Hihetetlen, milyen igénytelen anyagok bukkannak fel néha. A borító alapján akár még valamiféle jó kis retro NWOBHM banda is lehetne a belga Crusader, a lemezen hallható produkció viszont szinte értékelhetetlen. Úgy szól a cucc, mintha valaki a számítógépén rakta volna össze; borzalmas hangzással, igénytelen dobgéppel (bár elvben van dobosa a zenekarnak), nyekergő gitárokkal.
Majd elfelejtettem, billentyű is van benne, de kb. olyan szintű muzikalitással, mintha lakodalomban játszana a srác. A legkatasztrofálisabb ebből a szempontból a Leprechauns, ami gondolom, folkos akar lenni... katasztrófa!
Gagyi az egész, hogy ezt miképp adhatták ki a kezeik közül, fel nem foghatom. Még az énekes David Walgraveben lenne talán a legtöbb fantázia (hangyányit emlékeztet néhol Paul DiAnnora), nem egy megatorok mondjuk ő sem, de azért egész emlékezetes dolgokat produkál itt-ott, viszont néhol olyan sírnivalóan rossz megoldásokat vezet elő (Pure Heart vagy My Mother, my Meadow), hogy még alsó-középkategóriásnak is csak nagy jóindulattal mondható.
A lemezen persze minden metal klisé megtalálható a himnikus daloktól (My Mother, My Meadow) a borzalmas balladán át (My Father, My Friend) a gyors nótákig (Arigatou), melyekben körülbelül annyi erő van, mint egy korsó sör után feltörő apróbb böffentésben.
Tűzzel-vassal irtanám!
