Shock!

Vannak zenekarok, amelyek úgy tűnik, sosem lesznek képesek kitörni a másod-, illetve harmadvonalból. A kanadai Exciter is ilyen, sőt, meg merem kockáztatni, ők nem is akarnak. A John Ricci gitáros vezette négyesfogat egyike a valaha volt legkultikusabb speed-power csapatoknak, az meg tény, hogy szép magyar szóval, náluk trúbb zenekar nem létezik erről a vonalról.

Annak ellenére, hogy nagyon komálom a muzsikájukat, meg kell jegyeznem, hogy minden lemezük tökugyanolyan, sőt még az épp aktuális dalnok, Kenny „Metalmouth" Winter is maximum három paraszthajszállal különbözik elődjétől, Jacques Bélangertől.

Sokat egy új Exciter lemezen épp a fentiek miatt nincs mit ragozni, ez kéremszépen 10 tufa hangzású, tufa dal, tufa szövegekkel (Demon's Gate, Evil Omen, Massacre Mountain, Hangman, stb. – itt ne keress észosztást) és tufa borítóval, viszont iszonyatos vehemenciával. A lényeg az ERŐ, a POWER, ami viszont nagyon megvan. Az Exciter, illetve - csakúgy, mint az eddigi anyagaik – a Thrash, Speed, Burn is azért született, hogy lecsavarja a fejed. Ennyi, és semmi több!

A már címében is beszédes lemez egyébiránt akár 85-ben is készülhetett volna, mind hangzását, mind pedig dalait tekintve. Dallamokról szó sincs (na jó, a Crucifixationben egyáltalán, és az Evil Omen elején is van három és fél perc, amikor nem speedelnek...), maximális fordulatszámon pörögnek az irgalmatlan, mocskos, sika-témák, Fémszájú Kenny meg sikít, rekeszt és gonosz, akárcsak a fentebb említett Jacques vagy épp Dan Beehler anno.

Annak ellenére, hogy meglehetősen népszerű most a retro (lásd Wolf, Fueled by Fire vagy épp Evile), kötve hiszem, hogy az Exciternek sikerülne komoly tábort magához édesgetnie az új anyaggal, ahhoz ugyanis túl kíméletlen, direkt és agresszív. Old-school thrashereknek viszont kötelező, úgyhogy részemről már fogalmazom is a petíció szövegét, miszerint koncertet, de azonnal!