Majdnem egy évtizedes együttmuzsikálás, egy demo, egy nagylemez és egy EP megjelentetése után a miskolci srácok úgy döntöttek, határozatlan időre jegelik a zenekart. Az utolsó pesti Varso koncert után, a Marco Polóban ültünk le az énekes Pál Viktorral és a gitáros Kovács Attilával, hogy kitárgyaljuk a miérteket.
Kezdésként menjünk vissza kicsit az időben! 2002-ben kijött az Eastern Fashion, utána viszont eltűntetek. Miért?
Viktor: 2003-ban elmentem fél évre külföldre, csereprogrammal. Utána hazajöttem, csináltuk megint a dolgunkat, koncerteztünk stb. Voltunk például Kolozsvárott, a Sportcsarnokban is. Októberben aztán eléggé lebetegedtem, nem volt túl komoly, de hosszú ideig nem voltam koncertképes, úgyhogy egészen decemberig nem volt fellépésünk. Utána már eléggé nyögvenyelősen mentek a dolgok, mert Király Attila és én is diplomáztunk. Ráadásul elkezdtem elég sokat mászkálni Finnországba, és májusban végül ki is költöztem. Ez egy dolog, ettől még lehetne működni, de egyebek miatt is kezdte prioritását veszteni a Varso. Tulajdonképpen Attila és én csináltuk a szervezését a zenekarnak kizárólagosan – Ricsi és Király sosem voltak szervezkedős emberek –, és én ugye külföldön voltam, Attilának meg bejöttek más dolgok az életébe, más zenekarok, és más irányzatok. Innentől két évig még ment a próbálkozás azért, de nekem egyre inkább más irányba ment az életem. Végül is egy ideig áltattuk magunkat, hogy ezt a dolgot lehet így csinálni, megpróbálta mindenki a maximumot kihozni a helyzetből, de a végén arra jutottunk, hogy vagy csinálunk valamit rendesen, vagy sehogy. Végül is én mondtam ki a döntő szót, de a többiek is megértették. Attilának is jobb lesz, többet tud a WMD-re meg Nervekillerre koncentrálni. A fiúk meg csinálják ezt az új dolgot az Eclipse gitárosaival. Érted, mi egy új számot írtunk két év alatt. Vannak pici személyes dolgok is, de ebbe nem megyünk bele, mert mindannyiunkra igaz, hogy a kialakult helyzet miatt önmagunkat, és a többieket is okoljuk.
Attila: Végül is tíz évet lehúztunk együtt, nyilvánvaló, hogy megviseli az embert, amikor nincs tovább. De hát mit lehet tenni, igazából jobb az, hogy most ezt kimondtuk, és most zártuk le a dolgot. Most még utoljára megadjuk a módját.
V.: A honlapunkra (www.varso.org) egyébként felpakoljuk az összes cuccot, ingyenesen letölthetőek lesznek.
Ez az egyetlen új nóta, ami a kettes lemezre íródott, ez is felkerül majd? Felvettétek ezt egyáltalán?
A.: Nem, és nem is fogjuk valószínűleg.
Akkor most fel kellett volna vennem diktafonnal és árulni súlyos pénzekért!
A.: Most láthatod, milyen pénzekről van szó, ingyen osztogatjuk az összes cuccunkat… A Varso soha nem erről szólt.
Akkor azért mondhatjuk, hogy a baráti viszony megmaradt, ugye?
A.: Ja, utáljuk egymást, mint a szart. (nevet)
V.: Koncert után most is megyünk bulizni, mert minden évben tartunk közös karácsonyt, 9 évvel ezelőtt az első próbánk ugyanis karácsonykor volt. Megyünk a szüleim víkendházába, ilyen tradicionális malachúsos összejövetelt tartunk. Attila valószínűleg megkéseli önmagát, mint ahogy tavaly is. Szegény felvágta a hasát, de én adtam neki a kést, úgyhogy az én hibám. (nevet)
Attila, beszéljünk kicsit a másik két zenekarodról, mi a helyzet a Nervekillerrel?
A.: Új dobosunk van, a Neural Booster zenekarból lehet ismerni, igazi grindcore harcos, úgyhogy a zenekar jól fog tudni fejlődni vele. Szervezünk most egy turnét is, de még nincsenek konkrétumok.
A Dream with Maggots demó kijött hivatalosan?
A.: Nem, és nem is fog szerintem. Igazából arra volt jó, hogy koncerteket, fesztiválokat le tudjunk szervezni magunknak. Én személy szerint nem vagyok elégedett vele teljesen. Nagyjából ennyi a történet. Tavasszal, nyáron lesz majd egy újabb anyagunk. Kicsit problémás egyébként, mert én Pesten lakom, a többiek viszont miskolciak, ezt majd át kell hidalni valahogy.
