Shock!

Ha elhangzik a Kényes Foltok zenekarnév, a többség vélhetően nem tudja, mire asszociáljon, ám amint felsoroljuk a Nagy Dávid (ex-Pokolgép), Csányi Szabolcs (Black-Out), Bánfalvi Sándor (Ákos, Magma Rise, ex-Neck Sprain) hármas nevét, mindenki elkezd kategorizálni – de egészen biztos, hogy rosszul. A Roboz Réka énekesnővel és Kálló Péter basszusgitárossal felálló ötös valami egészen másban utazik, mint ami Magyarországon szokásos – erről kérdeztük őket egy budapesti romkocsmában.

Kezdjük az elején: hogy alakult meg a zenekar?

Nagy Dávid: Két dal született meg először, akkor még szó sem volt zenekarról. Ezek közül a Részegen saját használatra készült Szekeres András közreműködésével, a Sanzon izét pedig még más összeállításban vettük fel, de Réka már vokálozott benne. Utóbbit egyébként Gaál Xéniával írtam, akivel volt akkoriban egy DáNia nevű akusztikus formációnk. Lényegében elvettem és kisajátítottam a dalt, de szerzőként ő is be van jelentve az Artisjusnál, vagyis számíthat az évi kétszáz forintra.

Csányi Szabolcs: Maga a zenekar egyébként meglehetősen szokatlan körülmények között jött létre...

Dávid: Igen, ez biztos. A Fezen szervezője, Kovács Tóni barátunk egyetlen szám alapján azt mondta nekem: oké, akkor játszhattok a fesztiválon a szombati napon, este hét órakor. Mondom: tök jó, csak nincs zenekar. Erre ő: legyen. (nevet) Sanyival volt egy rock-metal szuperprodukciós próbálkozásunk, neki azonban épp akkor indult be a Magma Rise, meg nekem is közbejöttek más dolgok, így kimondva-kimondatlanul jegeltük a dolgot. Viszont egyből őt kerestem meg ezzel a lehetőséggel, mondván, csak egy koncertről van szó, és két hetünk van próbálni. Nagy Black-Out őrültként felhívtam Szabit is, akinek szintén tetszett a dolog, hozott újabb dalokat is. Réka már énekelt a demón, és Peti is adta magát, mivel rengeteg hangszeren játszik. És főleg rengeteg hangszere van! (nevet) Így kezdődött az egész: hat szám, hat próba. Aztán utána a nyakamon maradtak...

Bánfalvi Sándor: Az első próbán mondta, hogy „Jó, Sándor, de innen akkor már nem lehet kiszállni!" (nevet)

Dávid: Maga a koncert egyébként remekül sikerült, bár természetesen senki sem ismert minket. Hatalmas színpadon játszottunk állat technikával, mindenkinek sztereó monitorkeverése volt. Így indult a dolog.

Rockos, metalos vonalon senkinek sem kell bemutatni Nagy Dávidot, Csányi Szabolcsot és Bánfalvi Sándort, ez a zene mégis teljesen más, mint amit az a tábor várna tőletek. Szerintetek hogy lehet körülírni leginkább a Kényes Foltokat?

Roboz Réka: Mindenképpen rockzene ez is, csak kicsit másképp.

Dávid: Valaki azt mondta, hogy party rock, és ez találó, főleg az élő megszólalásunk alapján. Olyan értelemben persze rockzene, hogy a dob a kettő-négyekkel ad neki egy hagyományos rockos húzást, de az akusztikus gitároktól és a női énekhangtól mégis más lesz az érzete.

Szabi: Volt már olyan koncertünk, ahol rockos hangszereléssel játszottuk a dalokat, és mindenki másképp fogadta. Akadt, aki azt mondta, eddig erre várt, másnak pedig pont az tűnt el belőle, ami miatt tetszett neki.

