Shock!

Bár a zenészbiográfia eleve ingoványos terep, néhány esetben egészen bizonyos lehetsz benne, hogy a dologból nem lesz pofáraesés, és az élményt csakis külső tényezők ronthatják le, ha nagyon akarják. Ez még akkor is így van, ha az adott zenekarnak/zenésznek nem vagy kimondott rajongója, ahogy nálam is ez volt a helyzet Duff McKagan, Tony Iommi vagy most Bruce Dickinson esetében. Mindannyiuk esetében adott egy minden határon túlra nőtt intézmény a hátuk mögött, és egy olyan brutális hullámvasúthoz hasonló életpálya, ami magától értetődően kívánkozik egy könyv lapjaira, majd pedig az egyszeri olvasó kosarába. Az a tény, hogy a fura, de később értelmet nyerő Mire való ez a gomb? címmel ellátott könyv csaknem 400 oldalán egyetlen hétvége alatt átrágtam magam, esetemben azt mutatja, hogy egy újabb letehetetlen kötettel gazdagodott a gyűjtemény, és igencsak meg kellene erőltetnem magam, ha bármilyen téren kötözködni akarnék.

Ha az alapanyag felől közelítek, akkor azt látom, hogy Bruce tökéletesen hozta magát a könyv lapjain is: ez a munka hasonlóképpen bátor és ellentmondást nem tűrő, mint ő maga. Az olvasó szinte döbbenten kapja fel a fejét az utószóban megbúvó kulcsmondatra: „Se születés, se házasság, se válás, legyen szó az enyémről vagy bárki máséról. Van itt elég téma ezeken kívül is." Talán olvasás közben fel se tűnt ez (nekem tényleg nem), de így van, és ahogy a könyv végén erre ráébresztenek, még csak hiányérzeted sincs, annyira magával ragadó az így is teljes értékű történet. Igen, ez nagybetűs Történet, nem pedig sztorigyűjtemény, mint a Iommi-könyv esetében, és nem is egy Iron Maiden-keretregény. Szerencsére a kötet külcsínében is próbál elszakadni Eddie világától, más kérdés, hogy a fejezetcímek és az élőfejek esetében ehhez A Világ Legócskább Betűtípusát sikerült megtalálni, de már ez is inkább csak szőrszálhasogatás, hiszen összességében itt a szem is hasonlóképpen el van kényeztetve, mint az elme.

A személyesen Bruce által végtelen lazasággal, fanyar angol humorral tálalt történet láttán néha csak hitetlenkedve meredsz majd magad elé, hogy ilyen minőségű élet tényleg létezhet, ahol a főhős egyszerre zenész, pilóta, sportoló, író és sörszakértő, ráadásul az említetteket mind a lehető legmagasabb szinten űzi. Emiatt aztán nem is különösebben csodálkozol rá arra, hogy egy-egy Maiden-album megírása és világra szóló turnéztatása néha csak egyetlen bekezdést ért meg a könyvben, annyi mindennek kell még helyet szorítani. Talán okkal érezzük azt, hogy Bruce szánt szándékkal tartja itt magát távol a Vasszűztől, már csak amiatt is, mert az ott történteket tényleg számtalan nézőpontból ismerhetjük már, na meg azért is, hogy ez itt tényleg az ő története legyen. Gyorsan egyértelművé válik, hogy élete főnyereményének begyűjtése után sem elégedett meg pusztán a színpadon futkározó sziréna szerepével, és ugyanolyan önfejűséggel teszi át a vívótőrt jobb kezéből a balba, mint ahogy a zenekarból való kilépéséről is lendületből hoz gyors döntést.

Tökéletesen jellemző, hogy a könyv két legvaskosabb, hosszabban kifejtett sztorija a háborús Szarajevóban tető alá hozott szólókoncerthez és a kötet konklúziójához is keretül szolgáló rákbetegségéhez kapcsolódik. Azt gondolom, nemcsak számunkra, de saját maga számára is tanulsággal szolgált ez utóbbiak felidézése, és nagyon sokat árnyal azon a képen, amit Bruce-ról magunkban kialakítottunk. Hősünk még mindig csak 60 éves lesz augusztusban, tehát őt ismerve még számos könyv/fejezet „benne van", ugyanakkor az utolsó oldalakon túljutva mégis kereknek érzem a sztorit, ellentétben mondjuk Duff vagy Ozzy önéletrajzával. Akkor sincs baj, ha pár év múlva jön a kibővített változat, újabb kihagyhatatlan történésekkel – mindannyian jól járnánk azzal is. Mindehhez a magyar fordítás is méltóképpen teszi hozzá a magáét, úgy őrzi az eredeti írás szellemiségét, hogy közben remekül olvasható is, pár, a nagy egész szempontjából lényegtelennek mondható bakin és elütésen akadt csak meg a szemem.

Nem szaporítom tovább, hiszen Bruce Dickinson önéletrajza valóban egy kortól, nemtől, rajongói státusztól és nézőtéren elfoglalt pozíciótól függetlenül értékelhető és élvezhető munka, amiből kétszer ennyi se lenne túl sok, és ami akár nyaraláshoz, akár koncertre való ráhangolódáshoz egyaránt tökéletes kellék lehet.

Az Iron Maiden június 28-án Sopronban, a VOLT Fesztiválon koncertezik. Részletek itt.