Mit ne mondjak, a második The Quiet Room album pillanatok alatt levett a lábamról. Egyszerre súlyos, dallamos és ízlésesen progresszív. Ott toporognak az ígéretek kapujában, így az egyik gitárost, alapítóembert, Jason Boudreau-t kerestem meg kérdéseimmel, meséljen magukról és a lemezről.
Kérlek mesélj néhány szót a kezdeteitekről, nálunk még nem túl ismert a zenekar!
Rendben! Akkor térjünk vissza 1991-be, mikor én és egy másik gitáros, George Glasco kitaláltuk, hogy alapítunk egy zenekart. A többi tagot megpróbáltuk a legjobb helyi emberekből összeszedni itt Denverből (Colorado állam). Akkoriban még nem volt billentyűsünk. Adtunk pár bulit, az elsőt ráadásul a Dream Theaterrel, ami nagyon jól sikerült. Ezután találtuk ki, hogy billentyű is kell a zenénkbe, ez úgy '94 körül volt. Viszont az énekkel akadtak problémák, az első lemezünk az Introspect, a Dominion Recordsnál még más énekessel készült. Az Introspecttel turnéztunk Amerikában, és mikor a turnéról visszajöttünk, a dobost cseréltük le, Mike-ot. Személyes problémák jöttek elő a turnén, az új dobosunk pedig Graeme Wood lett. Ezután mentünk stúdióba a Reconceive miatt, és szintén egy helyi arcot, Rob Munshowert szerződtettünk, hogy befejezze a basszustémákat, mert a dob- és basszustémák valahogy nem sikerültek úgy, ahogy kellett volna. Végül is így nagyon jól összejött a zenekar, és úgy döntöttünk, ezzel a felállással működünk a továbbiakban.
Az énekessel mi volt a baj, személyes problémák akadtak vagy zeneileg nem jöttetek ki egymással?
Gondja volt az alkohollal a srácnak, elég régóta tudtunk már róla, próbáltunk is segíteni neki, de sajnos nem törődött a zenekarral, koncertekre részegen jött, nem tudta legyőzni a problémáit. Aztán egy koncertünkön olyan hihetetlenül részeg volt, hogy nem tudta a szövegeket, még artikulálni sem tudott rendesen. Ezután a koncert után rúgtuk ki.
Térjünk rá a kettes lemezre! Mit érzel, ha a Reconceive-et hallgatod?
Minden visszajelzés, amit kaptunk meghaladta a képzeletünket, sokkal erősebbnek érezzük az új lemezt, mint az elsőt, és keményebbnek is. Néhányan úgy jellemezték, olyan, mintha a Panterát kereszteznék a Dream Theaterrel. Valahol a progresszív zene és a metal között helyezhető el, az ének például kifejezetten durvább stílusú, az első énekesünk inkább dallamos volt, egy tipikus progresszív énekes. Szóval az egész sokkal súlyosabb, és közelebb áll ahhoz a ponthoz, amit elképzeltünk, ezt szeretnénk csinálni.
Ki írta a zenét ehhez a lemezhez?
Általában az egyik gitáros hozza a témát, amit otthon talál ki egyedül, néha csak egy rövid kis ritmust hoz, néha pedig majdnem az egész nótát készen kapjuk, hogy aztán együtt megcsináljuk. Mindenkinek vannak azért ötletei, de legtöbbször egyvalaki ötletéből dolgozunk. A basszusgitárosunk szokott még sok ötletet hozni, nagyon eredeti témái vannak. A dalokat persze mindig együtt rakjuk össze. A szövegeket pedig 95%-ban Pete Jewell, az énekesünk írja, és az énektémákat is, a This Pain kivételével mind az ő munkája.
Milyen kritikákat kaptatok?
Eddig nagyon jókat, meglepődtek az emberek, hogy egy kicsit megváltozott a stílusunk, durvábbak lettünk. Néhányan például az énektémákat találták kifejezőbbnek. Eddig is volt már néhány rajongónk, de úgy tűnik most még néhányat sikerült szereznünk, ami nagyon jó érzés. Megpróbáljuk a tőlünk telhető legjobbat nyújtani, és persze mindig jó érzés, ha valakinek tetszik, amit csinálunk.
