Lemezbemutató koncertjét adta aznap az E-klubban a Sear Bliss, sajnos elég foghíjas nézőszám előtt. A fellépés előtti órában beszélgettem a színpad mögött Nagy András basszusgitáros/énekessel, Szűcs Gergely billentyűs/trombitással és Scheer Viktor gitárossal.
Úgy vettem észre, hogy felettébb megoszlanak a vélemények az új albumotok kapcsán. A régi rajongóknak általában nem tetszik, viszont aki csak a The Haunting kapcsán ismerkedett meg veletek, azoknak rögtön és tartósan bejött a zene. Mit gondoltok erről?
András: Ez egy furcsa dolog, mert egyrészt mi nem terveztünk semmit sem előre. Voltak ilyen hülyeségek, hogy ez azért volt, mert a kiadó azt akarta, hogy eladható legyen a lemez, de ez egyáltalán nem igaz. Amit mi csináltunk így öten az mind azért íródott, mert ez jött belőlünk, ezt szeretjük. Megírtuk azt, amit épp gondoltunk és fölvettük. Ez ilyen egyszerű. Mindig ezt csináltuk. Másrészt meg szerintem nincs értelme összehasonlítani a lemezeinket, mert ha megfigyeled a jövőben, mindig más lesz. Ugyanazt sosem fogjuk csinálni, nem lenne értelme. A Phantoms ezért más, mint a Haunting és a Pagan Winter is tök más volt. Sőt, ha most belegondolok, a Pagan Winter jobban hasonlít a Hauntingra, mint a Phantoms. Akkor ugyanígy voltak megoszlott vélemények. Volt aki azt mondta, hogy a Phantoms gyors, ez így nem jó, a régi volt az igazi. Ez egy olyan dolog, hogy - örülök, hogy vannak olyanok, mint te, akik azt mondják, hogy ez nagyon jó, és nagyon sokan vannak így. De ebben igazad van, hogy megoszlottak a vélemények. Van aki jobban szereti a Phantoms-t, és meg is értem. De attól függetlenül én ezt úgy érzem, hogy nem lehet összehasonlítani, ez egy továbblépés is egyben és egy másik kiindulópont is. Nem csak továbbléptünk, hanem zeneileg is jobb szerintem, fejlődtünk. Másrészt meg az új lemez megint totál más lesz. Ezt nem azért csináljuk, hogy az embereket meglepjük, hogy megint kiakadjanak. Szerintem a kettő attól függetlenül összefér, csak hülyeség összehasonlítani. Mert ez is ugyanúgy durva, csak máshogy durva. Többféle hangulat van benne, máshogy lett erőteljes, mint a régi.
Gergely: Én még hozzáfűznék annyit, hogy igaz, hogy zeneileg változtunk, de hozzáállásilag véleményem szerint sokkal erősebbek lettünk, mivel a Sear Bliss világéletében az érzéseit, hangulatait és a pillanatnyi hangulatait írta le. Szerintem ez maximálisan sikerült az új albumon, a régieken is, én nem találok kivetnivalót egyik albumban sem. Ugyanúgy büszke vagyok a régi anyagainkra, mint a mostanira.
A borítóitok ötlete honnan származik? Ti találjátok ki, hogy mi legyen rajta?
A.: Ez minden lemezünknél úgy volt, hogy mi mondtuk meg az ötletet. Általában mindig küldünk Kris-nek (Kris Verwimp festi a zenekar borítóit) egy vázlatot, amin az ötleteinket megrajzoljuk, ahogy tudjuk, elmondjuk hozzá még az érzéseinket, nézeteinket, ő meghallgatja a zenét, elolvassa a szövegeket és hozzárakja amit még ő a zenében lát. Szerintem ez is egy őszinte dolog, mert nem csak egyszerűen kiválasztunk egy borítót, hanem Kris nagyon mellettünk áll, szereti a zenénket. Ha észreveszed van egy kis kapcsolódás a borítók között, rajta volt a sas, stb. Rájöttünk, hogy ezt még tovább akarjuk vinni, úgyhogy most már nagyon keményen gondolkodunk azon, hogy mi lesz a következő lemez borítója. Ennek is akarunk egy olyan hangulatot adni, hogy ne csak a zene legyen egy lánc, hanem legyen a borító és a szöveg is. Szerintem ez így egy picit izgalmasabb.
András, nem te írtad az összes dalszöveget. Tudsz így velük azonosulni?
A.: Maximálisan. Ugyanúgy magaménak érzem. Most elfogadtunk szöveget külső barátoktól. Mindenképpen olyanokat akartunk, amik teljesen beleillenek a zenénkbe és az a furcsa, hogy abszolút hozzáillenek. Egyáltalán nem nyálas szövegek, hanem olyanok, mint a Sear Bliss, hogy egyszer durva, egyszer hangulatos vagy vágyakozó. Ezért használtuk föl. A lényeg az volt, hogy olyan legyen, ami az én érzéseimet is tükrözi, meg a zenei érzéseket is.
