Mivel nem vagyok igazán képben az európai HC-színteret illetően, a dán Barcode-ról most hallottam először, pedig ez már a negyedik lemezük - igaz, az első, amit a Nuclear Blast gondoz. Szerződtetésük alighanem a hardcore-alapú muzsikák újonnani előtérbe kerülésének köszönhető, azon belül is elsősorban a Hatebreed világméretű sikerének.
megjelenés:
2005 |
kiadó:
Nuclear Blast / HMP |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Ebből már kitalálható, hogy a dán fickók amolyan igazi bunkó-core-t játszanak, alapvetően jó kis gyors tempókkal, néhol 3 méteres ugrásokra indító groove-okkal, csordaüvöltős kórusokkal. Mondanom sem kell, itt nincsenek harmóniatémák vagy pláne szólók, mint azon zenékben, amiket manapság metalcore-ként emlegetünk, csak izomból reszelt riffek, torokkínzó üvöltés és tömény agresszivitás. 16 szám mindössze 35 percben - ez azt hiszem, sokat elárul arról a vehemenciáról, ahogy nekiestek a hangszereknek.
Ez itten tipikusan az a zene tehát, amiről felesleges szaporítani a szót, inkább hallgatni kell akár csak úgy, akár - mittudomén -, sportolás közben. A csont hangerő természetesen alapkövetelmény minden esetben. Ha már a Hatebreed szóba került, hozzájuk képest azért kevésbé metalos a zene, az energiaszint sem fokozódik olyan szintre, mint Jamey-éknél, de teljesen korrektül nyomulnak a dánok. Tue Madsen producer (Mnemic, Ektomorf, Born From Pain többek között) egy kellően erőteljes, de nyers soundot eszkábált össze a csapatnak, semmi sem hibádzik, az énekes Butch is kellően arcbamászóan adja elő magát. Dalokat nincs értelme kiemelni, de kettőt mégis megemlítenék: az egyik a Make My Day, amiben Phil Collinstól Axl Rose-on át Oszama bin Ladenig mindenki megkapja a magáét, a másik pedig az Accept I'm A Rebel-ének (!) feldolgozása. Az ilyesmi mondjuk nem újdonság náluk, mint kiderült, a We're Not Gonna Take It-et és a Breaking The Law-t is feldolgozták már. Kimondottan jópofán játsszák egyébként a szakállas klasszikust.
Nem mondom, hogy a jövőben csakis Barcode-ot fogok hallgatni, ha ilyesmihez támad kedvem, a Hatebreed, Throwdown, Stampin' Ground lemezek előbb ugranak majd elő, hogy csak pár példát mondjak, de egy koncertjükre gondolkodás nélkül venném meg a jegyemet. Korrekt cucc.