Június végén ismét Budapesten koncertezett a Vicious Rumors, és ahogy ez már csak lenni szokott náluk, természetesen most is más felállásban érkeztek hozzánk, mint a legutóbbi alkalommal. Geoff Thorpe szerint ugyanakkor a Nick Holleman énekessel, Tilen Hudrap basszerrel és Bob Capka szólógitárossal megszilárdult felállás az egyik legjobb a csapat története során, és nagy dolgok vannak készülőben. A banda alapító gitárosával és főnökével a düreres buli után beszélgettünk.
Új turné, új felállás! Mi történt a srácokkal, akikkel a legutóbbi lemezt felvettétek?
Az élet másfelé sodorta őket. Mindannyiuknak a saját döntése volt, hogy kiléptek. Stephen (Goodwin – korábbi basszusgitáros) most egy céges bandában játszik, Brian (Allen – korábbi énekes) pedig egyedülálló apa, ezért fix melót kellett találnia, ami miatt viszont nem jöhetett velünk turnézni. Sajnálom, hogy nem tudták folytatni a csapatot, mert igen komolyan építkeztünk, de ha egy ajtó bezárul, mindig kinyílik egy másik. Tudod, hogy van ez. Úgy érzem, az elmúlt tizenöt év legerősebb felállása a mostani. A korábbi tagoknak pedig sok szerencsét kívánok. Szerencsére mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom, még Briannel is, annak ellenére, hogy volt az a szerencsétlen posztja a facebookon. De most nagyon izgatott vagyok attól, ahogy a csapat működik. Bob, a gitárosunk és a fiatalok, Tilen, illetve az új énekes, Nick óriási munkát végeznek.
Hogy akadtál rájuk?
Tilent már régóta ismertük, és gondoltunk is rá, mikor kiderült, hogy Stephen nem tudja folytatni a zenekart. Kipróbáltunk pár embert, de egyértelmű volt, hogy ő a megfelelő. Nicket pedig a YouTube-on találtam, és ahogy meghallottam énekelni, rögtön tudtam, hogy ez az a hang, amire szükségünk van. Aztán személyesen is találkoztunk, és kiderült, hogy emberileg is rendben van, jól lehet vele dolgozni. A meghallgatása pedig gyakorlatilag annyi volt, hogy felénekelte a Ship Of Fools és Out Of The Shadows dalokat zenei kíséret nélkül, és elküldte nekünk videón. Utána aztán átrepült az Államokba, lenyomtuk az amerikai turnét, és felvettük a Live You To Death koncertlemez második részét, ami épp most jött ki az SPV-nél. Bobot pedig Brianen keresztül ismertük meg, sokat turnézott is velünk, és végül tavaly vált hivatalos taggá. 2013 szeptembere óta vagyunk együtt, lenyomtunk egy turnét az Államokban és Európában, felvettünk egy koncertlemezt és játszottunk a 70.000. Tons Of Metal fesztiválon is, most pedig készen állunk, hogy felvegyünk egy új stúdiólemezt. Semmi sem állíthat meg bennünket! Reggel nyolckor indultunk Berlinből, lenyomtuk a koncertünket itt, és már megyünk is tovább Szlovéniába, ahol holnap egy fesztiválon játszunk, onnan pedig Csehországba megyünk. Huszonnégy nap alatt huszonkét koncertet nyomtunk le, szóval azt hiszem, nálunk keményebben senki sem dolgozik a showbizniszben.
Nem mintha a mai koncert után hiányolnám James Riverát, de legutóbb, amikor itt játszottatok vele, és ő énekelt, azt mondtad, beszéltetek róla, hogy térjen vissza a csapatba.
James a család tagja, aki azonnal segített, amikor kellett egy beugrós Brian helyére. Ráadásul nagyon tehetséges és vicces, remek srác, aki igazi színpadi egyéniség, de az az igazság, hogy valaki olyat kerestünk, aki inkább a Carl Albert-féle iskolát képviseli, mivel a klasszikus lemezek vonalához szeretnénk kicsit visszakanyarodni.
