A két évvel ezelőtti, zsigeri Evisceration Plague lemez után a legendás buffalói death metal csapat úgy döntött, itt az ideje a jól megérdemelt pihenésnek, ám előtte még lezavart egy hosszabb turnét, melyet aztán ezen a friss DVD-n örökítettek meg. Némileg azért sikerült félreinformálódnom az elején, mivel én egy koncertfelvételre számítottam, némi extraként hozzácsapott backstage anyaggal, ahogy az lenni szokott. Viszont a helyzet az, hogy a Global Evisceration valójában egy turnéfilm, mely kis túlzással a csapat The Song Remains The Same-jének is tekinthető. Ez a Monolith Of Death és a Live Cannibalism koncertlemezek, valamint a zenekar történetét feldolgozó, monstre Centuries Of Torment után végülis logikus lépés, és szerencsére jól is sikerült a dolog.
A kiadvány gerincét jelentő bő másfél órás filmet az a Denise Koricky készítette, aki a Centuries Of Tormentet is jegyzi. Vagyis a csapat régi ismerőséről van szó, és ezt érezni is a tagok teljesen természetes viselkedésén. A 2009/2010-es turné során Koricky tíz országba kísérte el a kannibálokat, javarészt olyan helyekre, amelyek valamiért vagy különlegesek, vagy épp fontosak a zenekar történetében. Így olyan helyeket járhatunk be velük, mint a moszkvai Vörös tér, Málta, ahol a zenekar először lépett fel, méghozzá egy múzeummá átalakított börtön udvarában, vagy a szlovén Metalcamp, ahol a széles hegyhátak és mélyen zöld erdőségek láttán Alex Websterék szóhoz sem jutnak az elragadtatástól. Egyébként néha tényleg olyan, mintha egy útifilmet néznénk, főleg, amikor mondjuk a csapat két technikusával bolyongunk a moszkvai metrólabirintusban, vagy épp a csapat tagjaival bóklászunk egy izraeli piac forgatagában.
A gyönyörű és változatos helyek mellett persze a fő hangsúly magán a zenekaron van, s ennek megfelelően kielégítő képet kaphatunk egy világ körül turnézó banda mindennapjaiból. És mivel a Cannibal Corpse nem a Van Halen, ezért a luxus magángépek helyett nincs más, csak a reptereken való várakozás, és elsötétített ablakú limuzinokban sem fogjuk a zenészeket látni ellazulni: ehelyett ott az alvásra nem épp megfelelő kisbusz, vagy a hőségtől csatakos vonatok belseje. Egyedül talán a turnébusz nyújt némi kényelmet a megfáradt bandának, de itt azért egy huszonöt éve aktív csapatról van szó, akik tökéletesen alkalmazkodtak a nomád élethez. Ezek a fickók gyakorlatilag bárhol és bármilyen testtartásban képesek szundítani egyet, a turnébusz minden apró szegletét megtanulták hasznosítani, vagyis minden kisebb-nagyobb problémára találtak valamilyen megoldást. Nehogy azt higgyük, hogy például George „Corpsegrinder" Fisher hörgős eszement fejpörgetése nem megfelelő mondjuk hajszárításra!
Apropó Corpsegrinder: a Centuries Of Torment óta jól tudjuk, hogy a csapat tagjai egytől egyig közvetlen, két lábbal a földön álló, szimpatikus emberek, akik az extrém zene és dalszövegek ellenére teljesen normális arcok, gyakorlatilag egyszerű rajongók, akik közben zenélnek is, és mindezzel ők maguk is tisztában vannak. Ám közöttük is talán a legnagyobb figura Tetemdaráló, azaz George „World Of Warcraft" Fisher, aki tényleg a death metal showmanje. Aki csak valaha is látta őt a színpadon, amint tekintélyt parancsoló testtömegével, sötéten végigméri a közönséget, majd gyilkos grimaszokat vágva rázza a fejét, az nagyon meg fog döbbenni, mennyire más ez a fickó valójában. Mr. Mom, ahogy Rob Barrett nevezte őt egy ízben...
A dokumentumfilmet bizonyos pontokon koncertfelvételek színesítik, melyek két amerikai koncertről származnak, majd külön is megtekinthetőek, akárcsak a mintegy 20 perces bónuszblokk, ahol további kannibál klasszikusokat reszel el az ötös. Mindezeken felül találunk még egy extra részt is, ahol további érdekes vagy épp vicces felvételeket tekinthetünk meg. Ez az anyag is még vagy 40 perccel toldja meg a már így is szép hosszúságú lemezt.
A Global Evisceration igazi ajándék, de leginkább az igazi rajongók számára. Akik csak kíváncsiak napjaink egyik legendás zenekarára, azok aligha fogják egynél többször végigülni ezt a majd' háromórás kannibálkodást, akik azonban a filmen is látható rajongókhoz hasonlóan mondjuk a fenekükre tetováltatták valamelyik Cannibal Corpse ballada címét, vagy kívülről fújják a Necropedophile szövegét, azok már pakolhatják is a gyűjteményükbe a Monolith Of Death, a Live Cannibalism és a Centuries mellé. Most már csak a következő sorlemezig kell kihúzni valahogy...
