Shock!

Meglehetősen sokkoló anyag a római Aquefrigide tavalyi bemutatkozó albuma. Van benne minden, noise, hardcore, industrial, még alter jellegű dolgok is felbukkannak sokszor. Hihetetlen eklektikus, beteg és nehezen emészthető az anyag.

Sok a kifejezetten gépies, monoton alap, amire Bre Beskyt Dyrene mindenféle énektémákat nyomat. A hisztérikus részeknél beugrik Manson, de Kurt Cobain is gyakran eszembe ötlik. Az üvöltözés, acsarkodás került előtérbe, de a dallamok is egész jók, egy szó, mint száz nagyon borultak, kattantak az énektémák végig. A Finnvox stúdióban kevert anyag jól szól, energikus, robbanékony és arcba mászó. Az egész koncepció nagyon igényes egyébként, beleértve a kifejezetten morbid, de nagyon kitalált borítót is.

A sokszínűség az egész lemezen végigvonul, az Animában alter dolgok bukkannak fel, a nagyon beteg Soffio Veleno meg konkrétan In Utero korszakos Nirvana. A vicces című, ám vészjósló Mefisto Hobbitról olyanok jutnak eszembe, hogy Korn meg S.O.A.D., a Trota meg a Ministryre hajaz, de van totál noise nóta is. A Vegetaleban meg a Nebulosaban akusztikus gitár meg ének van csak. Mindazonáltal közel sem nevezhetőek szépnek...

Egyszóval egy sokszínű, sajátos keverékből áll össze a lemez anyaga, írásban nem igazán lehet szemléltetni, miről is van szó. Annak ellenére, hogy a 14 szám, mindössze 50 perc, eléggé sokkolja az embert a végére. Szokni, gyűrni, rágni kell, mert az első pár hallgatásnál csak nézel. Beteg zenékre és különlegességekre gerjedőknek - ráadásul Bre olaszul danol - kifejezetten ajánlott.