A lassan fél évtizedes múltra visszatekintő fővárosi CsakazértiS rap'n'rollként definiálja saját stílusát, ami bemutatkozó lemezük alapján teljesen korrekt meghatározás: kellően vastag gitárokkal telepakolt, rappelős, de néhol dallamosabb refrénekkel színesített, scratch-es, effektes megfejtésekkel is bőven megpakolt zenét játszanak szókimondó szövegekkel.
Az ügyes műfaji meghatározásánál ugyanakkor sokkal jobb hír, hogy maga az album is egységes és jól hallgatható produkció, ami egy határozott elképzelésekkel rendelkező és céltudatos zenekart mutat. Újszerűnek mondjuk nem mondanám és nagy valószínűséggel már 6-7 éve sem mondtam volna, amit csinálnak, de egyrészt megszokhattuk, hogy a külföldi trendek itthon csak jelentékeny késéssel csapódnak le, másfelől a srácok hallhatóan nem is a rap/rock stílus következő mérföldkövét szerették volna letenni az asztalra, simán csak élvezetből zenélnek.
Hogy a további pozitívumokat soroljam: ha nem is újszerűek a hangszeres alapok, annyi tisztán hallatszik, hogy a zenészekben ott van az a tudás, ami szükséges ehhez a műfajhoz. Kimondottan hangulatos díszítések, apróságok dobják fel a hosszabb távon könnyedén monotonná váló dohogó riffelést, hozzák ezeket akár a gitárok, akár az elektromos bizgentyűk. További előny az a fülbemászó jelleg, amivel több dalt is sikerült felvértezni. A hattagú, két gitárossal és külön DJ-vel felálló bandának határozottan van refrénérzéke, ezen a téren kétségtelenül az Egy címet viselő szerzemény viszi a prímet a maga jól kitalált vokáljaival, ebből még akár komolyabb durranás is lehetett volna, ha Magyarországon normálisan működnének azok a csatornák, amelyeken keresztül az ilyen típusú nótákat el lehetne juttatni az erre fogékonyakhoz.
Ami kevésbé szerencsés, az - hazai lemezeknél nekem már csak ez a vesszőparipám - egyes helyeken a szöveg és néhol annak ráritmizálása az alapokra. Utóbbi néha egyszerűen nem stimmel, máshol pusztán csak erőltetett egy kicsit - ez tipikusan olyan dolog, amin kis odafigyeléssel könnyedén lehet javítani. Maguk a dalok egyébként az ilyen stílusban szokásos témákat járják körül hol jól eltalált, hol kevésbé sikerült formában, vannak jópofa sorok, de akadnak gázosabbak is (ezek közül a Cirkusz bizonyos részei viszik a prímet). Sinkó "Sanya" Péter hangja önmagában nem túl karakteres, de az esetek többségében sikerül a háttérből olyan vokálokkal, rétegezéssel támogatni, ami jól ellensúlyozza ezt. A lemez hangzását komoly dicséret illeti, a gitárok különösen kellemesen dörzsölik a dobhártyát. Itt pusztán a sound alapján bizony nem mondanám meg, hogy egy magyar lemezt hallgatok, ez pedig itthon sajnos még ma is komoly pozitívum.
Összességében korrekt bemutatkozás a CsakazértiS első albuma szigorú zenével, ami ugyanakkor mindenütt magában rejti a jellegzetes hip-hopos lelazultságot is, tehát feszültség levezetéséhez vagy önfeledt szórakozáshoz egyaránt kompatibilis. Az ilyesféle zenék reneszánsza ugyan fél évtizeddel ezelőtt volt, de itthon még ma is rengetegen gerjednek a hasonló külföldi bandákra, így egészen biztos, hogy dögivel akadna fogadókészség a zenekarra. Nem egy Stuck Mojo, még csak nem is egy P.O.D., de a potenciál megvan, kíváncsian várom a folytatást.