A Nervekillerben ugye te vagy a fő dalszerző, de a WMD-ben mennyire tudsz belefolyni a dolgokba? Mondhatjuk, hogy inkább a Nervekiller a saját zenekarod?
A.: Meg ne sértődj, de ez elég buta kérdés. Kicsit olyan ez, mint mikor megkérdeznek valakit, hogy melyik gyermekét szereti jobban. A Watch My Dyingot is teljesen magaménak érzem, mind a kettőt nagyon szeretem, mindkettő másért jó, nem nagyon tudok ennél többet mondani erről.
V.: Attila azért titkon egészen más babérokra vágyik, a popzene egészen közel áll a szívéhez. (nevet) Szerintem a Watch My Dyingban meg tudja valósítani önmagát. A Varsoból mindig olyan dolgokat hiányolt, amiket itt megkaphat. Érted, a Varso nem olyan zene, amire lehet pogózni meg ilyesmi, mert gyakran mi sem tudjuk, hogy mi jön, kicsit ilyen nyakatekert muzsika. Meg mi többiek nem is igazán szeretjük ezt a metal életmódot, én például kifejezetten utálok kocsmában lenni, Attila meg ott igazából abszolút megtalálta magát…
A.: A kocsmában, mi?! (nevet)
V.: Én úgy érzem, hogy nagyon jól érzi magát a srácokkal. Nagyon örülök, hogy megkapott tőlük egy csomó olyan dolgot, amit a Varsoban soha nem kaphatott volna meg, mert mi anno nem ezért alakultunk.
Viktor, te folytatod egyébként a zenélést?
V.: Ricsiék ugye csinálják ezt a dolgot az Eclipsékkel, ilyen könnyedebb muzsika lesz, mondták, hogy menjek oda énekelni, de csöbörből vödörbe ugye, úgyhogy nem, én nem folytatom. Egyébként is annyi dolgom van, hogy nem fakadok sírva, ha nem kell lejárnom próbára.
Ha már a hülye kérdéseknél tartunk, muszáj megkérdeznem, lesz-e reunion?
V.: Úgyse venné észre senki! (nevet)
A.: Úgy voltunk ezzel az egésszel, hogy nem zárjuk le véglegesen, nem mondjuk azt, hogy soha többé, de még nem tudjuk, mi lesz.
Csak azért kérdeztem, mert az elmondottakból az jön le, hogy azért jegeltétek most a bandát, mert nem akartok úgy létezni, hogy igazából nem működik a zenekar. Ha viszont Viktor később hazajönne, akár adhatná is magát, hogy folytassátok, nem?
A.: Persze, semmi sem elképzelhetetlen, de most igazából nem akarunk semmit mondani, hogy akkor mit tudom én, öt év múlva újra elkezdjük. A jövőkutatókat kéne megkérdezni. Soha ne mondd, hogy soha, jó kis klisé.
V.: Lehet, szerintem abszolút lehet kategória az újrakezdés.
Viktor, te akkor kiköltöztél, kinn dolgozol, ott van a feleség, gyerek, családi ház, kutya?
V.: Nem, nem dolgozom, még tanulok. Történész szakon diplomáztam, és most az egyetemnek a doktorandus képzésén veszek részt. Feleségem nincs, barátnőm van, szép szőke, magas. (nevet) Kocsim sincs, mert az meg nem economic.
Attila, már régebben meg akartam kérdezni, hogy a Varso borítókon lévő képeket tényleg te festetted?
A.: Igen.
Foglalkoztál ezzel komolyabban, úgy értem, tanultál festeni? Volt kiállításod?
A.: Lett volna kiállítás, de igazából nekem nem tetszenek a képek! (nevet) Ezek elég régi dolgok, most már látom bennük a hibákat. Egyébként tanultam is egy kicsit, de ez abbamaradt, igazából csak gitározni szeretek! (nevet) Egyébként teljesen nem hagytam abban a festegetést, most éppen számítógépes grafikát tanulok, már csináltam két szórólapot is. Az egyiken rajta van “Emiliano semmit nem mond el, gringo” Az Ördög jobb és bal keze című filmből.
Mivel lassan készülődnötök kell, csak a szokásos utolsó kérdést tenném fel…
A.: Hogy mi az élet értelme? Hát a 42.
Ezt nem fogadom el, mindenki ezt mondja.
A.: Jó, akkor legyen az, hogy a kamion a miénk, és el akarunk menni vele.
V.: Nagyon fontos az életben, hogy apró célokat jelölj ki magadnak, mert ha az élet értelmét kutatod, akkor úgysem jutsz el sehová. Viszont ha apró célokat jelölsz ki, akkor elveszel a részletekben, és nem látod az egésznek az értelmetlenségét. Szerintem ez nagyon fontos. (nevet)
A.: Egyébként meg semmi.
