Shock!

A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon idén is számos kuriózum-értékű filmélménnyel gazdagodhatott a jó szokása szerint nyitott és kíváncsi látogatói csapat. A fesztiválnak rendszeresen van zenei szekciója is, amelynek keretében képzeletben most akár a sarkvidéktől Kambodzsáig elutazhattunk. A Skandináv Ház Alapítvány jóvoltából én egy egészen valószínűtlen ország zenei életének felfedezésére tettem kísérletet az A38 hajó fedélzetén.

Isten segítsége, a nép szeretete, Dánia ereje – ez Grönland mottója, a Föld legnagyobb szigetéé, amely földrajzilag Észak-Amerikához, politikailag Európához tartozik, és a 17. század eleje óta a dán korona fennhatósága alatt létezik. Ez az „Emberek országa", ahogy a helyiek, vagy a „Zöld föld", ahogy pedig felfedezői, a vikingek elnevezték, ahol sohasem esik az eső, és amelyet folyamatosan mozgásban lévő jégtakaró borít. Az a közel hatvanezer ember, aki itt él, évszázadokon át többé-kevésbé kiszolgáltatott szemlélője volt a skandináv országok asszimilációs törekvéseinek. Lakosai tanulni és dolgozni egyaránt főként Dániába mennek, nagy részük sosem tér vissza Grönlandra, amely egy ideig látszólag szótlanul hajtotta a fejét az „anyaország" szekerébe. Az autonómia kivívásáért indított, vértelen forradalomnak végül meglepő módon éppen egy rockbanda adott végső lendületet.

A Sumé tökéletes időzítéssel, teljesen tudatosan vált a hetvenes évek közepén a grönlandi öntudat szócsövévé, a Dániában tanuló diákokból formált zenekarnak az egyetemi évek alatt, öt év és három album, és főként a grönlandi nyelven énekelt dalok által sikerült felépítenie a maga legendáját. Az énekes/gitáros/zeneszerző Malik Høegh és a mai napig is politikusként tevékenykedő társa, Per Berthelsen húszas életévei elején alapította meg a Sumét (a név grönlandi nyelven pusztán annyit tesz: „Hol?"), és a mondanivaló súlyához képest viharos gyorsasággal a népszerűségi hullám is a hátára vette őket. Történetük csúcspontja a korszak sztárzenekarával közös világkörüli turné lehetett volna, ám ezt tanulmányaikkal összeegyeztethetetlennek tartották, még így is felidézhetnek azonban egy lehetetlennel határos grönlandi koncertsorozatot.

Per K. Kirkegaard filmje szerencsés módon zenekari fejlődéstörténetként, és nem politikai mozgalomként mutatja be a Sumé pályafutását, kihasználva azt a páratlan lehetőséget, hogy az események felidézésben az eredeti tagok mindegyikét és hajdani rajongókat is megszólaltathat. A bő órás anyag hátterében szinte végig szól a zene, az emlékezés pedig olykor a mesélő és a néző számára egyaránt hidegrázós reakciókat is előhoz az egyébként teljesen hétköznapi életet élő emberekből. Bár nem kenyerem a Malikék által képviselt zsáner, az általuk művelt pszichedelikus/prog muzsika az eredetiség kétségtelen hiánya ellenére is kifejezetten jónak és szórakoztatónak nevezhető. Valódi jelentőségét amúgy is csak egy sosem létezett, mégis hatalmas ország szemszögéből érzékeltethetjük.

A Sumut (Hová?) névre hallgató első lemez a legenda szerint minden ötödik grönlandi ember gyűjteményében megtalálható volt, a folytatás pedig immár történelem. Tényleg az. II. Margit dán királynő rendelete értelmében 1979. május 1-jével Grönland Dánia autonóm tartományává vált, teljes körű belügyi önrendelkezési joggal, ami egyben a Sumé történetének happy endjét is jelentette.