Shock!

Az ukránnak mondott, de kétharmadrészt magyar tagokkal működő Castrum már jó ideje elég nagy hírnévnek örvend az undergroundban, három nagyon jó kritikákat kapott demója által, amelyeket 2000-ben egy kazettán meg is jelentettek.

Vezetőjük, Cornelius pedig igazi fanatikus. Működtet egy papír- és web-formátumban is megjelenő fanzine-t, az Encomiumot, ezenkívül számos homepage készítője és webmestere (köztük egy nem hivatalos Destruction honlapé is).

Zenekarával 2001-re sikerült végre egy szerződést elérni, mégpedig a kanadai Bloodbucket Productionnal, amelyet a szintén hírhedt kanadai death horda a Horde Of Worms főnöke működtet. Gyanítom ezen első anyag zenei része még saját pénzből készült, mert a hangzás eléggé beteg. Itt-ott eltűnnek a lábdobok, hangosak a cinek, a gitár pedig túl van chorus-effektezve. De mindent egybevéve még ez sem képes semmit levonni a nagyon erős zenei anyag élvezetéből. Itt kicsit több mint 30 percben, nyolc számban ugyanis olyan intenzitású, svéd alapokon nyugvó, brutális dallamos death metalt hallunk, hogy az valami csoda.

Ha jól tudom, ezek a számok többnyire a demókról kerültek ide, újra feljátszva és az egyetlen újabb szerzemény a nyitó, címadó. Hát, ahogy ez kezd, az félelmetes (szerintem a lemez legjobbja), egyből egy pusztító grind csépléssel nyit (amihez persze kell Doni profi szintű dobolása) majd ez úszik át egyre húzósabbá, dallamosabba, hogy néha újra felpörögjön. Csúcspontja pedig a végén a kánonszerű, kicsit At The Gates-esen szomorkás dallam, majd az ez utáni indulószerű dühkitörés. Már itt megfigyelhető, hogy a mikrofont is birtokló Cornelius, nem egy hangon hörög, hanem hol mélyebben, hol károgósabban, sőt néha magas sikolyokra is vetemedik (a'la Tom Araya régen). Ez a változatosság pedig dicséretes. S ezzel a lendülettel folytatódik az egész album, van itt sebtiben végiggörgő dallamos brutalitás, Brand képében, epikusabb megfogalmazás a Night Os Saint-Bartholomew középkori történetében, Dissectiont idéző vadulás az Unprecedented Torture-ben valamint thrashes dinamika (kicsit Destructionos) a Rapid Death-ben. Amit legjobb hasonlósági alapként lehetne felhozni a számok felépítésben és az egész stílusban, az a Dismember Indecent And Obscene lemeze. Hasonlóan rengeteg témából építkeznek melyek között meg-megbújik egy-egy azonnal ható szívbemarkoló dallam.

Nagyon jól csinálják a srácok, de lenne egy-két észrevételem. Még jobban ütnének a számok, ha az ének hatásosabban, lenne ritmizálva (kedvenc vesszőparipám). Persze ez gitározás mellett nehéz, de megéri, mert hihetetlen plusz energiával bír lenni egy-egy jó refrén. Ennek hiánya miatt nem teszik annyira pl. a Book Of Malediction. Noha a kezdése hatásos, a sűrű szöveg miatt egybefolyik az egész énekrész. A másik meg, hogy akármilyen jó dobos is Doni, néha jobban át kéne gondolni a riffek dinamikáját és nem folyton a cinezés színező szerepével törődni.
Nagyon becsületes és jó munka ez, annak ellenére, hogy az első lemezek tipikus betegségeivel rendelkezik.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az igényes, skandináv hatású, változatos, dallamokban és őrlésekben is gazdag death metalt jó dalokkal.