Meglehetősen pörgős tempót diktál az utóbbi években Phil Campbell. A Motörhead volt gitárosa Bastard Sons nevű, mint a név is mutatja, fiaival közös formációjával nemrég ismét Magyarországon koncertezett, ezúttal az Accept vendégeként, de már nagyban írják a dalokat a következő albumra is. Phillel a Barba Negrában ültünk le a koncert délutánján, és azt is elárulta: valami készülődik a Motörhead jövőre esedékes, félszázados jubileumára is.
Üdv újra Magyarországon! Ha jól számolom, már harmadszorra játszotok nálunk.
Ezzel a formációval igen, ráadásul két év alatt. Viszont a Motörheaddel is jártam itt, rengetegszer.
Tavaly jelent meg a harmadik lemezetek, a Kings Of The Asylum, ami egyben az új énekes, Joel Peters debütálását is jelentette. Mit gondolsz, mit hozott a csapatba Joel?
Hát tudod, egy új énekes, egy új hang mindig megváltoztatja kicsit az adott bandát. Más orgánum, más énekdallamok... Úgy gondolom, ez a felállás nagyon egyben van most, mindig is így kellett volna szólnunk zenekarként. Nagyon elégedett vagyok a mostani csapattal, és persze a lemezzel is.
Anno Neil Starr énekessel miért váltatok meg egymástól?
Szerintem csak elege lett a dologból, kicsit belefáradt. Mindenféle egyéb melóban is benne van, üzleti érdekeltségei is vannak, és a végén már szerintem nem élvezte ezt az egészet. Végül aztán közösen megbeszéltük, hogy nincs értelme együtt folytatni.
Joelt hogy találtátok?
Hirdetést adtunk fel. Küldött párat a saját dalaiból, meg olyan felvételeket is, amikor a mi számainkat énekli. Aztán kértünk tőle még pár felvételt, meg küldött egy videót is, végül pedig le is ugrott a próbatermünkbe. Remekül passzolt közénk, ráadásul alig egy órára lakik, szóval nem sokat vacilláltunk a bevételén.
Ő is Walesben lakik, mint ti?
Nem, Bristol környékén, de nincs messze a határtól.
Miután Lemmy meghalt, Mikkey Dee csatlakozott a Scorpionshoz. Benned nem merült fel, hogy beszállj egy bejáratott, régi csapatba?
Már a Motörhead-időkben, Lemmy halála előtt kábé két évvel volt egy zenekarom, amiben a fiaimmal játszottam. Mikor pedig Lemmy elment, leginkább csak a nyugdíjba vonuláson gondolkodtam. Nem igazán érdekelt, hogy tovább muzsikáljak. De aztán lett néhány bulink a fiúkkal, csatlakozott hozzánk párszor Chris Jericho (lásd: Fozzy – KG) is, meg játszottunk a 2016-os Bloodstock fesztiválon, és végül odáig vezetett a dolog, hogy elkezdtünk írni pár saját dalt. Előtte csak egy feldolgozáscsapat voltunk, semmi komoly. A nevünket is ekkor változtattuk meg.
Miért, előtte hogy hívták a bandát?
Phil Campbell's Allstar Band. Aztán, amikor kiderült, hogy állandó zenekar lesz a dologból, megváltoztattuk ezt.
És hogy lett ebből Bastard Sons?
Már fogalmam sincs, melyikük, de a fiaim közül találta ki valaki a nevet. Én meg kérdeztem, hogy ez komoly? Soha nem fognak minket játszani a rádiók ezzel a névvel! És persze, ha bekerül valamelyik dalunk, akkor ma is csak Phil Campbell And The Sonsként konferálnak fel minket...
Mit gondolsz, ha végül nyugdíjba mész, lesz majd Bastard Sons Phil Campbell nélkül is?
Nyilván nem csinálhatom ezt örökké. Azt meg majd a srácok eldöntik, hogy mi lesz utána.
Te amúgy el tudod képzelni, hogy folytatják a fater nélkül?
Fogalmam sincs. De ha igen, az szuper lenne, abszolút támogatnám. Mindannyian remek muzsikusok, sokkal jobbak nálam. Messze én vagyok a legrosszabb zenész a bandában.
Annak idején, amikor a fiaid eldöntötték, hogy zenészek lesznek, bátorítottad őket vagy inkább igyekeztél lebeszélni őket?