Tulajdonképpen Brian miért is nem tudott veletek jönni múltkor?
Nagyon összejöttek neki a dolgok. A családjával is problémák voltak, és állást is váltott, szóval igazából leginkább annyit mondhatok, hogy az élet szólt közbe.
Olvastam vele egy interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy igazából semmilyen probléma nem merült fel a magánéletében, szimplán csak otthon hagytátok.
Nem, szerintem pusztán annyi történt, hogy zavarta, hogy Nick ilyen jó kritikákat kapott, úgyhogy kiírt a Facebookjára pár szerencsétlen nyilatkozatot. Szomorú a történet, és csalódtunk is benne egy kicsit emiatt, mivel mindvégig tudta, hogy szerettük volna a bandában tartani, és épp az ő döntése volt, hogy kiszállt, nem a miénk. Viszont úgy érezte, megsértették, és úgy akarta beállítani a dolgot, mintha cserbenhagytuk volna. Az igazság viszont az – és ha erről szemtől szemben kérdeznéd Briant, ő sem állítana mást –, hogy ő döntött a távozás mellett. Ma is jóban vagyunk egyébként, úgyhogy neki is csak a legjobbakat kívánom.
Mit fontos tudnunk az új koncertlemezről?
Már az új felállással vettük fel, és ez a legjobb koncertlemez, amit valaha készítettünk. A Live You To Death sorozatunk középső darabja, amit három részesre tervezünk, az utolsó rész a következő stúdióalbumunk után jelenik majd meg. Egyfajta gyűjteményes élő anyagok ezek, amik a Vicious Rumors minden korszakát felölelik. Úgy gondoltuk, ez a csapatot régóta követő és az új rajongók számára is érdekes lehet, ráadásul mi is be tudjuk hozni velük a korábbi elvesztegetett éveket. 2001 és 2011 között ugyanis összesen egy lemezt adtunk ki, a Warballt, mivel az élet akkor is közbeszólt... Szilárd meggyőződésem, hogy ha a csapatnak nem lett volna már ekkor is huszonöt éves múltja, sosem éltük volna túl ezt az időszakot. Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy az elmúlt négy évben négy kiadványunk is megjelenhetett, ráadásul ez volt a karrierünk legsűrűbb időszaka. Évente nagyjából kilencven koncertet adtunk. Ez az életünk, ezt választottuk, és imádom az egészet. Semmit sem bántam meg, és ugyanígy szeretném folytatni, amíg csak képes vagyok rá. Az új koncertlemez megmutatja a Vicious Rumors erejét: a srácok mindent beleadnak a színpadon, feszesek, tüzesek, súlyosak vagyunk. Azt akartuk, mindenki hallja, Nick milyen jól énekli a régi dalokat, a rajongók pedig csak még kíváncsibbak legyenek az új lemezre. Alig várom, hogy elkezdjük a stúdiózást.
Vannak már kész dalaitok?
Van egy csomó anyagom, úgyhogy jövőre biztos, hogy stúdiózunk.
Van arról szó, hogy Nick esetleg átköltözik majd az Államokba?
Nem hiszem. Nick holland, Tilen pedig szlovén, mindehhez Bob Portlandben lakik, Larry és én pedig a Bay Areában, úgyhogy eléggé nemzetköziek vagyunk. A koncertekre például nem is tudunk próbálni. Megbeszéljük előre, mi lesz a program, otthon mindenki szépen felkészül, és mikor összejövünk, minden egyben is van. Nagyon izgalmas ez, mert sokszor előfordul, hogy mikor első alkalommal játszunk együtt egy dalt, már az is koncerten, közönség előtt történik. Persze van is emiatt rajtunk egy kis nyomás, de ez egészséges, és arra sarkall mindenkit, hogy a legjobb hozza ki magából. Nick és Tilen friss energiát és lendületet hozott, ami minket, öregeket is felpörgetett.