Dávid: Igen, nagy dilemma ez most nekünk. A te anyukád meg az én anyukám alapvetően a torzított gitár miatt nem hallgat rockzenét, mert Beatles-en nőttek fel, ahol harmóniák voltak. Hiába rakod be nekik a Panterát, semmit sem mond számukra. Magyarországon is léteztek zenekarok, például a Mex, ahol harmóniákból álltak a riffek, de nekem az nem megy. Viszont nagyon szeretem az akusztikus dolgokat, úgy egyáltalán a lassú zenét, mert jobban odafigyelsz a tartalomra, és nem az van, hogy már az első verze végére lemaradtál, mert elsodort a tempó. Egyébként sem akarom mindig ugyanazt játszani, és az sem cél, hogy kiszolgáljuk a közönség igényeit. Hosszasan sorolhatnám azokat a hazai zenekarokat, akik lemezről lemezre ugyanazt csinálják, mert ez működik itthon, és albumonként egy számban azért megmutatják, hogy hallgatnak ők azért mást is...

Szabi: Tény, hogy ha sok a lassú szám egymás után, az emberek elkezdenek kiszivárogni a büfébe. Ilyen szempontokra azért nekünk is tekintettel kell lennünk.

Dávid: Igen, ez amolyan magyar sajátosság: a hejjegős metal megy, és ha három lassabb dal kerül egymás után elő egy koncerten, az emberek elkezdenek ásítozni. Persze ha vannak egy bulin ezren, és abból száz kimegy sörözni, az nem baj, de a mi szintünkön azért még probléma az ilyesmi! (nevet)

Milyen közönség jár le egyébként a bulikra?

Dávid: Először természetesen csak a család és a barátok jártak le. Egy ideig pontosan tudtuk, kinek milyen poén fekszik, és így tovább... Ilyesmire persze nem lehet tartósan építeni, mert az ismerős egyszer-kétszer lejön udvariasságból, de ha nem tetszik neki, ötödszörre már nem lesz ott. Itt viszont folyamatosan lettek egyre többen, aztán az egyik bulin azt vettük észre, hogy elöl egy olyan sor áll, akiket nem ismerünk.

Szabi: Ha erre irányul a kérdés: egyáltalán nem jellemző, hogy a többi zenekarunk közönsége jelenne meg a koncerteken.

Dávid: Így van. Előzőleg azt hittem, lesz majd legalább egy-két Pokolgép pólós arc is, hogy legalább megnézzék, mi ez, de nincsenek.

Kálló Péter: Vagy csak más pólóban vannak! (nevet)

Hogy születik egy Kényes Foltok dal?

Dávid: Mindig a szöveg készül el először, a sorokhoz írjuk utána a zenét külön-külön vagy Szabival közösen.

Szabi: Ez teljesen eltér a hagyományos munkamódszertől, de épp emiatt izgalmas.

Van esetleg olyan, ami nem fér bele a képbe akár zeneileg, akár szövegileg?

Dávid: Szövegileg mindenképpen. Bizonyos szavak Réka miatt eleve még a próbateremben is tiltólistán vannak, például a g betűs... Zeneileg pedig természetesen előfordult már, hogy megírtam egy dalt, körbeküldtem nagy lelkesen, aztán szépen sorban mindenki megírta, hogy bocs, de ez nem. És utólag meghallgatva tényleg szar dal volt. De ezeket leszámítva különösebb koncepció egyébként nincs a zenekar mögött.

Szerintetek mi a plafon itthon ezzel a zenével?

