Shock!

Év elején jelentette be a Pokolgép, hogy a Kukovecz Gábor, Pintér Csaba, Z. Kiss Zalán és Kleineisel Márk fémjelezte hangszeres szekció, illetve Tóth Attila énekes útjai elváltak egymástól. A csapat tavasszal, Petőfi Sándor Nem ért engem a világ című versének megzenésített változatában mutatta be az utódot, Bánhegyesi Richárdot, aki azóta számos koncerten bizonyított. Szeptember 13-án új kislemez lát napvilágot a megújult felállástól, amelyen még egy szerzemény kap majd helyet, de már nagyban készül az új album is, amely a 2016-os Metálbomba óta az első komplett korong lesz a Pokolgéptől. Ricsivel beszélgettünk az elmúlt hónapok alaposan felpörgött eseményeiről.

Mit szóltál volna, ha valaki egy évvel ezelőtt közli veled, hogy idén szeptemberben épp nyakig leszel majd egy új Pokolgép-lemez munkálataiban, mint a zenekar új énekese?

Biztosan nem hittem volna el, vagy azt gondoltam volna, hogy viccel. Mindig követtem a zenekart, mindig érdekelt, mi történik éppen a Pokolgép háza táján, igazából már gyerekkorom óta, de otthon ülve azért senki sem gondolja, hogy az életében egyszer ilyen lehetőség adódik majd, bármennyire is szeretné ezt.

Hogy kerültél képbe a Gépnél? Értesültél róla, hogy Attila távozott, és jelentkeztél?

Nem értesültem róla! (nevet) Érdekes módon, bár a Pokolgép zenekar követője voltam az online felületeken is, valamiért pont ez a hír nem jelent meg a hírfolyamomban. Úgyhogy nem tudtam a dologról, hanem egy viszonylag közeli ismerősöm hívott fel telefonon, hogy hallottam-e, hogy mi történt. Számomra is óriási meglepetés volt a hír, az említett barátom pedig felhívta a figyelmemet, hogy már zajlik az énekesek meghallgatása, és megkérdezte, nem akarnék-e tenni én is egy próbát, úgy voltam vele, hogy miért is ne? Egyszer, egy korábbi alkalommal, elküldtem a jelentkezésemet, de valószínűleg túl későn, akkor már nem volt aktuális. Olyan 19-20 éves lehettem akkoriban.

Most mennyi vagy?

34 éves vagyok. Szóval, jelentkeztem, de akkor már Attilával próbált a zenekar. Most sem én voltam az egyedüli jelentkező, akit meghallgattak ebben az időszakban, de aztán hálistennek visszahívtak, és két fordulóban próbáltunk is együtt. Először néhány koncertdalt játszottunk el, majd kaptam néhány készülőben lévő új számot, és ezekkel is tettünk egy próbát együtt. Meg természetesen minden alkalommal sokat beszélgettünk, és emberileg is sikerült megtalálni a hangot. Elképesztően örülök, hogy így alakult, a zenekar is abszolút befogadó volt az első pillanattól kezdve, nagyon jól kijövünk egymással, értjük egymást. Pontosan olyan, mintha ezer éve ismernénk a másikat, jó a hangulat, jó a társaság, úgyhogy kiegyensúlyozottan tudunk működni.

Hogyan közölték veled a döntést, és mi volt az első gondolatod abban a pillanatban?

