Ipari méreteket kezd ölteni Finnország érzelmes, popos, simogató hangú zenéiének kitermelése. Na nem, azért még nincs ez teljesen így, bár nem kis mértékben járult hozzá az a bizonyos 3 betűs rózsaszínbe burkolt zenekar a love metal sikeréhez. Jelen zenekar szintén finn, szintén melodikus zenét játszik, mondjuk markánsabban, mint előzőekben titkosított pályatársuk. Epilogue című lemezük idén látott napvilágot - szerintem jobb, mint az első -, de kérdezzük meg erről a gitárost, Joonas Koto-t, előtte azonban még essék szó egy tagcseréről is.
Miért kellett a basszusgitárosotokat lecserélnetek?
Ki kellett rúgnunk, mert már nem tartotta a kapcsolatot a zenekar nagy részével, nem gyakorolt eleget, nem próbált a többiekkel. Pedig sokat rágtuk a fülét, hogy gyakoroljon többet, játsszon többet együtt a csapattal, de nem érdekelte, ezért muszáj volt útjára bocsátanunk.
Ki is az új bőgős? Bocs, de nem tudom megjegyezni a finn neveket. Kiejteni meg pláne...
(nevet) Marko régi barátunk, kb. tíz évvel ezelőtt egy bandában zenéltünk vele, szóval úgy 10-15 éve ismerjük már. Amúgy ő volt az eredeti bőgőse a zenekarnak, így elég könnyű volt visszacsalogatni, annál is inkább, mert mikor még ő játszott velünk, fontos részét képezte a zenekarnak. Mindig könnyebb egy barátot beválasztani rendes zenekari tagnak, mint egy kívülállót.
Stabilnak érzed a mostani felállást?
Azt hiszem megtaláltuk a lehető legjobb összetételt, mindannyian hosszú évek óta ismerjük egymást, ráadásul még a zenekar előtti időkből. Koncerteken is biztosan jobbak leszünk, feszesebb lesz a hangzás, mert találtunk egy jó basszusgitárost. Úgy gondolom maradandó lesz ez a felállás.
Nem bántátok meg az első lemezes Sandra feldolgozást?
Neeem. (gondolkodik) Szerintem az egy jó dal, sőt, szerintem az eredeti verzió is jó, ez a feldolgozás meg totál ütősre sikeredett. Van úgy, hogy el kell játszanunk minden koncerten, és ezért néha unjuk egy kicsit. De azért mindig jó buli eljátszani, mert annak idején óriási sláger volt. Jól választottunk, ráadásul elég nagy népszerűséget hozott a zenekarnak.
Az új album szerintem egy kicsit pörgősebb, fogósabb lett, mint az első. Mi erről a véleményed?
Igen, igaz. A zene egy kicsit másmilyen, mint amilyen az első albumon volt, egyrészt néhány szám poposabb, másrészt a dalok egy része meg sokkal keményebb, mint az egész első lemez. Nem igazán gondolkodtunk azon, hogy milyen dalokkal töltsük meg a mostani albumot, csak elkezdtük írni az anyagot. Én teljesen elégedett vagyok a végeredménnyel, mert sokszínűek a dalok, ami naná, hogy jó dolog.
Kedvenc dalod van a lemezről?
A Frail Without You. Szeretem a gyorsabb darabokat.
A mostani szövegek miről szólnak? Most is csak a halálról van szó bennük?
Tulajdonképpen igen. Bár van egy dal, amolyan altatódal, ami egy barátságos szellem dala egy kislányhoz. A szellem vigyáz a kislány álmára. A legtöbb dal a vágyakozásról, és valaminek vagy valakinek az elvesztéséről szól. Nagyrészt arról, hogy milyen az, ha elragad valakit a halál akit szerettél, és szeretnéd követni a másik oldalra.
Ki írja a szövegeket és a zenét?
A szövegek nagy részét én írom, a zenét szintén, a dobos és az énekes segítségével.
Az utolsó rejtett track micsoda? Az az ismételgetett riff egy kicsit különös...
Igen, (nevet) ezt hallom mindenkitől! A rejtett track címe Epilogue. Az a loop, ami végestelen-végig ismétlődik, na erről a dobosunkat, Tonmit kellene megkérdezned, hogy micsoda! Egyszerűen fogalmam sincs mi járhatott a fejében, amikor felrakta ezt a lemez végére! A zenekar többsége amúgy ellene volt, abszolút nem tetszett nekünk, és a mai napig nem tetszik! (nevet) Tonmi a lemez producere, és az ő szava az utolsó, azt csinált, amit csak akart. El nem tudom képzelni milyen őrület szállta meg a fejét akkor!
Mindesetre elég fura, először azt hittem, hogy hibás a lemez!
Aha, (nevet) sokan csodálkoztak, hogy mi történhetett a cédéjükkel!
A mostani album dalai mennyi idő alatt készültek el?
