Shock!

Mióta kölcsönkaptam a Strong Deformity új, Racket címet viselő albumát, ki sem lehet robbantani a lejátszóból. Az alábbi sorok betekintenek a csapat átformálódásába, sőt, még arra is fény derül, hogy mi is ez a megjelenési huzavona a kész anyag körül.

Az köztudott, hogy nem sokkal a lemezfelvétel előtt érkeztél a bandába. Tulajdonképpen miként zajlott ez az egész?

Ez egy érdekes sztori; egyik este apám mondja nekem, hogy keresett Kovács Tibor (Strong Deformity basszusgitáros - VSz). Kovács Tibor ismerősöm nem túl sok van, egyből beugrott, hogy Szombathelyről lehet az a Kovács Tibor. Nem beszéltem vele másfél éve, gondoltam fölhívom, hogy miről lehet szó. Egy átmulatott éjszaka után felhívtam a Tibit, elmondta, hogy váltások vannak a zenekar soraiban, Bigyusz kikerült tőlük, ilyen meg olyan okok miatt, és érdekel-e a dolog, hogy felvehessék a második nagylemezt. Nem sokat gondolkodtam - kb. 2 másodpercet -, mondtam, hogy csináljuk! Még az előző éjszakai lendület hevében, azon ne múljék! (nevet) Megbeszéltünk egy időpontot, hogy lemegyek Szombathelyre, próbáljunk egyet. Na, most annyiban nézett ki a dolog, hogy egy Life Of Agony számot eljátszottunk, kipróbáltuk, hogy kb. miként tudunk egymáshoz igazodni, meg emberileg hogy tudunk egymáshoz közeledni. Ez működött, aztán megmutatták a számokat, hogy mégis mi újság van. Kérdeztem, hogy mégis mit kéne erre énekelni, hogy gondoljátok, 2-3 hét van addig míg meg kellene szülni ezeket a dolgokat. Mondták, hogy rám van bízva. Volt pár egész szám, ahol körvonalazva voltak a dolgok, a többit meg rámbízták. A bekerülésemnek a lényege ez volt. Közben elutaztam külföldre, s mikor hazajöttem a többiek vették fel az anyagot elég intenzíven. Elég hülye időintervallumba esett ez az egész nekem. Úgy kellett belecsöppennem, hogy közben kint is voltam, nem tudtam egyfelé orientálódni teljesen, mert időben én is szorítva voltam. Valahogy úgy vettük fel, hogy lementem a stúdióba, mikor ők vették fel az anyagot, s esténként összepróbálgattuk, hogy kinek mi az ötlete. Az énekfelvételek így, egyik napról a másikra indultak meg, különösebb előzmény nélkül. Nem volt semmi koncepció az egészben, volt pár kipróbált dolog, ami működött és mindenki hozzárakta azt, amit gondolt.

Mennyire bízták rád konkrétan az énekdallamok kitalálását, vagy mennyire mondták meg, hogy erre v. arra mit énekelj?

Nehéz erre visszaemlékezni, nagyon intenzív volt minden tekintetben. Csináltunk olyat, hogy mikor végeztünk a felvétellel, együtt próbáltunk, a zenei alapokat összeraktuk egy ének alappal, amit én egy külön mikrofonnal rányomtam, kitárgyaltuk, hogy jó vagy nem jó, így próbáltuk összerakni a dolgokat. Egy idő után már ez is abbamaradt, mert úgy gondoltuk, hogy amikor abban a periódusban leszünk, hogy fel kell venni, akkor valahogy összehozzuk, megoldjuk. Tényleg annyira szorított minden, hogy erre nem jutott igazán idő. Élőben fel kellett venni a zenei alapokat, lassan haladt, napi 2-3 számmal dolgoztunk, nem is beszélve arról, hogy az első hétnek a termését ki is kellett dobni, mert a srácok intenzíven zenéltek hétfőtől péntekig, és amikor hazamentek, kiderült, hogy a fele hamis. Azért, mert zenélsz egy kis helységben, befülled, ablakot kinyitod, gitárok elhangolódnak, és 10 óra zenélés után már nem veszed észre, hogy mi az, ami hamis. Lehetett elölről kezdeni az egészet, így még jobban meg voltunk szorítva. Szerintem az, hogy sikerült, csak annak köszönhető, hogy megtaláltuk egymással a hangot. Én is éreztem, hogy ők mit szeretnének és fordítva.

Arról is volt szó, hogy legyen benne dallamos ének is?

Persze voltak alapkoncepciók, elgondolások, hogy ezt ide rakjuk, stb., de különben csináljam úgy, ahogy szeretném. Én is így álltam hozzá az egészhez. Nekem is volt valamennyi elképzelésem, de ezt nem lehet készpénznek venni, mert vannak olyan számok a lemezen, amelyek teljesen másképp szerepelnek, mint amilyen az elképzelés volt róluk. Meg lett ízesítve, ki lett egészítve... Teljesen családiasan zajlott az egész.