Bennem volt a félsz rendesen a próbákon. Gondold végig: olyan emberekhez mész fel, akiket gyerekként néztél otthon a számítógépen, DVD-n, láttad a klipekben, hogyan mozognak a színpadon, aztán ott álltál az első sorban a koncerten, és végül tizenöt-húsz év rajongás után szembesülsz a ténnyel, hogy úristen, holnap engem ők meg fognak hallgatni! Szerintem mindenki el tudja képzelni, mekkora nyomást tett ez rám... De a pozitív drukk meg a lámpaláz egy koncert előtt is hozzásegít ahhoz, hogy jobban tudj szerepelni. Úgyhogy valami ilyesmi érzés volt bennem: pörgetett is, meg nyilván a súlyát is éreztem. Viszont már az első pillanattól annyira közvetlenül fogadtak, hogy hamar lekerült ez a fajta súly a vállamról, és neki tudtunk állni zenélni. Úgyhogy ezzel semmi gond nem volt. A közlés pedig úgy történt, hogy a második forduló után, az egész zenekar jelenlétében, teljesen egyértelműen tudtomra adták, hogy azt szeretnék, ha én lennék az énekes. Én meg nyilván ki tudtam volna ugrani a bőrömből! Rendkívül megtisztelő feladat ez nekem, öröm számomra, hogy ezekkel az emberekkel játszhatok egy zenekarban. Mindig úgy gondoltam és a koncerteken is el szoktam mondani, hogy Kukovecz Gábor a magyar heavy metal megalkotója, számomra is ikon. Ilyen kaliberű emberek között zenélni, akik évtizedek óta részei egy egésznek, számomra kimondhatatlanul nagy öröm... Ezért az első néhány találkozásnál kellett is oldódnom egy kicsit, mondhatni tele voltam gátlásokkal. De ahogy egyre jobban megismertem őket, gyorsan túl voltam ezen. Igaz, őszinte emberek. Ez pedig fantasztikusan jó felismerés, ami a beilleszkedésemet is nagyban segítette.

Akkor a korkülönbség sem okoz gondot...

Egyáltalán nem, de egyébként is mindig jól kijöttem a nálam idősebb emberekkel. Számos barátom is ebből a korosztályból kerül ki. Egyébként van a zenekarban nálam fiatalabb tag is Márk személyében, de Zalánnal sincs túl nagy korkülönbség közöttünk. És életkor ide vagy oda, nem érzem negatív hatását a korkülönbségeknek. A zenekar fennállásának több mint negyven éve alatt amúgy is többgenerációssá vált mind a tagok, mind a közönség tekintetében.

Nyilván többrétegű kérdés, milyen változásokat hozott az életedbe a csatlakozásod, de ha egyetlen tényezőt kellene kiemelned, ami teljesen más lett azóta, mi lenne az?

A folyamatos elfoglaltság és a folyamatos pörgés. Amúgy is eléggé felfokozott tempójú életet élek, mivel sok mindennel foglalkozom a magánéletben is, de ez azért rátett még jó néhány lapáttal erre. Úgyhogy a felfokozott tempó érzékelhető ebből leginkább számomra, de abszolút nem teherként élem meg ... sőt! (mosolyog)

A korábbi zenekarod, a Hangár21 létezik még? Minden tekintetben elég élesnek tűnik a váltás a két csapat működése között...

Nem, már nem vagyok benne. De már azelőtt megszüntettük a zenekart, hogy szóba került volna nálam a Pokolgép. Legalábbis részemről mindenképpen véget ért az a sztori. A legfőbb különbség mindenképpen az, hogy a Pokolgépben komoly magabiztosságot ad a tudat: olyan emberek és olyan zenészek állnak mögöttem, akik megbízhatók, mindenben számíthatok rájuk, és tudom, hogy mindig ott vannak a topon.

Emlékszel esetleg, hogy mikor hallottál életedben először Pokolgépet?

Van két idősebb testvérem, és egyikőjük állított haza egy nap a Best Of Régi Gép válogatással kazettán, ez jelentette az első találkozást. Olyan 6-7 éves lehettem. Nincs meg, konkrétan melyik dalt hallottam először, de szerintem talán A jel lehetett, esetleg az Éjféli harang. De mindenképpen a korai Pokolgép dalait ismertem meg először.

Van esetleg kedvenc lemezed, dalod, korszakod a zenekartól?

Igazából az összes Pokolgép-korszakot kedveltem, nem tudok igazán választani, ám az első impulzusokat mindenképpen az első négy lemez adta. De be tudtam fogadni a későbbi időszakokat is. Szóval mindegyik nagyon bejött, kifejezetten kedvencet nem tudnék kiemelni.

