Shock!

Egyfajta tradícióvá vált számomra az évi egyszeri Subi-buli a Budapest Parkban, akkor is, ha nincs aktuális indoka a találkozásnak, és akkor is, ha van. Valahogy a mai napig nem sikerült ráunnom azokra a dalokra, amelyekkel annak idején megszerettették magukat velem, és emiatt – ekként is a nyár végét ünneplendő – egyszerűen most is újra feltámadt bennem a késztetés, hogy rácsodálkozzak a Between Heaven And Her nagyszerűségére. A nagyszabású akcióhoz ezúttal dupla bejelentés is társult, hiszen lett friss nóta, legkedvesebb Subi-albumom, a tavaly jubilált Bookmarks pedig mutatós, dupla vinyl újrakiadást kapott. A távolmaradásra tehát nem maradt indok.

Tulajdonképpen a 2019-es koncert reinkarnációjának is volt tekinthető ez a mostani, ahogy akkor, most is lemaradtam az első előzenekarról (bocs, Shell Beach!), az egykori Apey & The Pea pedig mindössze aljas módon nevet váltott, és immár Lazarvsként folytatja hódításait. Őket legalább már elejétől a végéig láthattam, ha már pár nappal azelőtt, a Fekete Zajon mindenféle logisztikai kötelezettségek miatt nem jöhetett össze a találkozás. Onnan is rengeteg dicséretet hallottam Áron Andrásék felé, és én is hasonló véleményre jutottam: ez a trió pokolian összeért mára. Pedig aztán a Budapest Parkot a legkevésbé sem tartom az ő terepüknek, mégsem volt az az érzésem, hogy elvesznek a hatalmas színpad hátsó felében.

Ehhez egyrészt kellett, hogy a közönség vevő legyen rájuk, ami kifogástalanul meg is valósult, másrészt tisztán, világosan, koncentrált erővel basztak oda, a látvány és a megszólalás is perfekt módon a helyén volt. Otthon továbbra sem gyakori vendégek a lejátszómban, egyszerűen azért, mert továbbra sem írták még meg azokat a nótákat, amelyek alapján újra és újra eszembe jutnának. Ellenben az a görcsmentes, ellentmondást még hírből sem ismerő nyomulás, amit élőben bemutatnak, na, az viszont most rendesen elkapott, és cipelt is magával mindvégig. Náluk ráadásul nem csupán a gőzhenger dolgozik, de a muzsikálás sem szenved csorbát, ami a színtér egyik legjobb dobosával talán nem is akkora csoda.

Felkészültem egy újabb parkos heringpartyra a Subscribe érkezésével, de ezt végül nem kellett elszenvednem. Ami egyben azt is jelenti, hogy a vártnál kevesebben voltunk most kíváncsiak erre műsorra, a teraszokon és az állóhelyeken egyaránt kimondottan szellős volt a felhozatal. Nem volt éppen kellemetlen a helyzet, de határozottan ez a visszafogottság jellemezte a közönség oldaláról az estét – és mint kiderült, a zenekar sem volt ezzel nagyon másként. Abban viszont nem lehetett kivetnivalót találni, ahogy a Bookmarksot felköszöntötték: a zenekar pályafutásának egyik sarokköveként is felfogható kiadványról nem csupán az elmaradhatatlan trió (Between Heaven And Her, Bitter Boundary, Álomtégla) szólt, de egy medley formájában még három dalt (Anxiety Found Shape..., Books For The Dyslexic, Gay Rodeo) is elnyomtak, ami csemege volt a javából.

Ettől eltekintve viszont ez „csupán" egy újabb Subi-koncert volt a sorban, különösebb hidegrázós momentumok nélkül, mondhatni, rutinból. Egy adott ponton pedig az is eszembe jutott, hogy ha a dalok minőségét nem vesszük bele az egyenletbe, a Lazarvs látvány, hangulat és hangzás tekintetében is felülmúlta a főattrakciót, ami minimum fura. A hosszú évek alatt kiizzadt két új dalt (amelyek nyilván itt is elhangzottak) sem érzem egyenértékűnek a 2010-es évek termésével, nagyobb gond persze nincs velük, ahogy ezzel a fellépéssel sem volt. Még az is meglehet, hogy a „hiba" az én készülékemben akad inkább, de azok a fordulatok, amelyek korábban beváltak, most nem tudtak a várt mértékben szórakoztatni. Milyen is volt az a mosópor? Ja igen: fékezett habzású.

Nem múló lelkesedéssel várom az új lemezt, srácok, az sem baj, ha csak EP lesz, és az se baj, ha akkor majd nem szerveztek mellé tűzijátékot. És a következő parkos koncerten is ott leszek.

Fotó: Rosta Márk, Budapest Park