Shock!

Füstös gyárkémények a borítón, a helyszín lehetne akár a Soroksári út is Pesten. Pedig nem. New Jersey, Elizabeth nevű városrésze, innen az E.Town név is. Négy fiatal srác, akik nyomorognak a füstös gyárvárosban, rossz a levegő, koszosak az utcák, nyomor és kilátástalanság, ennek ellenére a gitárosnak máris van négy Les Paul gitárja. Hiába...

A gettóból érkezettek nyilván szeretnek rappelni, szeretik mindezt riffeléssel színesíteni, így jelen zenekar tagjai is. Újszerűnek nem újszerű az ötlet, mégis meg lehetne csinálni mindezt úgy, hogy szórakoztató legyen a végeredmény. Az E.Town Concrete tagjai erre még nem képesek, pontosan ezért kissé felemás az egész lemez. Egyrészt modern, meg divatos, meg rap is van benne sok, meg néha dallamos ének (ami enyhén szólva Linkin Parkos), kis jóindulattal akár lehetne ez a csapat a következő "megcsinált" fiúzenekar. Bár poszteren nem mutatnának túl jól, az tény.

A cd tipikus hip-hop metal dallal indít, enyhén szólva lightosan így a metal felől közelítve. A második szám is ilyen, mittomén, mintha egy "poposabb" Biohazard lenne, bár a Bióban azért több a düh. Még manapság is. Aztán jön néhány jobb dal, kicsit agresszívebb - mondhatni élettel telibb - néhány részlet, ötlet felbukkan helyenként, amiből akár jó nótát is lehetett volna faragni, ha... Meg felbukkan még nagyon lightos tipikus rádióbarát téma, meg kell nyerni a médiát is, ugye. Pedig itt-ott pislákol valami, egy-egy riff pl., amire akár bólogatni is lehetne, jófajta reszelős ordítás mindehhez, groove-os köntösben, súllyal. Kár, hogy túl kevés hallható a cd-n mindebből.

A hatodik dal (Baptism) pl. egész ügyes. Csak a kevés hevületet gyorsan lehűtik utána tipikus nigga' rapeléssel, ami ilyen fehér bőrű srácoktól inkább vicces, mint. Arra is születni kell. Utána megint visszametalkodnak, a Battle Lines megint egész pofás, végre egy igazán húzós darab, az utolsó sem rossz, nem hiába emelik ezt ki a biográfiájukban. Csakhogy kevés ez, roppant kevés.

Bennük van a "megmutatjuk mi a világnak" című keménykedés, de ezekkel a sokszor felhasznált témákkal elég nehéz lesz tartósan felforgatniuk a nagy zenei pocsolyát. Azt azért hallani, hogy dolgoztak rajta, nem bénák, csupán a dalszerzési képességeik hiányosak kissé. Azt is el tudom képzelni, hogy azoknak fog tetszeni, akik hip-hop imádók és nem zavarja őket a gitár sem. Mindezek ellenére összességében mégiscsak közepes lemez ez még.