Shock!

Az Angelus zenekar 2001-ben alakult, 2007-ig pedig a jelenlegi dobos, Kolos csatlakozásáig kizárólag lányok alkották. Két demó után, tavaly rögzítették első lemezüket Halhatatlanítás címmel, mely finoman szólva sem rejt nőies muzsikát.

A zenekar fő hatásai közé olyan bandákat sorol, mint a Carcass, a Killswitch Engage, a Crisis vagy épp a Watch My Dying, zenéjük tehát egyfajta egyvelegét adja a thrash és death metalnak, melybe jócskán vegyülnek HC hatások is. A muzsika extremitását csak fokozza Tóth Csilla torokgyilkos vokalizálása, melyről Karen Crisis mellett a Holy Moses pacsirta Sabina Classen is gyakran beugrik. A fent említett hatások közül valóban nagyon sokszor visszaköszönnek a WMD dolgai, rögtön a nyitó Pörgésben nagyon lehet érezni Gaobrékat. A lemez elején kapunk tehát egy irgalmatlan nótát, melyben a sodró tempóra dallamosabb középrész érkezik. Utóbbit Jaya Hari das jegyzi, némileg dallamosabbra formálva a nóta összképét. Tökéletes kezdés, egyben kapásból ki is derül, mit várhatunk a lemeztől.

Az effajta muzsikát a rossz hangzás gyakorlatilag kiheréli, az Angelusnál azonban erről szó sincs. Az Audioplanetben készült anyag hasít, a gitárok harapnak, és a sound összességében is nagyon dinamikus. Annak ellenére, hogy a nóták iszonyat tömények, mindig sikerül valami kapaszkodót csempészni a muzsikába, amitől nem folyik össze az anyag. Tekintve, hogy Csilla vokalizálása nem segíti épp a hallgatót az anyaggal való barátkozásban, a gitártémákra vár a feladat, hogy fogódzót nyújtsanak. Szerencsére Máté Évi minden nótában hoz egy fogós témát, egy eszelős riffet, melyre támaszkodva az ember szép lassan csak megbarátkozik a lemezanyaggal, annak ellenére, hogy az tényleg messzemenően tüskés.

Dalokat kiemelni nincs értelme, az egész lemezanyag ugyanazt a magas színvonalat hozza, a Csak te című nótáról azonban muszáj pár szót szólnom. Ez talán a lemez legváltozatosabb tétele, van benne egy jó kis pszicho gitártéma, illetve a visszafogottabb tempó is csak növeli a feszültségét.

Kifejezetten gyenge témát nem is tudok megnevezni, egyedül talán csak a Látszat sikerült picit szürkébbre. Ez sem rossz, azonban már a kezdő, eléggé sablonos gitártémája sem jött be, illetve JHD dallamai sem sikerültek elég fogósra. Ezt leszámítva azonban a lemez telis tele van kifejezetten ötletes gitártémákkal és jó dalokkal, így ki kell, hogy jelentsem, az Angelus debütálása az utóbbi idők legkellemesebb meglepetését jelentette számomra. Ha élőben is hasonlóan gyilkosak, biztos vagyok benne, hogy szép jövő előtt állnak.