Dávid: Mindkét véglet benne van: a hobbiszint is, és az ellentéte is. Nem vagyok benne biztos, hogy amennyiben bizonyos dalainkat az MR2 annyit játszaná, mint más, arra nem feltétlenül érdemes zenekarokét, akkor ne tudnánk megtölteni nagyobb helyeket is. De nem is jutunk el idáig, és nem tudom, miért. Annak idején a Sanzon izé egy multikiadónál jelent meg, akik minden héten elküldik az aktuális slágernek szánt számokat a rádióknak. Ez a dal az akkor megjelent új U2 számmal került egy lemezre, ami nekem sokat jelentett, így nyomon követtem a dolgot. A Danubiusnál azt mondták, megkapták, nagyon jó, de ez MR2. Az MR2-nél meg azt, hogy megkapták, nagyon jó, de ez Danubius. A vidéki rádiók ettől még persze játszották... Szóval úgy gondolom, benne van a zenekarban a nagyobb ismertség lehetősége, csak egyszerűen annyira sarkos a média, hogy nem jutunk el odáig, ahol ez egyáltalán szóba jöhetne. Egy rakás zenekart tudok neked említeni, akik már sokkal ismertebbek lehetnének, a Black-Outtól a Rómeó Vérzikig. Az egész ország rájuk baszna, ha a Dallas előtt pénteken este mennének, de nem mennek. Itthon inkább kibokszolt helyek vannak. Én összességében bízom ebben a dologban, mert szerintem jók a dalok. Pont ma beszélgettem egy menedzserrel, aki azt mondta: ahhoz, hogy a zenekar jól fusson, ütemterv és sajtókampány kellene, de ez a zenekar erre vagy alkalmatlan, vagy nem akarja csinálni. Én sosem voltam bohóc, ezelőtt sem folytam bele ilyesmibe, pedig lehet, hogy ez lenne a kulcsa... De bízom abban, hogy a dalok talán elviszik a hátán a dolgot.

Mennyire jelenthet gátat az érvényesülésben ez a sajátos név?

Dávid: A név mögött nincs nagy történet: a Nő előttem, nő utánam című átlagos amerikai limonádé lófasz talán egyetlen igazán jó poénja volt az a sor, amiben elhangzott. Azonnal fel is írtam magamnak, és eltettem a pénztárcámba a cetlit, aztán amikor leadtam a Sanzon izét, és mindenáron mondani kellett hozzá egy zenekarnevet, előhúztam és bemondtam.

Réka: Szerintem semmi sincs ebben a névben...

Szabi: Rossz az, aki rosszra gondol.

Dávid: Igen, pontosan. A kényes folt valóban lehet sperma, de lehet pörkölt, lehet rúzs, akármi. Egyébként ha már itt tartunk, a sperma kényes dolog? Minket, fiúkat tizenéves korunktól elkísér, az élet egyik legtermészetesebb velejárója. Ehhez képest kaptunk már a név miatt visszautasítást kereskedelmi tévés reggeli műsorból. Az összes valóságshow-t végigbazmegelik, Fekete Pákó csokifaszokat osztogat, és az belefér, de ez nem. Nem tudok és nem is akarok mit kezdeni ezzel a típusú prűdséggel. Egy Eddie Murphy filmben sokkal konkrétabb dolgok hangzanak el, mint nálunk. Ha ezen bukik a dolog, hát legyen...

Mik az aktuális tervek? Koncertek, lemez?

Péter: Ami a lemezt illeti, 99 százalékos a készültség, elsősorban a keverés van még hátra. Az volt a koncepció, hogy a Metallica fekete lemezénél tovább tartson a felvétel, de ne kerüljön annyiba, és ezt egyelőre tartjuk is!

Dávid: Két-három dalnak már van végleges verziója, ezek a myspace-en meghallgathatók. Lesz lemez, de nem valamelyik multikiadónál nyilván: legyártunk ötszázat, aztán a koncerteken eladunk kettőt-kettőt. Ami a koncerteket illeti, december 5-én Budapesten, a Gödörben játszunk, december 9-én pedig Pécsen lesz egy fellépésünk.

Sanyi: Úgy gondolom, ez egy kellemesen idióta zenekar. Ezt abszolút pozitív értelemben mondom, és amíg megvan ez a jellege, addig biztosan nagyon élvezni fogom. A próbáink is olyanok, mint valami régi osztálytalálkozó, rengeteget röhögünk.

Réka: A koncertek meg az osztálykirándulásokra emlékeztetnek. Nekem a legjobb, mert ezek a srácok nagyon rendesek, és a tenyerükön hordoznak.

Dávid, még egy témáról ejtsünk szót: hogy kerültél Téglás Zoli mellé gitárosként a Zoli Bandbe?

