A Fragments Of Unbecoming emlékeimben közepes teljesítményű zenekarként élt, akik nem csak, hogy eltolták az előző lemezük hangzását, ráadásul elég unalmasan játszották a death metalt. Azóta némi változás történt a csapatban: érkezett egy frontember, méghozzá San Anetzberger, a Legacy nevű zenekarból, így az eddigi gitáros/hörgős mostantól csak kiegészítésképpen hörrent a mikrofonba vokál gyanánt. Legalább az változatosabb lett.
A zene nem nagyon változott, gyors, tikatikás, ámde dallamos death metal ez még mindig. A hangzás épphogy picit jobb, mint előzőleg, ám még mindig nem túl tigris, a dobok túlságosan előre kerültek, a gitárok így persze hátra, aránytalan az egész, amennyire csak lehet. A srácok nem szeretik a dinamikát. Vagy a dobos fizette a stúdiót, fene tudja.
Most már nem mondanám, hogy At The Gates-es lenne a lemez (vagyis csak ritkán), annál már jóval dallamosabbak, inkább a God Dethroned világába vezetnek. Sőt, néha már-már blackesek a riffek - legalábbis az a típus, mikor baromi gyorsan egy húrt reszelnek végeláthatatlanul. Sajnos semmi érdekfeszítőt nem találtam a lemezen - a borítót kivéve, az egész pofásra sikeredett - elég hosszan elnyújtják a dalokat, mindenféle tartalom nélkül, ráadásul marhára idegesít a pergő folyamatos kopácsolása. A lemezre teljesen oda nem illő zongorás két és fél perces utolsó nótát pedig végképp nem értem.
Aki szereti a semmitmondó death metalt, bátran csapjon le a lemezre, aki egy picit többet keres a műfajban, az nyugodtan skippelheti.