Hány évesek a srácok?
Tilen 25, ő a legidősebb fiam, Nick pedig 22, a legkisebb fiam! (nevet) Hihetetlen, de mikor mellette állok a színpadon, nem érzem, hogy harminc év van köztünk. Fiatalok és nagyon tehetségesek, de elkötelezettek is egyben, akiknek a hozzáállása, a munkamorálja is remek. Imádok velük dolgozni, nagy terveink vannak együtt. Tudod, ma tizenegy órát utaztunk, majd lenyomtuk ezt a bulit, és még mindig pörgök. Úgy érzem, semmi sem állíthat meg minket.
Azt mondtad, kicsit vissza akarsz térni a klasszikus hangzáshoz. Ez azt jelenti, hogy a modernebb utóbbi anyagok után kicsit old schoolra veszitek az új dalokat?
Ez azt jelenti, hogy nincsenek korlátok, amik behatárolnák a dalszerzési folyamatot. Ha kedvem van, visszamehetek a régi idők dallamvilága irányába, de akár power, thrash vagy dallamos heavy metal dalokat is írhatok.
Esetleg a harmadik koncertanyagra az olyan mostanában eléggé hanyagolt lemezekről is felkerülnek majd dalok, mint a CyberChrist vagy a Sadistic Symphony?
Nem is rossz ötlet. Az egyébként biztos, hogy lesznek rajta olyan dalok is, amikre senki sem számít. Ez lesz a legjobb az egészben, hogy egy csomó különböző korszak nótáit is feltesszük rá. Igazság szerint még azon is gondolkodom, hogy dupla lemez legyen. Mikor kitaláltam azt a koncepciót, hogy öt év alatt öt lemezt adunk ki úgy, hogy stúdióprodukciót koncertanyag kövessen, és így tovább, még nem lehetett tudni, mi lesz az egészből. AZ SPV-vel eredetileg két lemezre szerződtem, de már négynél tartunk, és az ötödik kiadására is bejelentkeztek, szóval jól alakulnak a dolgaink.
Ha szabad számot kérni, akkor legalább a két kedvencem, a Blacklight és a The Voice egyikét vegyétek fel!
Oké! (nevet)
Szóval minden oké a csapattal, az új srácokkal pedig hosszú távra tervezel.
Igen, nagy terveink vannak. Végre, a csapat történetében először eljutunk Dél-Amerikába is, aztán megyünk Ausztráliába, Új-Zélandra. De játszunk megint Japánban, lesz egy újabb turnénk az Államokban, sőt, már a jövő nyári fesztiválokra is kötöttünk le bulikat. Idén hét nagy fesztiválon játszottunk, de nyitottunk a Nile-nak is Londonban. Totális őrület, de imádom.
Követed a foci VB eseményeit?
Igen. Akármelyik városban is játszunk, mindig épp valamilyen meccs van, ráadásul mikor Németországban játszottunk, aznap épp a németek nyertek, mikor az olaszoknál voltunk, ők is győztek. Szerencsét hozunk a helyieknek. (nevet)
Láttad a mai Egyesült Államok – Németország meccset?
Nem, mi történt?
A németek nyertek 1:0-ra, de így is mindkét csapat továbbjutott.
Akkor oké, örülök, hogy szoros volt. A német egyébként is a világ egyik legjobb csapata, a miénk pedig nem tartozik az esélyesek közé, de örülök, hogy megmutatták a srácok, hogy számolni kell velük. Nem voltam valami nagy focidrukker korábban, de négy évvel ezelőtt Németországban a VB ideje alatt elmentem néhány közösségi meccsnézésre, és ott nagyon megfogott a hangulat és a játék. A sportot mindig is imádtam: az amerikai focit, a baseballt, a kosárlabdát, a hokit, de a focit csak ekkor szerettem meg igazán.
Koncertfotó: Polgár Péter