Van a lemezről kedvenc dalod?
Elég nehéz kiemelni valamelyiket... például a Choke On Me a személyes kedvencem, aztán a This Painben a dalszerkezet tetszik nagyon. Szeretem a zongorát, sok témát visz a zongora. A Choke-ot, a This Paint és a Suffercationt említeném meg, mint személyes favoritokat.
Mennyi idő telik el egy-egy dal próbálása és a rögzítésre kész állapot között?
Ezen a lemezen némely dalt a felvétel előtt egy évvel vagy még több idővel írtunk. Az instrumentális dal, a Room 15 pedig még az első lemez, az Introspect előtt készült, csak az eredetije valahogy nem stimmelt, mert elvileg nem instrumentálisnak szántuk, de nem tetszett az énektémája és zeneileg sem volt az igazi, így megváltoztattunk néhány részt benne, és instrumentális nótát faragtunk belőle. Pár dal pedig a felvétel előtti utolsó hónapokban nyerte el a végleges formáját. Nagyrészt azért az új dobostól és a basszusgitárostól függött az, hogy egy-egy dal mikor készült el véglegesen.
Kik a zenekar legfőbb zenei hatásai?
Leginkább a korai Queensryche, aztán sok Dream Theater, Fates Warning. A durvább vonalról a Fear Factory egy kicsit, a Pantera, az Incubus, Tool, Deftones.
Az utolsó Queensryche-hoz mit szólsz?
Még nem hallottam. Milyen, jó?
Szerintem igen, bár nem egy Operation: Mindcrime, de azért jó.
Az remek, sajnos még nem volt alkalmam meghallgatni, de érdekel, be fogom szerezni.
Lesz turnétok, Európába átjöttök valamikor?
Dolgozunk rajta, beszéltünk már róla a managementünkkel, elsődleges célunk, hogy legyen egy erős managementünk, a következő lépés lesz a turné. Az, hogy úton legyünk és Európában turnézhassunk, prioritást élvez a terveink között.
Mennyi fogyott a lemezből?
Csak április végén jött ki Amerikában, így elég nehéz még az eladási számokról beszélnünk, talán úgy ezer mehetett el. Európában pedig nem tudom. Sajnos elég nehéz ezt megtudni.
És hol vagytok ismertebbek, Amerikában vagy Európában?
Az első lemez mindenképpen Európában, sokkal nagyobb érdeklődés volt iránta, mint Amerikában. Ezzel a lemezzel nem igazán lehet még tudni, hogy állunk a piacon.
Milyen a metal színtér a városotokban?
Nem túl jó, sajnos nincs túl sok hely, ahol koncertezni lehetne itt Denverben. Van néhány zenekar, akik elég jók, és már mindenhol játszottak itt, csak elég kevés a klub, ami a zenekaroknak nem túl jó, bár azért jobb valamivel a helyzet, mint úgy 2-3 éve. Talán most javulni fog egy kicsit a dolog.
Mi a véleményed az amerikai divat-metalról?
Nem igazán bánt, hogy ilyen, mindig előfordul, hogy egyik-másik zenekar népszerűbb lesz, divatos. Szeretek divatos zenekarokat és népszerűtleneket egyaránt, attól függ milyen zenét játszanak. Ez nem attól függ nálam, hogy az adott zenekar mennyire ismert.
Mivel foglalkozol még a zenén kívül?
Sportolok, szeretek snowboardozni például, óriási érzés a hegyekről lecsúszni. Nyaranta jetskizem. Nős is vagyok, szóval elég sok időt töltök a feleségemmel. (nevet)
Gyereked is van?
Most jön az első, két hét múlva!
A következő lemezről tudsz valamit mondani?
Mostanában kezdtük el írni a következő anyagot, már rengeteg ötletünk van. Ezt a vonalat folytatjuk majd, nagyon szeretjük amit csináltunk, persze azért zeneileg lesznek majd változások, főleg a billentyűs részeket tekintve.