Igazából egyik sem, természetesen alakultak így a dolgok. Már egészen kicsiként, 3-4 évesen is állandóan a hangszerek körül sündörögtek. Mindig is nagyon érdekelte őket a zene, a hangszerek. Gyerekkorukban, amikor a Motörhead épp nem turnézott, játszogattam néha egy pubban, barátokkal. Beültem a dobok mögé is például a Knockin' On Heaven's Doorra, meg ilyesmik... Oda is mindig eljöttek velem, már 4-5-6 éves korukban is. Magától értetődő volt, hogy ők is zenélni fognak.
Milyen a dinamika a bandában? Te vagy a nagyfőnök, ha dalszerzésről van szó vagy inkább csapatmunka folyik?
Todd írja a legtöbb dalunkat. Persze én is hozok mindig pár számot, riffeket, ötleteket, de ő a fő dalszerző. Alapvetően tőle indulnak az ötletek és mindannyian részt veszünk a kidolgozásukban. Akár ő hoz egy dalt, akár én, mindig közösen dolgozzuk ki őket, csapatmunka a végeredmény.
Todd emellett producerként is dolgozott az utolsó két lemezeteken. Van olyan, hogy a stúdióban azt mondja, hogy, apa, ez nem volt elég jó, játszd fel újra?
Persze, rengetegszer. Toddnak van egy saját stúdiója, ahol más bandákkal is szokott dolgozni, és mi is itt szeretünk melózni, hiszen kényelmes, nem kell rohanni és igazán otthon tudjuk érezni magunkat. De vita nem szokott lenni köztünk. Én is pontosan tudom és érzem, ha valami nem jó. Hidd el, néha képes vagyok rettenetesen rosszul is játszani, ilyenkor pedig semmi szükség vitára, pontosan tudom, hogy ez szar volt! (nevet) Todd remekül érzi, hová mi kell. Kicsit olyan ez, mint a kajakészítés: ide kell egy kis ez, oda meg egy kis az, hogy jó legyen a végeredmény.
Nyolc év alatt kiadtatok három stúdiólemezt, két EP-t és egy élő anyagot. Elég komoly a tempó...
Ugye? Szerintem is.
Feltételezem, máris vannak új dalaitok.
Igen, ha nem tévedek, nyolc dalunk már nagyjából meg is van az új lemezhez, de még nem vettük fel őket. Ez az évünk nagyon sűrű volt, de januárban talán lesz pár napunk arra, hogy a stúdióban tovább finomítgassuk ezeket.
Mit gondolsz, a táborotok leginkább a régi Motörhead-fanokból áll ma is, vagy vannak azért új arcok?
Ó, szerencsére sok friss arc is van a közönségben, akik a saját dalainkat is éneklik. Nyilván mindig én leszek a Motörhead gitárosa, az emberek pedig mindig hallani akarják majd az Ace Of Spadest meg pár másik klasszikust, de a saját dalaink is jók, és szerencsére azokra is van igény.
Volt szerencsém látni titeket Lengyelországban, egy speciális, csak Motörhead-dalokból álló szettel. Gyakran megkeresnek ilyesmivel a promoterek?
Persze, ami egyrészről nyilván jó, de nem akarok átmenni Motörhead-nosztalgiazenekarba. Csak ha extrán megfizetnek érte! (nevet)
És milyen volt visszatérni a klubokba a Motörhead után?
Eleinte furcsa, de a fiaim nagyon élvezték, szóval szívesen csináltam. Aztán meg játszhattunk igazán nagy színpadokon is később, például a tavalyi Guns N' Roses-turnén.
Szóval apu elvitte a srácokat a vidámparkba?
Olyasmi, igen. Kiskorukban nem tudtam elég időt tölteni a fiaimmal a Motörhead miatt. Az utóbbi tíz évben legalább valamit szerettem volna bepótolni ebből.
Jövőre lesz tíz éve, hogy Lemmy elment. Terveztek valamilyen különleges eseményt ennek kapcsán? Akár közösen Mikkey-vel...
Mikkey-vel a mai napig nagyon jó barátok vagyunk. A Motörhead is jövőre lesz ötvenéves, ami kapcsán megy is a szervezkedés, de egyelőre csak ennyit mondhatok. Majd meglátjátok!