Melyik dallal kínlódtál a legtöbbet?

Az Insomnia-val. Ez egy demós szám volt, és én annak a refrénjével nem voltam megbarátkozva. Csináltunk már 35 verziót, már egy Jingle Bells verziót is kipróbáltuk, meg mindent amit el tudsz képzelni. Elkezdtük este 8-kor és 11 tájban már a Jingle Bells-nél voltunk! (nevet) Mentünk aludni, de közben mint a félhülyék énekeltünk, azt se tudtuk, hol vagyunk. Reggel 8-kor felültem az ágyban, és megvan! Elénekeltem nekik, bementünk a stúdióba, felénekeltem és úgy maradt. Lehet, hogy a szám szerkezete olyan, hogy nem sütött. Én sem éreztem úgy a többihez mérten, mert ez már az utolsó számok egyike volt, amit felvettünk és a többihez képest alulmaradt. Senki nem akart a kezéből olyat kiadni, hogy az rossz legyen.

A dalszövegeket készen kaptad. Tetszenek egyáltalán neked?

Ezen még nem gondolkodtam el. Nem volt időm ezzel foglalkozni. Azóta meg azért nem foglalkozom vele, mert összhatásilag jó. Én mindig azt nézem, hogy hogy néz ki összességében az egész. Egyik alátámasztja a másikat és globálisan megfelel, akkor engem már nem igazán izgat.

Miképp oldjátok meg a próbákat, így, hogy te Pesten laksz, a többiek meg Szombathelyen?

Kezdetben úgy volt, hogy csak koncerteztünk. Mivel nagyon hajtott az idő, megcsináltuk a stúdiót, utána rögtön elmentünk koncertezni, úgy, hogy előtte még nem is próbáltunk. Aztán most egyelőre úgy működik, hogy én havonta kétszer leutazom próbálni, pláne, hogy megvannak a kész számok és így tudunk zenélni. Aztán, ha arról lesz szó, hogy új számok írása kerül előtérbe, akkor azt majd meglátjuk, még nem tudom.

Azóta született új nóta?

Ötletek vannak, én még nem hallottam őket. Rengeteg ötlet van, de én nem félek tőlük, mert max. ha olyan a dolog, ők fölküldik, én kikísérletezem, lemegyek, összepróbáljuk, ami nem jó azt kiszelektáljuk, és valahogy összehozzuk a dolgot. Teljesen spontaneitás szintre van hagyva. Rugalmasan kezeljük ezt az egészet. Ez fogott meg engem az egész zenekarban, hogy ilyen a hozzáállás. Nincs az, hogy ennek így kell lenni, annak úgy kell lenni.

Az egyik dalban vendégszerepel Vörös András a FreshFabrikból és Dj. Cadik az Anima Sound Systemből. Eleve így készült ez a szám, hogy akkor majd ők jönnek... vagy spontán dolog volt?

Ha jól visszaemlékszem, akkor az úgy volt, hogy őket pont erre a dalra számították, de nem volt felosztva, hogy kinek mi lesz a szerepe.

A lemez kiadásával mi a helyzet. Lesz ebből valami?

A kiadás úgy néz ki - mivel picit csúsztunk a dologgal -, hogy májusban meg fog jelenni kint külföldön. A magyar kiadás egyelőre egy X-akta. Egyszer már érdeklődött a Warner, most a 1G-hez fog elkerülni meghallgatásra, hogy ők mit lépnek azt nem tudom. Tárgyalunk egy német terjesztővel, aki világszerte terjesztené az anyagot. Az az igazság, hogy megfigyeltem itt a magyar zenei dolgokat, és lassan ott tartok, hogy nem is akarom figyelemmel kísérni, mert annyi ígérgetés és huzavona volt, hogy nem tudom hova rakni ezt az egész dolgot.

Koncertek miért nincsenek?

Pont ebből kifolyólag, mivel nincs lemez, egyelőre nem tudunk koncertezni. Az új lemez anyagát szeretnénk mindenképpen favorizálni, meg előtérbe tolni, de hogyha nem ismerik a lemezanyagot - és addig nem is fogják ismerni valószínűleg, amíg nincsen magyar lemezkiadó vagy ha külföldről behozzák akkor horribilis összegért lehet majd vásárolni, ami szerintem visszahúzó erő -, addig igazán nincs értelme koncertezni. Most ott tartunk, hogy nagyobb fesztiválokon fellépünk, ahova tudunk elmegyünk - azért jó lenne minél több helyre - de így nagyon nehéz.

