Shock!

Ez a Forsaken nem az a Forsaken, vagyis nem a The Forsaken, akikről már írtunk vala és kissé más stílusban tevékenykednek. Ez a Forsaken egy vérbeli dallamos (na jó, epikus) doom csapat, a monumentális fajtából. Aki sok éve figyeli a műfajt, ismerheti őket, hiszen 13 éve léteznek és borítanak a világra lemezeket.

Tény, hogy én speciel eddig nem ismertem őket, így az első dal hallatán a Memory Garden és a Solitude Aeternus neve ugrott be, mint tájékozódási pont. A '91 óta létező csapat - egyébként máltaiak, csak az érdekesség kedvéért - túl van már demókon, EP-ken, albumokon, az Anima Mundi amolyan visszatérő lemez a doomsterek világába. Leo Stivala egész jó énekes, bár néha a zene mintha túl egyszerű lenne a kvalitásaihoz képest. Na jó, azért a magas hangoknál érződik némi küszködés helyenként, az azonban jól áll neki, ha rekeszt. A dalok jó hömpölygősek (azért nem mennek az agyunkra a végeláthatatlan hömpöllyel, vannak zakatolósabb részek is), ahogy az illik ebben a stílusban. De tény, hogy hangulatos összességében. Főleg mikor a billentyűket is megszólaltatja a csapat legifjabb tagja, szinte már atmoszférikus jelleget ölt az egész.

A lemezen hat dal mellett egy narrációs szösszenet is hallható, H.P. Lovecraft művéből monológol Kevin Drake vendégként. A nóták hosszúak, mindamellett egységes a lemez, simán bele lehet feledkezni egy szűk órácskára. Az, hogy a Black Sabbath milyen sokat tett ezért a műfajért (is) a Carpe Diem című dalukban fedezhetjük fel, a nyitó riff tök klasszikus Sabbath téma. Akár meg is lehetne mondani melyik dalból, de nem akarom cikizni a zenekart. A hangzás kicsit harmatos, nem mondom, hogy a 2004-es igényeket kielégíti, mert nem, de azért el lehet hallgatni. Valószínűleg Máltán nem hemzsegnek a remek metal stúdiók és hangmérnökök.

Zeneileg nincs túlzott kifogásolnivalóm, doom rajongók keblükre ölelhetik a cd-t. Asszem fogom még ezt hallgatni... Néha jól tud esni az ilyesféle egyszerűség is.