Aligha kell pont neked magyarázni, mennyire kényes feladat egy ilyen régi zenekar élére kerülni a rajongói elvárások miatt, a Pokolgép ebből a szempontból, ha fogalmazhatok így, még különösebb eset. Emlékszem, úgy tizenöt éve lehetett, amikor egy interjúban Józsi mesélte nekem: egyszerűen nem is érti, de a mai napig vannak emberek, akik odamennek hozzá, és kifejezik a megdöbbenésüket, amiért Pokolgép-koncerten jártak, és nem ő énekelt. Vagyis hiába telt el lassan harmincöt év a távozása óta, valamiért rengetegen még mindig vele kötik össze a bandát...

Ezt elsősorban azoktól kellene megkérdezned, akik megdöbbenek ezen a felismerésen. Talán azért lehet ez így, mert a Pokolgép volt itthon az egyik, ha nem egyenesen a legelső zenekar a műfajban, és azzal a felállással váltak híressé annak idején. Az már más kérdés, és mindenkinél szubjektív, hogy miért nem követte naprakészen a zenekar pályafutását.

Nekem az jutott eszembe először, hogy a mostani Pokolgép a hallottak-látottak alapján azért közelebb van veled a Józsi-féle Géphez, mint Joe-val vagy Attilával. Ez egyszerűen az adottságaidnak, a stílusodnak köszönhető, vagy van benne emiatt némi tudatosság is?

Nyilván mindenki azt feleli egy ilyen kérdésre, hogy nem, dehogyis, nem tudatos. Én sem gondolom, hogy részemről ez szándékos lenne. Arra tudom ezt az egész dolgot visszavezetni, hogy engem a régi Gép által értek az első metálzenei behatások, a gitárok, az énekhang nekem ott kezdődött. Ebben nőttem fel, nagyon sokáig azt a felállást hallgattam, az alapokat hatéves koromtól tizen-egynéhány éves koromig a ′80-as évekbeli Pokolgép adta meg, és nyilván kötődtem ahhoz a felálláshoz, ahhoz a fajta stílushoz, ez lopta be magát a szívembe legelsőre. Szóval akarva-akaratlanul viszem magammal, de ezt leszámítva nem szeretnék senkire sem hasonlítani, nem szeretnék senkit sem utánozni. Ugyanakkor megtisztelő elismerés, ha sikerül felidéznem az emberekben olyan időszakot, ami számukra és számomra is meghatározó tudott lenni. Az említett korábbi Pokolgép-énekeseket maximálisan tisztelem, csak elismerésnek fogható fel, ha ilyen formában egy lapon említenek velük.

Egyébként milyen zenéket, milyen énekeseket szeretsz akár külföldről, akár itthonról?

Nagyon sokféle zenét kedvelek, szinte mindent meghallgatok, vannak kedvenceim, abból is rengeteg, úgyhogy engedd meg, hogy most ne kezdjek bele a felsorolásukba. Külföldön és itthon is akadnak bőven olyan torkok, akiket szívesen hallgatok, de általában komplex egészként próbálom értelmezni a zenét, nem egy-egy szekcióra kihegyezve.

A Pokolgép motorja Gábor, talán nem túlzás egyenlőnek tekinteni őt a zenekarral. Egy új dalnál mennyi beleszólásod van most abba, hogy milyen legyen az énekdallam, mennyire ad neked szabad kezet?

Túlzásnak nem mondanám, de kicsit más megvilágításból tekintek erre. A Pokolgép zenekart Gábor alapította, számos dolgot tett és tesz a mai napig is a zenekarért, biztos vagyok benne, hogy ez az élete. Azt gondolom, hogy a Pokolgép jóval több, mint egy zenekar: szerintem ez egy nagyon masszív közösség, egyfajta életérzés. Ugyan még nem ismerjük egymást túl régóta, de azt érzem, hogy szinte egy család vagyunk a zenekarral, a rajongókkal, a stábunkkal, akik koncertről koncertre támogatják a zenekart a munkájukkal. Ide tartoznak a Pokolgép-ajándéktárgyakat árusító lányok, a technikai személyzetünk, a hangmérnökünk és mindenki más is, aki segíti a zenekar működését. Ez az egész így egyben egy egymást segítő csapat, akik teszik a dolgukat mindig, a tőlük telhető legjobb módon. A dalok születése is tud közösségi formában történni, ebben részt vállalnak a zenekar tagjai, barátok, családtagok és szerintem ez így kerek.

