Sok helyen dívik cikizni a Grave Diggert sarkossága, szögletessége és igencsak behatárolt zenei világa miatt, én viszont kifejezetten csípem a német gárdát. Nyilván nem tőlük kell várni az európai heavy metal megújítását, az viszont tagadhatatlan, hogy lemezeik egyenletesen magas színvonalat hoznak, ráadásul jól áll nekik a tufaság.
Annak ellenére, hogy mint fentebb írtam, gyenge Digger lemez még nem született, azért legutóbbi anyagukkal véleményem szerint kissé lejjebb adták a szintet a fiúk, mely csorbát szerencsére ezúttal sikerült kiköszörülni.
A Sírásó életműből kedvenceim a szikár, zúzós lemezek (Grave Digger vagy Knights of the Cross például), az epikus vonulatuk csak limitáltan jön be. Az új lemez valahol a kettő közötti határmezsgyén mozog, így az egyszerű eurometal himnuszok mellett azért némi epikusság, illetve pár nagy ívű dallam is hallható itt-ott. Mégis túlsúlyban azért az olyan direktebb Digger szerzemények, mint a Sorrow of the Dead vagy az Into the War, így karakterében azért sokkal jobban rokonítható ez a lemez a már említett Knights of the Cross anyaggal, mint a Liberty or Death-szel vagy épp a Rheingolddal.
Annak ellenére, hogy az erőteljes óóó-zással induló címadó maga a megtestesült klisé, mégis jól áll nekik, hiszen ez a nóta nem más, mint az általam favorizált klasszikus Digger-jegyek sűrítménye; reszelés, zakatolás, heroizmus!
A gitárhangzás természetesen ismét remek. Vastag, erőteljes és tisztán szól a hathúros, ahogy az már szinte védjegy is a német csapatnál. A szikárságot erősíti, hogy H.P. Katzenburg ezúttal elég kevés teret kap, mindössze néhány szőnyegezésre futja tőle, ami nagyban hozzájárul a direktebb jelleg kidomborításához.
A Digger mindig is erős volt balladákban, a Lonely the Innocence Dies-t ezúttal Chris egy hölggyel énekli duettben, ki valahol Pamela Moore és Veronica Freeman (Benedictum) között található. Maga a dal egyébként kimondottan jó, az egyik kedvencem a lemezről. A Grave Digger az Grave Digger, ez pedig egy erős lemez. Aki eddig is szerette őket, ezúttal sem fog csalódni, aki meg nem, azt a Ballads of a Hangman sem fogja felizgatni egy cseppet sem.