Többé-kevésbé egy év alatt. Tavaly februárban kezdtük el írni és felvenni a zenét, és idén februárban fejeztük be. De tavaly ősszel volt egy európai turnénk, szóval azért becsúszott egy pár hónapos szünet a dalszerzésbe. A stúdióban mindennel együtt kb. 7-8 hetet lehettünk. A számok nagy része készen volt, mikor stúdiózni mentünk, de a felvételek alatt teljesen friss dolgokat is beleszőttünk a zenébe. Úgy egy évig tartott, amíg végleg elkészült ez a lemez.
Úgy tudom a japán verzióra felkerül egy King Diamond feldolgozás is, de ezt a dalt még régebben vettétek fel, az első lemez idején...
Nem is igazán a japán verzióra készült, csak ötlet szintjén jött szóba, hogy majd oda kerül, de végül a kiadó úgy döntött, hogy nem rakja fel oda, hanem majd kislemezként jön ki. Óriási érzés volt felvenni ezt a dalt, mert a King Diamond az egyik mindenkori legkedvencebb zenekarom. Szó volt egy tribute albumról is, ami sosem jelent meg, így egyelőre várunk, hogy valamilyen formában napvilágot lásson egyszer a feldolgozás. De jó volt megcsinálni.
Milyen zenekarokat szeretsz még a King Diamondon kívül?
Jelen pillanatban a Nevermore, a Soilwork, a régi Queensryche és a Dream Theater a legnagyobb kedvenceim.
Voltál esetleg a mostani Nevermore turné egyik állomásán?
Nem, sajnos még élőben nem láttam őket, de szeretném. Szoktam e-mailezni velük. Sajnos ez a turné nem jutott el Finnországba.
Térjünk vissza rátok. Szerinted mi a legerősebb oldala a zenekarnak?
A dallamok. A dalszerzésnél mindig arra koncentrálunk, hogy a dallamok ütősek legyenek. Általában úgy alakul ki egy szám, hogy az énekes hoz valami dögös kis énektémát, és e köré építjük fel az egész dalt. Kicsit másképp közelítjük meg a dolgokat, mint más zenekarok. A legfőbb irány nálunk mindig a dallamoké. Egész egyszerűen azért, mert szerintem egy zenének kell, hogy legyen valamilyen dallama, különben unalmas.
Zeneileg ma milyen csapatok vannak rátok hatással?
A csapatból mindenki másmilyen zenét hallgat, de összességében azt ránk lehet fogni, hogy a 80-as évek popzenéje hatott ránk leginkább. Olyan zenekarok, mint a Duran Duran, a Depeche Mode, meg persze a Paradise Lost és talán a Type O Negative.
A HIM-ről mi a véleményed?
Nem valami jó a kapcsolatunk velük. Az alapító billentyűsünk egyébként játszott velük egy pár évig. Igazából nem tudom, hogy Ville Vallonak mi baja velünk, de elég aljas módon ellenünk beszél mindig, olyan sztorikat mesél újságoknak, amelyeknek nincs valóságalapjuk. Szóval fogalmam sincs miért van ennyire ellenünk, de ha háborút akar, megkapja.
Ezen nem lepődtem meg, úgy tűnik az arca egy kicsit nagyobb a fejénél...
Igen, valami óriási szarság történt bent a fejében...
Hol a legsikeresebb a zenekar?
Talán Németországban vagy Spanyolországban. A tavaly őszi turnén a legjobb koncertek Németországban, Spanyolországban és Olaszországban voltak. Madridban volt egy aftershow party, csak a mi részünkre, és eléggé meglepődtünk, hogy ott milyen nagy nevünk van.
Tavaly nálunk is jártatok. Emlékszel a koncertre?
Igen, emlékszem, tök jó volt a hely ahol játszottunk, a legnagyobb helyszín volt a turné alatt. Van egy csomó klassz emlékem, teljesen tele volt a terem, és mindenki szeretettel fogadott minket, ami nagyon meglepett, mert még sosem jártunk ott, újak voltunk nálatok, és nem hittük volna, hogy ennyi rajongónk van Magyarországon. Igazi meglepetést okozott.
Idén lesz turnétok?
Remélem! Talán késő ősszel vagy év végén, várunk egy jó zenekarra, akikkel elmehetünk. Mi még nem vagyunk olyan nagy név, hogy főzenekarként elmehetnénk egy turnéra. Szóval most várakozunk. Talán mi lehetünk a közepén a programnak, egy nagyobb név előtt.
Mik a céljaitok, álmaitok a zenekarral?
Nem hinném, hogy lenne bármilyen célunk, általában minden zenekar sikeres akar lenni és egy tonna pénzt keresni, de nekünk elég annyi, hogy elvagyunk így napról-napra és hagyni, hogy történjenek a dolgok. Remélem lesz sok új rajongónk, tudunk turnézni, és milliókat el tudunk adni a lemezeinkből! (nevet) Talán ez az, amiért csináljuk az egészet.
