Shock!

Első blikkre műkedvelő thrasherek örömzenélő projectjének tűnt a Dustsucker. Erre utalt már a zenekarnév (khm...Porszívó együttes) is, illetve maga a muzsika, mely bulizós, reszelős, laza R'n'R. Mikor kicsit kutattam a fiúk után, kiderült, hogy már csaknem másfél évtizede nyomatják a dögös rakkenrólt, a zenekart még 1993-ban alapította a gitáros/énekes Max Count Farmer és dobos haverja, Marco Piermattei. Az évek során megjelent már négy nagylemezük, sőt két EP-t is kihoztak, míg 2006-ban napvilágot látott a Jack Knife Rendezvous.

Legnagyobb hatásokként olyan zenekarokat említenek honlapjukon a srácok, mint a Hellacopters, a Gluecifer vagy épp a korai Metallica, de persze jó nagy adag Motörhead is van a dalokban; a Dustsucker viszont egy lépéssel talán még közelebb áll a klasszikus Rock 'n' rollhoz, mint Lemmyék. Szintén erős egynémely punk banda hatása, mely több helyütt keveredik klasszikus heavy metal megoldásokkal.

A legtöbb szösszenet két-három perc körüli, bulizós r'n'r némi kis viktoriánus romantikával, elsősorban a lemezborítónak, illetve az olyan nóták szövegeinek köszönhetően, mint a Bleed for my Strings, az Out for Blood vagy éppen a címadó.

Mindösszesen egyetlenegy nóta kúszik négy perc fölé, az Under the Hammer, ami köszönhetően annak, hogy picivel lassabb a többinél, az egyik kedvencemmé is avanzsált. Érdekes az eleje, totál Alien Nation a Scorpionstól, a gitártémákat meg akár a korai Maiden lemezekről is lophatta a brigád! A Maiden hatása később is előkerül, az Out for Bloodot például Harrisék is írhatták volna az 1980-as debütlemezre, akkora plágium, mint a ház, mindezek ellenére azonban jópofa, mint ahogy az egész lemez is az.

Térdig lógatott gitárral, csípőből elnyomott, fasza kis rakkenrollokkal van tele ez az anyag; reszelős énekkel, feelingesen előadva. Nem váltja meg a világot, de attól még egyáltalán nem rossz.