Sok infóval nem rendelkeztem a Cattle Decapitation lemez kapcsán, de végül is amit tudni kell róla, az már a borítóról lerí. Saját magát nyúzó emberke nyújtja felénk belsőségeit, nagyon szépen kivitelezett fotószerű alkotáson. Szóval belezős death metal mégpedig Amerikából! Gondolom, ez alapján a stílus rajongói már tudhatják, sejthetik, mit várhatnak. Én alapvetően a borító alapján az ős-Carcass szellemének megidézésre is számítottam a tipikus amerikai komplex death metal mellett, de nem azt kaptam. Legalábbis nem teljesen.
megjelenés:
2002 |
kiadó:
Metal Blade / HMP |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
A zenekar ugyanis nem éppen virtuóz tagokból áll, és emiatt zenéjük nem annyira komplex, viszont emiatt kicsit talán befogadhatóbb, annak ellenére, hogy elég sötétek, olyan "féregtekergőzésesek" a riffjeik. A beavatottak biztos értik mire gondolok. Inkább a grind tempók dominálnak, amit néha egy-egy jó húzós kétlábgépes lassabb vagy középtempósabb, de még véletlenül se túlbonyolított őrlés váltogat. Ha valakinek mond valamit, akkor nem a nagy szentháromsághoz (CC, Deicide, MA) hasonlítanám őket (mint általában a kritikákban), mivel nekem főleg zeneileg az Incantation (akik mondjuk szintén nagy underground legendának számítanak) jutott eszembe. Ők lassulnak, gyorsulnak hasonlóan, de nem annyira komplex témákkal.
Jó kis kezdés a Testicular Manslaughter őrlése és a kicsit változatosabb I Eat Your Skin kettős. Az énekstílus elmaradhatatlan bugyborékoló hörgés, amire a borító tanúsága szerint semmilyen effekt nem került, amit itt nem magasabb fekvésű sikolyokkal, hanem egy még mélyebb hanggal hangsúlyoznak néhol. Sajnos ezután egy pár nem annyira erős nóta suhan el mellettünk. Szerintem az ilyen "szellősebb" death metalban azért illene emlékezetes témákkal telepakolni a számokat, mert sajnos még a címadó sem tartalmaz semmilyen extra momentumot. Na de a végén aztán rátesznek azért egy lapáttal a srácok és jót túrnak a (csakazértis leírom a címét) Coloned Villus Biopsy Performed On Gastro-Intestinally Incapable címűben és a kiváló sötéten dallamos Predeadstrian egymásutánjában. A franc se tudja miért, de ezek valahogy megmaradtak bennem. Nem éppen különleges, de mindenképpen a lemez masszájából kiemelkedő számok. Talán a kicsit lazább thrashes riffelés elővezetése tett rám pozitív benyomást... A két záró csontdaráló is igen jó tétel a maga nemében, kicsit dallamosabb a Deadmeal és a tényleg a Carcassra, de annak Necroticism korszakára emlékeztető, direktebb, húzósabb nyitánnyal induló Chunk Blower.
Ahogy talán kitűnik a címekből a szövegek valahol a Carcass tudományos gyomorforgatása és a Cannibal Corpse eszeveszett marcangolásainak témaköre között helyezkednek el, szóval ne várjunk világmegváltó gondolatokat a lemezen, csak eszméletlen őrlést 13 számon keresztül majd 35 percben, olyan erős közepes minőségben.
Néha viszont kifejezetten jólesett hallgatni...
Argghhhhhhh!!! Broooághhhh!