

A Covid-19 oltásán dolgozunk, kizárólag szájmaszkban, plexi előlappal. Jelenleg ezt látjuk a legjobb biznisznek. Kell a pénz stúdiózásra! Ha már itt tartunk: a Vári Művek (Vári Gábor, Dystopia énekes-gitáros, a szegedi Miracle Sound gazdája) a legjobb! Emellett az első félévünkben új gitárosunkkal, Révész Gyurival megtanultuk a koncertprogramunkat (pontosabban Gyuri megtanította nekünk). Most készítünk egy klipet, ami egy akusztikus önfeldolgozás lesz, mégpedig a Morning című dalé. Ősszel pedig megírunk néhány új dalt együtt.

Mi szól a háttérben, miközben ezt gépeled?

Madárcsicsergés. Hoppá, közben egy vonathang... jó hosszan, teher lehet. Igen, nézem, tehervonat. És a szomszéd sátor felől egy kis Pokolgép – Háború gyermeke.

Egy dal, ami a legjobban jellemzi a bandát.

Folyamatosan egy új kezdetben vagyunk.