G.: Akik a szövegeket írták eddig, azok a zenekarral nagyon szoros kapcsolatban állnak. Közeli barátok, akik már évek óta nyomon követik a munkánkat. Mi is rengeteg szöveget írtunk a Haunting-ra, csak hozták a külső barátok a szövegeket és erre azt mondtuk, hogy azok az érzések, amiket mi ki akarunk fejezni, ott sokkal jobban le vannak írva, mint a sajátjainkban. Nem csináltunk belőle hiúsági kérdést. Arra törekedtünk, hogy minél jobb legyen.
A II Moons kiadó, ahol vagytok a Mascothoz tartozik?
A.: Az alkiadója. Sötétebb zenékre szakosodott. A Mascot szerencsére már egy elég nagy név és 3 alkiadója van. Van amelyik progresszív zenével foglalkozik, van amelyik death metallal és van amelyik black és dark-szerű zenékkel. Ugyanazokat a feltételeket kapjuk, mintha a Mascot-nál lennénk, szóval ez nem hátrány, nem kisebb kiadó.
Úgy olvastam, hogy a külföldi promócióra is elég nagy hangsúlyt fektetnek...
A.: Igen, ezzel meg vagyunk elégedve, lévén, hogy külföldi kiadó, elég nagy befolyásuk van egy csomó magazinnál. Az is jó, hogy sok külföldi magazinnak adhatunk interjút ennek révén, a reklámok is ott vannak, meg turnék.
A lemez hangzásával én nem vagyok kibékülve, szerintem pl. a gitárszólók túl halkra lettek keverve...
Viktor: Igen, ennél sokkal több hibát fel tudnék sorolni. Annyi időnk volt, hogy fel tudtuk játszani a megfelelő részeket és ezeket nagyrészt ugye én vettem föl. Benne volt a fülünkben az a hangzás, amit szerettünk volna ezzel az albummal kapcsolatban létrehozni, a gitárokat akartuk előtérbe helyezni, nem a trombitát, nem a billentyűt. Teljesen gitárközpontú lett volna az egész, de a keverésnél ott sem voltunk. És azon instrukciók alapján, amit az ottani hangmérnök kapott, ő csinált egy első keverést, ami nagyon szörnyű volt, utána csinált egy másikat, ami szintén szörnyű volt, de nem annyira, mint az előző, és ez már a végleges. Igaziból ennek a zenének nagyon-nagyon nem így kellene szólnia, sem arányaiban, sem hangszíneiben nem közelíti meg azt, mai a szalagon található. Ez egy annyira erőteljes hangzású lemez lett volna, ami metal körökben amolyan etalonnak számítana. Csináltam egy előkevert verziót és attól mindenki padlót fogott, pedig csak úgy nagyjából össze volt rakva. Szóval a keverés el lett szúrva. Nem voltunk ott, és nem tudtunk közbeszólni. A következő lemez valószínűleg így fog szólni, ahogy szeretnénk.
Mikor veszitek fel?
A.: Jövő január-február.
V.: És talán jövő nyárra már kint is lesz. Hogyha a kiadó is úgy gondolja.
Vannak már ötleteitek rá?
V.: Riffek, témák már adottak, csak még nincsenek összerakva.
A.: Mindegyikünk otthon már kezdi találgatni, vannak ötletek. Már kezd körvonalazódni szöveg és borító szempontjából is a koncepció.
G.: Még kell egy kis rápörgés az egészre...
A.: ... és akkor nem lesz megállás megint. Az akaraterő az sokat számít, ami szerencsére mindig megvolt, most az utolsó anyag is 2-3 hónap alatt megíródott, amiről régen nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt elkészül egy lemez.
A turnéval mi a helyzet?
A.: Elvileg pont most fejeződött volna be az Ancienttel Norvégiából. Egy jó nagy turné lett volna, Angliát, Franciaországot is érintette volna. Ami miatt le kellett mondanunk, az, hogy hárman is tanulunk és a vizsgaidőszak miatt ez abszolút nem volt megoldható. A kiadó megígérte, hogy szeptemberben, legkésőbb októberben meglesz a turné. Sajnáljuk a dolgot, de biztos vagyok benne, hogy az se lesz kisebb, ezt már nagyon várjuk. Szeretünk élőben játszani, mert aki metalt játszik, annál ez elengedhetetlen.
Látvány lesz a színpadon?
A.: Van egy elképzelésünk, amit egyre jobban próbálunk megvalósítani. A Sear Bliss önmagában a zenéről szól, pl. nem szoktam beszélni a színpadon, inkább megpróbáljuk azt megtartani, amit maga a zene kifejez. Nem akarom azt, hogy arról tudjanak, hogy mi a véleményem, szerintem ez nem tartozik hozzá. Itt a zenéről van szó. A Sear Bliss-nek ez az imidzse - ha mondhatom így -, ettől függetlenül van egy-két őrült dolog, ami néha elkapja az agyunkat és megvadulunk, de alapvetően csak a zene számít, semmi más.