Mit szűrtetek le azon a kevés koncerten, hogy tetszik a közönségnek?

Hát, figyelj, ezt így nehéz leszűrni. Mert vannak hírek, hogy új énekes van, új lemezanyag. Van egy új énekes, akit nem ismernek, mert volt egy-két zenekarom, de egy időre kiszakadtam ebből az egészből, meg van egy új lemezanyag. Nehéz megítélni, mert ott van, meghallja, de mégsem ugyanaz, hogyha egymás után háromszor meghallgatod és tudod, hogy ez tetszik stb... Hanem akkor az arcukba megy minden és ezt kell szeretni Igazán nem tud szelektálni, hogy mi tetszik és mi nem.

Hogy érzed magad a színpadon?

Nekem teljesen bejön a dolog, mert szabad kezem van. Én is megismerem a saját gyengéimet, a pozitivitásomat, senki nem mondja meg azt nekem, hogy mit csináljak és mit ne. Rájövök arra úgyis magamtól.

Amikor először füleltem bele a lemezbe, elsőre a Coal Chamber vonal ugrott be, de többszöri hallgatás után előjöttek az apró finomságok. Nem tartotok attól, hogy rátok húzzák ezt a vonalat? Úgyis mindenki óhatatlanul skatulyáz...

Sok mindenkire sok mindent ráhúznak, különösebben nem izgat ez engem. Zeneileg értik ezt vagy összhatásban?

Is-is.

Végül is a srácoknak volt egy-két elképzelése a dologgal kapcsolatban, én A Coal Chamber típusú zenéket egyáltalán nem hallgattam. Amit Fafara csinál (Coal Chamber énekese – VSz), az nekem olyan szinten szimpatikus, hogy meg tudok hallgatni pár számot, de egymás után sokszor a Coal Chambert nem tudom meghallgatni. Lehet, hogy egyes embereknek ez örömet okoz - nekem nem -, azért, mert az egy dolog, hogy lendületes, de nekem egysíkú egy picit. Vannak benne olyan jó elemek, mint ahogy máshol is vannak jó elemek. Ma a zeneipar arról szól - nem arról, hogy lelopd a másik egyéniségét -, hanem ami jó, azt a saját ízlésed szerint tudd érvényesíteni. A zene az mindig erről szólt. Abban biztos vagyok - és ne felejtsük el, hogy ez a lemez sebtében készült -, a következő anyag már teljesen más irányultságú lesz - részemről is. Nekem vannak bizonyos irányú elképzeléseim, hogy ebből az 5 emberből mit akarok kihozni, nekik is van gondolom, és én valószínűleg azt fogom teljesíteni.

Bigyusszal jóban vagy?

Igen. Egyszer együtt utaztunk vonaton, és tök jól elbeszélgettünk, söröztünk. (nevet) Zenei témák nem is igazán ütötték fel fejüket. Én nagyon szeretném, ha a Bigyusznak is menne ez a dolog.

Te képezted a hangod, nem?

Igen. Miért, ez hallatszik?

Igen.

Ez azért érdekes, mert két évig jártam énektanárhoz kisebb-nagyobb megszakításokkal, utána mindig magamat inspiráltam, nevelgettem. Nem mindig egy stílusra orientálódtam, mindig volt egy-két olyan nívós dolog amit hallgattam, nagyon tetszett és akkor az ember ösztönszerűen elkezdi énekelni. Az az érdekes, hogy ha zenét hallgatsz, attól a hangszálak is rezegnek. Ez nagyon befolyásolja az énekhangját az embernek. Most nem hallgatok semmiféle zenét és kíváncsi vagyok, hogy így mit tudok kreálni a dologból, mert vannak bizonyos elképzeléseim.

Élőben is megy a kétfajta énekstílus sűrű váltogatása?

Muszáj mennie. Erre van egy nagyon jó módszer, amit úgy hívnak, hogy vonalból való rögzítés, fel kell venni a koncertet. Én arra törekszem, hogy koncerten hamisság ne, de az intenzitás meglegyen. Ezt ki kell majd próbálni turné szinten. Majd meglátjuk, hogy sül el.

Mi lesz a borítón?

Egy fantasztikus Devil's Cab, ez a mottója az egész zenekarnak. Gyönyörű sárga háttérrel, egy gyönyörű sárga taxi, de nem üt el egymástól a két dolog egyáltalán. A borítón belül a szövegektől kezdve mindenféle érdekesség található, csak agybetegeknek ajánlható, ha-ha!

Magyarországon vártok a zenei világtól valamit?

Én itt egyelőre nem várok semmit. Hiába jó valami... Remélem azért valamilyen szinten meglesz a gyümölcse. Remélem minél előbb és minél jobban. A tehetség nem vész el, csak átalakul.