Shock!

Viszonylag rég tette tiszteletét nálunk Peter Tägtgren és szabadcsapata és annak ellenére, hogy az új lemezüktől nem jártam örömtáncot, nem volt kérdés, hogy meg kell nézni, hogy élőben mit művelnek mostanság. Teljesen jó érzékkel kb. 3 perccel a kezdés előtt sikerült odaérni, így a ruhatár irány a terem, ahol a kékes fényekbe burkolt színpadon máris két új dallal szórták meg a lelkes közönséget. Sejtettem, hogy élőben azért ütni fognak a friss szerzemények is, a Hypocrisy egy precíz gyilkológépezet, melynek élén az élőben teljesen aprónak tűnő, furcsán viccesen grimaszoló vágó Peter hörög, sikít, ordít, énekel (na jó, azt itt ritkán, ez nem a Pain).

Totálisan magával ragadó, szuggesztív frontember, annak ellenére is, hogy színpadi gesztusai kimerülnek abban, hogy olykor az ég felé emeli a két karját – és persze standard módon headbangel.

A dobok mögött egy ideje maga Puffancs (Horgh – Immortal) ül, akit így smink nélkül fel sem ismertem elsőre. Meglepően konszolidált, mondhatni snájdig norvég viking külsővel rendelkezik és egyáltalán nem riasztóan hájas. Mindemellett remek dobos – hogy a lényegről se feledkezzünk meg – noha az tény, hogy látványosabban is dobolhatna.

A közönség szerfelett gyorsan átvette az örvényként áramló energiát amit a színpadon is értékeltek, Peter nem győzött hálálkodni, hogy mennyire jólesik nekik mindez - és tényleg remek volt a hangulat. Mivel turnézáró koncert volt, nyilván nekik is kellemesebb volt így zárni a körutat, mint egy punnyadt bulival, az más kérdés, hogy a konstans bohóckodás és egymás szivatása a végén elmaradt, csak oldalt mutogatta a falak mögött valamelyik crew-tag a pucér seggét.

A koncert csúcspontjai közé tartozott az Eraser, a lírai Let The Knife Do The Talking és a Fire In The Sky, ami egy monumentális, lassan ölő présgép, és nyilvánvalóan a záró hármas. Sejtelmem sincs, mennyire unhatják a Roswell 47-t, de ugye minden zenekarnak megvan a maga Enter Sandmanje vagy ájkengetnója, a közönség láthatóan imádta ezt is – nem meglepő módon.

A korrekt jelzőn túlmutatóan egyben volt a koncert, részemről még simán elviseltem volna plusz fél órát, de talán nem öt évet kell várni a következő Hypocrisy bulira.

További fotók:
Hypocrisy