Újabb zenekar a cseh Élysion kiadótól. Ráadásul ismét földijeik, és az ő lemezük is egyaránt tartalmaz cseh és angol nyelvű nótákat is. Több párhuzam viszont nincs, hisz míg az Interitus gothic metalban mozgott, addig Forrest Jumpék egy sajátos elegyét nyomják a metal muzsikának.
Zenéjükben van egy nagy adag stoner hangulat, elsősorban Pepa Michalek hangjának, valamint a riffeknek köszönhetően, fűszerezik viszont mindezt helyenként némi rappeléssel, súlyossággal, valamint olyasmi modern megközelítéssel, amiről az itthoniak közül többször is beugrik a Cyborn meg a Haelo neve. Alapvetően a zene jellege mégis tökös, kissé retro ízű metal muzsika, elég ötletesen előadva.
A nyitó My Might teljesen király és az azt követő Kill my Memories is húz, annak ellenére, hogy az elején hallható rap betét elég fura. Aztán a harmadik nóta már csehül szól. A Prö-Test kissé súlyosabb, az elején dallamosabb ének-kísérlettel. Nem kellett volna! A negyedik, Frozen Fire meg inkább Therapys, főleg a leállós nyugis részek miatt, Pepa Michalek hangja miatt viszont megint csak erőteljesen előjön a stoner feeling. Aztán a Frozen Fire nagyjából viszi is tovább ezt a vonalat, megspékelve egy nagyon király southern rock gitártémával. A dallamos ének viszont ebben is gyenge, sajnos egyre biztosabb vagyok benne, hogy Pepának csak az áll jól, mikor kiereszti szőrös torkából az állatot, a finom dallamok nem igazán fekszenek neki.
A Final Countdown szerencsére nem Europe feldolgozás, de így is mélypont a butus a refrénjével meg a szaggatott alaptémájával. A My Private Race aztán megint jópofa a kluttyogásával meg az egymásnak felelgető kétféle énekkel. A Pretvoreni ismét királyság lenne, full olyasmi zene, mint amit Moodék csináltak itthon, csak hazavágja a cseh szövegelés. Brr, haragszom! Az Under Fire szintén jó kis darab, semmi különös, csak jóság hallgatni. A Hanopis aztán megint nem az igazi, de nem csak a cseh szövegelés miatt. A lemezt a Lost Again Again zárja, ami borzalmas. Szintis alapon szörnyű gitárhangzással elsikált riff, kis üvöltözéssel meg iszonyú hamis énekkel. A borító szerint ez billentyűs verzió, gitár kísérettel. Ők tudják...
Nem tudom, az Élysion kiadónál követelmény-e minden anyagra pár anyanyelvű dal, de roppant bosszantó, hogy ez már a második olyan lemez, amit a néhány gyengébb dal ellenére is bármikor szívesen hallgatnék, ha nem lenne rajta az a két-három cseh borzalom!
