Shock!

Nem hallottam eddig az Amplifierről, így sejtelmem sem volt, vajon milyen zenét rejt ez a dupla cd. A korong újrakiadás, a csapat 2004-es bemutatkozó lemezének egy bónusz EP-vel megspékelt változata. A csapat előző kiadója nem igazán fektetett nagy energiát abba, hogy megismertesse a zenét az érdeklődőkkel, ezért kellett még egyszer nekiveselkedni a megjelentetésnek. Így, a bónusz cd-vel kiegészítve, nagyon nem baj ez.

Brit a zenekar, egészen pontosan Manchesterből származtatják magukat, és 1998-ban alakultak háromtagúvá. Bár az, hogy brit a csapat, nem egészen fedi a valóságot, hiszen az énekes-gitáros Sel Balamir török gyökerekkel rendelkezik, a bőgős Neil Mahoney ír, a dobos Matt Brobin walesi.

Pszichedelikus, lebegős zene, ami elsőre beugrott, az a Tool, nagyrészt Sel énektémái, stílusa miatt, plusz a hetvenes évek lebegősebb zenekarainak hatásai is ugyanúgy megfigyelhető a nótákban, mondjuk a Pink Floydé. Furcsa, odafigyelős zene, ami inkább az érzékekre hat, és igazából csak remélni merem, hogy a kiadójuk sikerre tudja vinni őket, mert megérdemelnék. A bookletben nincsenek szövegek, egy árva betű sem, csak képek. Majd valahol rákeresek a szövegekre, úgy érzem érdemes lenne átböngészni, miről is dalol Sel. A nótákban van erő, húzás és dög, pedig az elején azt hittem, vég nélküli lebegésre visznek, de nem. Még mindig a Toolt tudnám párhuzamként említeni, bár az Amplifier valahogy nem húz le annyira mélyre, nem annyira depresszív, viszont elborulni ők is tudnak.

A bónusz cd multimédiás, négy dal mellett két klip is felkerült a cd-re. Az új dalok nem szólnak annyira pengén, mint a lemezes cuccok, nyilván még félig demók, majd a következő lemezre finomodnak ki. A zene továbbgondolása az első lemezen hallottaknak, nagyon kíváncsi vagyok, merre indulnak tovább. Egy lightosabb Soundgardennek is mondhatnám.

Titkokkal, apró csodákkal teli zene, ami talán nem is most fog felfedezni a világ, hanem évek múlva, szájhagyomány útján, ahogy sok más értékes dolgot. Nem olyan muzsika, amit két sorozat között, futtában meghallgat az ember, aztán elfelejti, hanem hetekig, hónapokig kell és érdemes kóstolgatni, ízlelgetni, ismerkedni vele. Hosszan tartó törődést igényel, de meghálálja. Az ne keltsen rémületet senkiben, hogy az énekesnek olyan félrefésült trendi hülyegyerek frizurája van. Majd megnöveszti. Vagy lenyisszantja.