Shock!

Ha úgy vesszük, John Norum a rockszakma egyik leghitelesebb arcává vált azzal, hogy éppen a Final Countdown-hisztéria tetőzésének kezdetén vált ki a gyerekkori haverokkal együtt alapított Europe-ból. Neki erre a cirkuszra nem volt szüksége, és bár később sem volt éppen sikertelen (meg hát azért szépen csordogált a royalty is), emelt fővel távozva kimaradhatott az egész felhajtásból. Sokkal inkább haragszom rá amiatt, ahogy időnként a nélküle készült két Europe lemezről nyilatkozik, mert ilyenkor azért mégiscsak kiderül, hogy valahol azért savanyú volt számár a szőlő a köztes években is. Huszonnégy évesen, abban a lelkiállapotban (hiszen mégiscsak komoly szakításról volt szó) nyilván zavarta valamennyire, hogy nélküle is ment a csapat, és hogy az utódja is remek zenész (ezt neki is el kell ismernie, hiszen maga Norum is játssza a repertoárban maradt dalokat), de minden érintett vigasztalódhatott a kiváló, már 1987-ben megjelent Total Control albummal – az élet tehát ment tovább.

Annyira, hogy a közönség felületesebb része (és itt nem feltétlenül csak a hirtelen jött The Final Countdown rajongókra gondolok) talán észre sem vette a turné során, hogy változás történt a zenekar soraiban. Pedig a gépezetnek haladnia kellett, hiszen beütött a Europe-mánia, és világszerte mindenhol Europe koncertet akart látni a nép. Így az 1986-os lemez elképesztő sikerű világkörüli turnéját már Kee Marcellóval csinálta végig a csapat, aki a hivatalos és nem hivatalos koncertvideók tanúsága szerint elég jól helytállt a „mélyvízben". A vasat pedig addig kell ütni, amíg meleg: a menedzsment nem sok pihenőt engedett a csapatnak a turné után, így tehát hamarosan az „új" fiú azt is megmutathatta, hogy dalíráskor és a stúdióban mit tud hozzátenni a Europe soundjához.

A helyzet az – és ez már akkoriban kiderült, de mai füllel méginkább nyilvánvaló –, hogy nagyon is sokat. Bár dalszerzőként Kee-nek az 1988-as folytatás, az Out Of This World mindössze három tételében volt benne hivatalosan is a keze (More Than Meets The Eye, Coast To Coast, Just The Beginning), gitármunkája élményszámba megy, riffjei és szólói kivétel nélkül óriásiak, és külön ezeket is érdemes figyelni hallgatás közben. Az anyag érdekessége alapvetően az is, hogy a Final Countdown árnyékában készült, tehát óriási nyomás nehezedhetett a srácokra, hiszen mindenki tisztában volt vele, hogy annak irreális méretű sikereit gyakorlatilag lehetetlen megismételni. Nagyon jó dalokat kellett tehát összerakni, és mivel 1988-at írtunk, a haj- és úgy általában mindenféle metal és rockzene fénykorát, a verseny is óriási volt. Persze pont emiatt a zenei klíma is igen kedvezőnek bizonyult, de ez nem jelentette azt, hogy a közönség automatikusan szeretni fogja az új dalokat. A „de ez már nem olyan jó, mint..."-szöveg bizonyára már akkoriban is létezett és ennek szajkózására mind az első két lemez ősrajongói, mind a '86-os album hívei jogot formáltak – természetesen az új zene ismerete nélkül.

Az Out Of This World aztán csak megjelent – nahát, éppen ma huszonöt éve volt! –, és sikeresnek is bizonyult: ebből is közel 3 millió példány ment el világszerte. Persze ennek már a Superstitious kislemez és klip is megágyazott. Ez a szám egyszerűen prototípusa az MTV-s (illetve mifelénk inkább a Super Channelen követték a zenét akkoriban a glamrockerek...) hajmetal slágernek: már a bevezető kórus kitörölhetetlen, az elegánsan hömpölygő tempó ellenálhatatlan, a szóló pedig fülbemászó – hibátlan! A Europe koncertprogramjának örök és kihagyhatatlan klasszikusa lesz mindig – a Carrie-t már volt, hogy kihagyták a műsorból, de ezt még soha. Pláne, hogy a szóló utáni középrészben mindig lehet óóóztatni és bohóckodni egy sort. Váltakozó rendszerességgel még további négy dal szokott felbukkanni koncerteken: a kellemesen bólogatós Let The Good Times Rock, az önfeldolgozás Open Your Heart (ezt a kettes albumról csempészték ide, gondolom, beetetésnek, hogy az új rajongók visszaássanak – sokan meg is tették), a pörgős Ready Or Not és az epikus Sign Of The Times. Mivel azonban nemrég a More Than Meets The Eye-t is elővették, semmi sem kizárt később. Pláne, hogy az album vége felé is remek csemegék rejtőznek: a Never Say Die – Lights And Shadows – Tower's Callin' hármas minden vájtfülű figyelmébe melegen ajánlható, ebben a triászban aztán van mindenféle érdekesség (például Hammond-szóló), és a lemezzáró Tomorrow ballada is méltatlanul alulértékelt a lírai szerzeményeik között.

A csilivili, agyonpolírozott hangzást mai füllel érheti kritika, pláne, hogy a dalok élő verziói sokkal jobban megdörrennek, de tisztán, szépen és arányosan szól minden – akkoriban ez volt a módi, vegyük tehát úgy, hogy a sound is kordokumentum. Hasonlóan szól az első Winger is, mégsem bántjuk. Na nem mintha a Europe-ot lenne miért, bár sokaknak vannak velük kapcsolatban tévképzeteik, valószínűleg épp a The Final Countdown – Out Of This World korszaknak köszönhetően. Az ilyen betokosodott gondolkodású embereket nem feltétlenül érdemes győzködni, de az azóta történtek magukért beszélnek. Mindenképpen érdekes adalék viszont, hogy a 2000-es évek eleji reunionban eredetileg mind Norum, mind Marcello részt vett volna, csak aztán Kee kihátrált (vagy kihátráltatták), így sosem tudjuk már meg, mi lett volna, ha marad. Ő maga sok érdemlegeset nem csinált a Europe óta: talán csak az általunk is recenzált K2 anyag, illetve az új szólóalbuma érdemel említést. Tehát valamilyen szinten kallódó tehetség vált belőle, és ezúttal talán kicsit neki savanyú a szőlő, hiszen nehezen értelmezhető Redux: Europe anyagán jónéhány klasszikust rontott el alaposan. Érdemeit persze mindez nem csökkenti, hiszen oroszlánrésze volt abban, hogy a zenekar első aktív korszaka egészen 1992-ig kitartott. Tehát indirekt módon a Europe utóbbi években mutatott csúcsformája neki is köszönhető – nagy kár, hogy a megromlott viszonyt a zenekar harmincadik évfordulójára sem tudták rendbehozni, és hogy a jubileumi, monstre Sweden Rock fellépés is Kee nélkül ment le júniusban.

Mindenesetre az Out Of This World (és utódja, a Prisoners In Paradise is) abszolút kiállta az idő próbáját, és ez az, ami számít.