Shock!

Nagyjából a semmiből érkezett a Club 202 színpadára az Action, merthogy a zenekar nem üzemel, nincs új lemez, de még újrakiadás, válogatás vagy DVD sem. Egész egyszerűen csak bejelentettek október 30-ára, keddre egy Action koncertet. Valószínűleg azért, mert épp most értek rá. Tekintve, hogy a csapat anno elég komoly népszerűségnek örvendett, ráadásul vagy tíz éve nem is játszottak már, sokkal komolyabb érdeklődést vártam. Lehet, hogy a keddi időpont vagy a nem éppen óriási hírverés miatt, de összesen jó, ha háromszázan jelentek meg, hogy megnézzék a Szasza vezette terror-osztagot.

Bár a Room Of The Mad Robots egyike a legígéretesebb fiatal zenekaroknak, egyértelmű, hogy nem passzoltak az Action elé. Sajnáltam őket, mert programjuk elején konkrétan üres volt a nézőtér, senki sem figyelte őket, és a végére is csak néhány arc merészkedett kissé közelebb hozzájuk. Becsületükre legyen mondva, hogy ennek ellenére odatették magukat, sőt, Mári Péternek sikerült humorosra venni az egyébként elég kellemetlen szitut, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a végén azért kaptak egy kis tapsot. Szimpatikus és tehetséges banda, lényegesen többet érdemeltek volna.

Számomra a mai napig talány, hogy anno az Action mennyire vette poénra saját magát, de abban biztos vagyok, hogy ma már ők maguk sem fogják fel véresen komolyan saját csapatukat. Erre ez a buli egyértelmű bizonyítékként szolgált. Mert hogy 2012-ben OTP-sapkában színpadra robbanó negyvenes arcokat ijesztőnek, kőkeménynek, de még polgárpukkasztónak sem gondolhat az ember, az biztos. Poénnak viszont tök jó volt a Terror-borítós kapucnis pulcsijához tökéletesen passzoló símaszkban üvöltő Szasza, a szintén maszkos Budavári Vili, meg a mellettük harisnyanadrággal a fején feszítő Egyházi Gábor látványa. És akkor még nem is említettem, hogy rögtön másodikként a Doom-doom érkezett, amelynek veretes sorait teli szájjal vigyorogva mennydörögte a rajongósereg. Anno óriási húzás volt, hogy a SexAct!on lemezről ezt a dalt is megklipesítették, de nyilvánvaló, hogy a szövegét mai fejjel senki sem gondolhatja komolyan. Ettől függetlenül én is imádom, és meggyőződésem, hogy a koncert felé menet a hetes buszon mindenki hülyének is nézett, mikor magamban vigyorogva hallgattam a klasszikus sorokat. Mindannyian tudjuk: „Fekete kurva, szőke kurva, vörös kurva..."

Szóval Szasza, oldalán Budavári Vilivel és Gáborral, valamint a cájgot püfölő Zabával nem bízta a véletlenre a kezdést, hiszen a Monor War intrója után kapásból az örökérvényű Sitten nyitott, majd a fentebb vesézgetett, végletekig szexista Doom-doom következett. Abban meg maximálisan egyet kell értenem a srácok által egy másik nótában megénekelt sorokkal, hogy a csajoknak tényleg mindig a rossz fiú kell. Merthogy ilyen kedvező cicoid-arányt ritkán lát az ember rockkoncerten. Csinos fiatal csajoktól a milfekig minden korosztály felvonultatta magát, és ha nem tudnám, hogy tisztes családapák játszottak aznap este a színpadon, még arra gondolnék, hogy a régi partihangulat is visszatért tán a backstage-be. Nem tudom megmondani, hogy végül szívtak-e kokót a srácok kurvák tangás seggéről, de talán nem is ez a leginkább lényeges. Sokkal inkább az, hogy Szasza beígérte, hogy ez bizony nem csak egy egyszeri kis nosztalgiabuli volt, hanem indul az „Action újratöltve", úgyhogy mostantól tán még rendszeressé is válhatnak az efféle kis szeánszok.

Az igazság az, hogy a mai napig marha jól szórakozom, ha az első három Action lemezt hallgatom, élőben pedig mondanom sem kell, mennyire üt még mindig a Fekete Ló, a Benn a fejben, a Megöl a rendszer vagy a Heroin. A Mindenki megdőlhöz, Következő a sorbanhoz vagy Átveréshez hasonló kiirthatatlan, korszakos himnuszokra pedig tényleg nem lehetett mást csinálni, mint fülig érő szájjal üvölteni. Igen, még harminc fölött is király, hogy „Olyan vagy, mint a faszom..."

A bulin természetesen vendégek is feltűntek. A III. kerületet Szasza Tissy művésznővel adta elő, aki nem csak máig kifogástalan alakjával, de színpadi előadásával is megidézte a klasszikus Action-erotikát. Feltűnt egy nóta erejéig H. Keresztes Viktor, illetve a Hollywood Rose-os Vilkó is, a meglehetősen lecsinosodott Zana „Ganxsta" Zolee pedig két dalt dobolt el a csapattal. Sajnos azt a ziccert kihagyták, hogy ő is rappeljen nekünk kicsit, pedig egy Szaszával közösen előadott V.P.P. minden pénzt megért volna. És ha már szóba került ez a nóta, érdekes szociológiai tanulmányt lehetne írni arról, ahogy a koncertet látogató hölgyek sugárzó arccal kajabálták Szaszával a politikailag teljesen korrektnek nem nevezhető szöveg (tudatlanok kedvéért elárulom, hogy a dalcím a Vékony Pinák Picsába sor rövidítése...) sorait.

Bár a koncert programja az első három lemezre épült, azért az utolsó két anyagot sem hanyagolták teljesen a srácok, hiszen elhangzott a Mennyei Manna és a Tina is, sőt, kissé meglepő módon a ráadást is az Önpusztítókkal kezdték, majd a bő másfél órás bulit szintén egy klasszikus, az Erőszak zárta.

Azt még nem lehet tudni, mennyire fog folyamatosan működni a jövőben az Action zenekar, de ezen koncert alapján remélem, látjuk még őket. Jó formában vannak, a dalaik szórakoztatóak és maximálisan ütnek ma is, sőt, igény is van rájuk. Probléma tehát egy szál se, várjuk a következőt a sorban.