Shock!

november 14.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Therion: Sitra Ahra

Szögezzük le elöljáróban, én kifejezetten szeretem a Theriont. Ráadásul nem csak a – még a zenekarral leginkább ellenségesek által is elfogadott – Lepaca Kliffoth vagy Theli lemezeket, hanem az újabb cuccokat is, elsősorban pedig a Lemuria/Sirius B dupla anyagot. A Sitra Ahra azonban tényleg nem jó.

megjelenés:
2010
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 58 Szavazat )

Igazából nem tudnám megfogalmazni, mi a legfőbb gond a lemezzel, de az tény, hogy a zenekar agya és főnöke, Christofer Johnsson ezúttal elvetette a sulykot. Vélhetőleg annak köszönhető mindez, hogy teljes zenekarát kirúgta a Gothic Kabbalah óta, és a pár csendesebb év eredménye nem feltöltődés, hanem egy túlságosan nagyra nőtt ego fékeveszetett ámokfutása lett. Az egy dolog, hogy Mats Levén nagyon hiányzik az anyagról, de az sem a jó öreg Snowy Shaw, sem pedig Thomas Vikström számlájára nem írható, hogy egész egyszerűen kevés a jó dal a lemezen.

Ezerszer elpuffogtatott Therion-klisék egymás után dobálása a Sitra Ahra, ráadásul néhol kifejezetten idegesítő formában. Az első nótát nyitó szoprán témától a hajam is égnek áll, de a kettes Kings of Edom modoros tenorja is borzalmas. Az Unguentum Sabbati aztán végre egy jó nóta, sőt messze a legjobb az egész lemezen, még akkor is, ha meglehetősen Thelis. A női kórus is oké és a szólóének is tetszik. Ráadásul ez egy rövidebb, tempósabb, direktebb darab, ami az első negyedóra vontatott giccshalmaza után kifejezett felüdülést jelent.

A Land of Canaan aztán leginkább a Deggial/Secret of the Rhunes-korszakot idézi, de sajnos ez sem épp kiemelkedő, ráadásul iszonyat sok belőle tíz perc. Itt már világosan látszik, hogy Christofer meglehetős ötlettelenséggel küzdhetett a lemez megírásakor. Ez a szám nemhogy unalmas, de ráadásul olyan, mintha különböző dalok darabkáit dobálták volna egymás után.

Bár Christofer korábban sem arról volt híres, hogy nagy beleszólást engedett volna a dolgokba zenészeinek, de a Sitra Ahrán világosan hallani, hogy az a külső kontroll, amit a Gothic Kabbalah után kirúgott Niemann tesók jelentettek, mára teljesen eltűnt.

A Hellequin aztán egy egyszerű, de végre megint egész tűrhető galoppozós téma lenne, de sikerült teljesen hazavágni pár nevetségesen ócska vokális effekttel. A 2012-ben Petter Karlssonnak sikerült összehozni pár remek énektémát, illetve a Kali Yuga harmadik része is a jobb pillanatok között van, csakúgy, mint a Shells are Open, de ezek összességében még nem mentik meg a teljes lemezt.

A klisés, ötlettelen, idegesítő zenei megoldások, és az igazán karakteres énekes hiánya rendkívül unalmassá és fölöslegessé teszik a Sitra Ahrát. Thomas Vikström hangját kifejezetten szeretem, a Candlemass Chapter VI lemezén pl. óriási dolgokat hozott össze, de itt totál jellegtelen, Snowy Shaw pedig mindig is inkább showelem volt, semmint igazi vokalista.

Ettől függetlenül jól megírt zenei alapokkal és fogós kórusokkal le lehetett volna nyomni a torkomon az új Theriont, de mivel fenti összetevők is erősen hagynak maguk után kívánnivalót, a végeredmény a 2010-es év legnagyobb csalódása.

 

Hozzászólások 

 
#5 Thasaidon 2016-02-02 23:06
Időnként elő-előszedegetem a Sitra Ahra számait, mert elsőre nem igazán adta meg magát, és tényleg sokszor az az ember érzése, hogy Therion-klisék egymásra dobálásából jött létre az album. Azonban a Hellequint és a Kings of Edomot viszonylag hamar megkedveltem, és azóta egyre biztosabban érzem, hogy kimagaslóan a Sitra Ahra legjobb dalai. Nem tipikus koncertdal egyik sem, furcsa, nehéz dallamviláguk van, de rettenetesen kedvelem ezeket. A címadó dalt szintén jónak tartom.

Nagaarumhoz csatlakozva én is kiemelném, hogy a Gothic Kabbalah-n kifejezetten sok beleszólást engedett Chris, viszont én azt is nagyszerű lemeznek tartom, mi több, a Sitra Ahránál jobbnak.
Idézet
 
 
#4 gerleim 2011-08-10 13:34
Én még nem tudom (az új lemezről), hogy jó vagy (mennyire) nem jó, de azért az elég érdekes, hogy némely részekben (nekem) ABBA hangulat jött le.. .Ami nem feltétlenül baj, mert az is egy nagy zene, de azért fura... Plusz úgy hallom hogy keverési (vagy direkt kocepció?) problémák is vannak a vokálnál, ami szintén meglepő.
Idézet
 
 
#3 Nagaarum 2010-12-03 10:38
Lehet...:-S
Idézet
 
 
+2 #2 Guest 2010-12-03 10:35
Ez a anyag úgy elhalad mellettem, hogy észre sem vettem. :D
Tényleg a harmadik szám a legjobb, de egy fecske nem csinál nyarat. Sajnos.

Asszem nekem Therion olyan bandaként marad meg az emlékezetemben, akik egy megunhatatlanul kibaszott jó dupla lemezt csináltak (Lemuria/Sirius B) és azóta önmaguk árnyéka.

Christofer Johnsson már túljutott a saját zenitjén és soha nem fog oda visszatérni. Ez van.
Idézet
 
 
#1 Nagaarum 2010-12-02 20:25
Nekem más a véleményem. Totál bejön az új lemez, főleg a Gothic Kabbalah után, amit szerintem Petter Karlsson totál szétkomponált. Igen, itt egy kicsit kijavítanám a kritikust. Ugyanis a Kabbalah estében Christofer kimondottan nagy belenyúlást engedett Karlssonnak a zenei részekbe, ami a lemez rovására ment. persze volt Son of a Staves of Time, ami brután jó nóta, de nekem a lemez egészben nem tetszett annyira, mint ez.
Itt egyszerűbbek, ösztönösebbek a riffek. Az ének mondjuk kicsit hangos, de nálam a hangulat megjött egyből.

Ha a Thelit és a Vovint 10 pontra értékelem, akkor ez egy 8,5 nálam.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.