Az F.O. System példája ékesen igazolja: még Magyarországon is lehetséges úgy újjáalakulni, hogy az ne legyen végzetesen ciki, vállalhatatlan vagy éppen reménytelenül hakniszagú. Mert ugye mit is csinált az utóbbi években a '80-as évek végének, '90-es évek legelejének kultikus hazai dark rock brigádja? Ha nem is eredeti felállásban, de ismét aktivizálták magukat, viszont megadták a dolog módját, és ezzel szépen ki is kerülték, hogy aprópénzre váltsák a közönség nosztalgiáját. Nem váltak megszokott fellépővé sem a klubokban, sem a nagy fesztiválokon, csupán kevés kiemelt bulit adtak, így minden megmozdulásuk esemény maradt, az új lemez gondolata pedig fel sem merült. Vagyis nem adtak teret azoknak sem, akik ilyenkor óhatatlanul elkezdik döntögetni a bálványokat, mondván, hogy a demók még jók voltak, de ez már nem az igazi... Mindössze egy roppant igényes kiállítású és tartalmú koncert DVD jött ki tőlük 2009-ben, aztán el is tűntek, az utóbbi években csend honolt a csapat körül.
Mátyás Attila és Jerabek Csaba roppant okosan egyébként azt sem mondták soha, hogy ezzel vége a sztorinak, és szerencsére nem is ez a helyzet: december 21-én ismét PeCsa koncertet ad az F.O. System, méghozzá a hasonlóan kultikus VHK társaságában, és most kijött a banda egyetlen nagylemezének újrakiadása is. Mint emlékezetes, az eredetileg 1990-es megjelenésű album '98-ban már megjelent egyszer új verzióban, de mivel az a változat is régóta elfogyott mindenhonnan, abszolút indokolt a mostani leporolás – főleg, hogy a dalok jelentős újragenerálozáson estek át. Az átfazonírozás ebben az esetben egy alapos remasztert jelentett Rozgonyi Péter értő kezei által, és aki most legyintene, azt egyből óva is inteném ettől. Tény és való, hogy a hasonló remaszterek 90 százaléka semmiféle lényeges javulást vagy különbséget nem jelent az eredeti változatokhoz képest, az F.O. lemez viszont valóban úgy dörren meg általa, mint egy 2012-es produkció. A keverést nem babrálták, vagyis minden olyan, ahogyan azt a hívek megszokhatták, csak éppen sokkal jobban szól a lemez – ez már eleve indok arra, hogy valaki a kollekciójába illessze az anyagot. Emellé azonban még további két jó okot tudok mondani.
Az egyik, hogy a digipak CD kiállítása egyenesen gyönyörű a lakkozott papíros, vastag booklettel, és tényleg a legigényesebb külföldi kiadványokat idézi. A másik – és a híveknek ez lesz csak az igazi csemege –, hogy az album mellé egy második CD is jár, rajta a banda korai demóival, amiket szintén átmasztereltek. Bevallom, itt nem vagyok képben az eredetieket illetően, de nem így szólhattak, az egyszer hótziher... Maradjunk annyiban, hogy ezeket is mindenféle károsodás nélkül lehet hallgatni (és így az említett „a demók még jók voltak"-típusú arcok is felhőtlenül örülhetnek, bár nem tudom, az F.O. esetében akadnak-e ilyenek – mivel totális kultzenekarról van szó, reményeim szerint csak kevesen).
Az F.O. System első albumáról a fentieket leszámítva szinte lehetetlen ma újat mondani, hiszen a lemez a magyar rockzene egyik klasszikusa, igazi sarokkő, és csak azért nem mondom, hogy a hazai dark vonal abszolút csúcsalkotása, mert ebben a stílusban azóta sem hemzsegtek itthon az igazán jelentős megmozdulások. A Sisters Of Mercy, korai The Cult, Fields Of The Nephilim, U2 hatások persze mai füllel különösen ordítóak, de így is volt valami sajátosan magyaros abban, amit Matyiék műveltek, és nemcsak a nyelvhasználat meg a szövegek miatt. Mivel az eredeti album megjelenésekor kisgyerek voltam, logikusan másképp emlékszem vissza arra az időszakra, mint akik már érettebb fejjel érték meg a Fekete Lyuk és az F.O. nagy korszakát, de alighanem így sem járok messze a valóságtól, ha azt mondom: a rendszerváltás korának tökéletes filmzenéje ez a lemez. Ha egyszer valami tényleg ütős, valós korrajzot mutató dokumentumfilmet forgatnának arról az időszakról, egészen biztos, hogy az aláfestő zenék között nagy súllyal kellene szerepeltetni az olyan dalokat, mint a Nézz rám, az Utolsó üvöltés, a Talán vagy a Hold. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a lemez csakis nosztalgiázásra alkalmas: az F.O. System szerzeményei ma is abszolút megállják a helyüket, és mivel egyfajta határmezsgyén járják sajátos haláltáncukat, egy MR2-s bandákon szocializálódott mai tizenévesnek éppúgy mondhatnak valamit, mint annak, aki a súlyosabb vonal felől közelít.
Tudom, hogy manapság sokan már hülyének nézik azt, aki képes pénzt adni eredeti hanghordozóért, ez a dupla CD viszont árának minden egyes fillérét megéri. Már a 2009-es DVD is állati profi munka volt, a kör azonban csak ezzel a kiadvánnyal zárul be igazán. A magyar rocktörténelem egyik fontos fejezete végre méltó módon kerülhet a helyére a polcokon – újrakiadásokat bizony csak így lenne szabad piacra dobni!
Az F.O. System december 21-én a PeCsa Music Hallban koncertezik a VHK társaságában.