Dávid: A sztori 2009. augusztus 14-én kezdődött, amikor Kálló Petivel megnéztük a Tankcsapda húszéves jubileumi koncertjét a Szigeten. Amolyan Kényes Foltok alakuló ülés is volt ez egyben, egyedül Sanyi nem volt ott, de mindenki más igen, ott részegeskedtünk a szeparéban. Vörös András egyszercsak odajött hozzám, hogy bemutat valakinek. Reménykedtem benne, hogy valami csinos csajnak, de Zoli volt az. Igazság szerint nem tudtam róla túl sok mindent, csak a nevét ismertem. Máig nem tudom azt sem, hogy András csak engem látott meg ott először, vagy tényleg átgondolta előtte két percig, kiket lenne érdemes összehozni Zolival, de a lényeg, hogy leültünk dumálni, és megtudtam, hogy épp zenészeket keres a szólózenekarába. A gond csak annyi volt, hogy saturészeg voltam, arra is vigyáznom kellett, hogy ne csöpögjön a nyálam, és miután hazamentem, szépen el is felejtettem az egészet. Másnap aztán Zoli hívott, átküldött pár dalt, hogy tanuljam meg őket. Ez történt kedden, én pedig szerdán visszahívtam. Pénteken pedig már kint voltunk nála Veresegyházán, ahol kiderült, hogy ő tud énekelni, én tudok gitározni. Két-három ilyen hokedlin ülős gitározás után elég jól összecsiszolódtunk, aztán Zoli hazament. Legközelebb egy hónap múlva hívott fel, hogy a hétvégén jön, legyek készen. Fogalmam sem volt, pontosan mire is legyek készen, aztán amikor hazajött, szólt, hogy Veresegyházán lesz a legjobb barátja esküvője, tanuljam meg ezeket és ezeket a dalokat. Mondtam, hogy én nem gitározom esküvőkön, mire ő: „De!" (nevet) Így aztán mit volt mit tenni, elmentem, Zoli ott várt a vasútállomáson égszínkék öltönyben, és nyomtuk a Phil Collins dalokat meg ilyeneket az esküvőn. Ezután pár nappal pedig megint felhívott, hogy akkor reggel 10-kor találkozunk a Bakery stúdióban. És mit veszünk fel? „A dalokat, amiket hallottál", mondta. És mi van, ha nem érek rá? De úgy vettem észre, Amerika nem így működik. Ha ott kapsz egy lehetőséget, akkor nincs kiút: vagy élsz vele, vagy nem. Mindenesetre magammal vittem az összes gitáromat, hiszen azt sem tudtam, pontosan mit veszünk majd fel... De végül rögzítettünk két dalt két nap alatt.

Mi volt a következő lépés?

Dávid: Egy német ügynökön keresztül turnéztunk Európában Keith Caputo zenekarával. Ekkorra már Zoli labelén keresztül megjelent a lemez, de csak kis szériában, ötszáz példányban, ami nagyjából ugyanennyi pólóval együtt el is fogyott a koncerteken. Aztán amikor kint voltam Amerikában, volt egy kétszemélyes akusztikus koncertünk Los Angelesben, a House Of Bluesban. Sok különböző elképzelés van a folytatásra is, de ez amolyan szerelemgyerek Zolinál, nem kigondolt haditerv. De egyelőre úgy fest, én vagyok az egyetlen fix pont benne rajta kívül.

Zeneileg mennyire jelent kihívást vagy mást számodra a Zoli Band?

Dávid: Zeneileg, tehát gitárosi szempontból a Pokolgép után nem jelent kifejezett kihívást, de hozzám mindenképpen közelebb áll, mint mondjuk az Ignite vagy a Pennywise. Nem vagyok egy kimondott punk arc, ha már választani kell, akkor azok közül az Ignite-ot szeretem jobban, mert dallamosabb. Ez elsődlegesen Zoli zenekara, ám van benne tere a kreativitásnak, mivel ő kábé úgy tud gitározni, mint én énekelni. Vannak ötletei, amiket így-úgy feljátszik, aztán odaadja nekem, hogy találjam ki, javítsam fel. De mondom, ez az ő gyermeke. Ha hoz egy témát, azt el kell gitározni, és kész.

És mikor lesz új lemezetek?

Dávid: A jelenlegi terv, hogy a Blue és Red lemezekből csinálnánk egyetlen tízdalosat, és azt egy rendes európai kiadó megfuttatná, és turnét is szerveznénk hozzá.