Hogy áll most az új lemez?

Nagyon sok melónk van benne. Amikor bekerültem a zenekarba, már voltak íródó, félben-egészben lévő dalok. Ezek folyamatosan épültek, bővültek és megérni látszik egy lemeznyi anyag, de először a most szeptember 13-án megjelenő kislemezre koncentráltunk, ehhez egy videóklip is leforgott, ezt is bemutatjuk 13-án. Később nagylemez is várható, bakelit és CD formában, előbbin tíz, utóbbin tizenkét dal hallható majd a terveink szerint. Néhány dalt már abból is rögzítettünk, a többivel pedig folyamatosan dolgozunk.

Te hogy jellemeznéd ezt az új albumot?

Szerintem mindenképpen lendületes, modern, de azért vannak benne „régigépes" motívumok, és zeneileg is egyedi. Gábor több dalban is olyan megoldásokat használ, amilyeneket én még nem igazán hallottam. Szóval lesznek rajta meglepetések, és azt gondolom, senkinek sem fog csalódást okozni.

A szövegírásba mennyire kapcsolódtál be?

Van némi affinitásom ehhez, így Gáborral jelenleg is egyeztetünk, és lesz valószínűleg olyan dal a lemezen, amire szöveget írok, ha elkészülök vele. Gábor egyébként számít a zenekar tagjaira ilyen szempontból is. A jelenlegi tagok a dalok megszületésének aktív részesei. Ezen kívül most is igénybe veszünk olyan szövegírót, aki nem a zenekar tagja, de a Pokolgép szellemisége szerint képes dalszöveget írni. Az Amíg a tűz tombol című új dalunk szövegét Molnár Máté írta a Road zenekarból.

Lehet, hogy ezt inkább Gábortól kellene kérdeznem, de azért megkérdezem: jelenleg ugye két formáció is nyomja autentikus tagsággal a régi Pokolgép-dalokat. Okoz ez bármiféle problémát, vagy békésen elfér egymás mellett a Totális Metál sztori meg az úgymond igazi Pokolgép?

Szerintem két különböző zenekarról van szó. A korábban távozó tagok csináltak egyfajta formációt. Ez az ő dolguk. Ezzel nem foglalkozunk, mi pedig megyünk tovább a magunk útján a Pokolgép zenekarral. Nem okoz nekünk problémát ez a dolog.

Egyébként milyenek most a nézőszámaitok? Köztudomású, hogy főleg a covid óta eléggé nehéz a klubhelyzet, főleg vidéken, a fesztiválok is átalakulóban vannak. Ti mit tapasztaltok ezen a téren?

Én személy szerint azt tapasztalom, hogy a saját koncertjeinken közel teltházak vagy teljes teltházak vannak. A fesztiválokon általában több ezer ember kíváncsi ránk. Ez nagyon jó érzés nekem, mert ezek szerint a zenekar népszerűsége továbbra is töretlen. A fesztiválokkal kapcsolatos felvetésedre azt tudom mondani, hogy a többiek elmondása alapján nem változott a megkeresések száma.

Mi a menetrend a kislemez megjelenése után?

Készülőben van egy nagylemez, a megjelenés természetesen a GrundRecordsnál történne, ezt év végén, december 30-án szeretnénk megünnepelni egy nagy, akár hármasnak is nevezhető lemezbemutató koncerttel, ahol a jelenlegi tervek szerint szeretnénk bemutatni a szeptember 13-án megjelenő kislemezt, reményeink szerint a nagylemezt, illetve a Kukó-lemezt is. Utóbbiból következik, hogy valószínűleg néhány dalt Gábor is énekel majd. Ezekkel a tervekkel és nagyon-nagyon sok szeretettel várunk mindenkit erre az év végi Pokolgép-nagykoncertre.