Sejtelmem sincs, milyen megfontolásokból szerződtette le Göteborg legtökösebb sleaze/street rock csapatát a Nuclear Blast, arról meg pláne nincs, hogy mit kezdenek majd velük, de Jocke Bergék remélhetőleg előre tudnak majd lépni a nagyobb kiadó révén.
megjelenés:
2009 |
kiadó:
Nuclear Blast / Warner |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Ha alaposabban tudnak turnézni, már garantált lesz a haladás, amit azért merek így kinyilatkoztatni, mert másfél évvel ezelőtt volt szeretném látni élőben a Hardcore Superstart Bécsben, és minden túlzás nélkül zseniálisak voltak. Olyan elánnal és hitelességgel idézték meg a '80-as évek végének errefelé csak videoklipekről, koncertfelvételekről ismert Los Angeles-i hangulatát, hogy azzal még a korszak tényleges túlélői sem nagyon vehetik fel a versenyt a mai formájukban...
A svédek előző albuma, a Dreamin' In A Casket nem volt mentes némi tölteléktől, és noha ennek ellenére is nagyon lehetett szeretni, nálam azért hosszabb távon nem tudta felvenni a versenyt a 2005-ös Hardcore Superstar című anyaggal. Azóta történt a srácoknál egy gitároscsere, a misfitses fazonú Thomas Silver helyére Vic Zino érkezett a Crazy Lixx-ből, de ettől eltekintve nincs lényeges változás. A Beg For It dalaiban is ugyanaz a laza, a '80-as évek amerikai bandáit idéző rock'n'roll dallamvilág köszön vissza, mint az eddigi lemezeken, van benne sok Faster Pussycat, L.A. Guns meg Mötley Crüe, a bivalyra pumpált, fémes riffek azonban adnak a daloknak egyfajta extra húzást. A metalos dinamika révén olyan patinás nevek ugranak be az embernek, mint a Slave To The Grind lemezes Skid Row, a Spread Eagle vagy a Dangerous Toys, az ilyen típusú bandák pedig manapság sem hemzsegnek minden sarkon...
Az előző albumhoz képest most egy fokozattal talán visszavettek a szigorból, ennél fontosabb azonban, hogy kevesebb a közepes nóta, mint a Dreamin' In A Casket lemezen. Emellett Vic Zino játéka is hajlékonyabb, mint a szigorúbb zenei világot kevésbé érző Silveré volt, jobban élnek a szólók, ízesebbek a riffek. A főszerep persze ezúttal is Jocke Bergé, aki hatalmas refréneket kanyarít a dalok nagyrészébe, de erőteljes, egyszerre pimasz és fájdalmas hangja ettől eltekintve is simán elviszi a hátán a témákat. A legkiemelkedőbb nóták közé ezúttal olyanok tartoznak, mint a This Worm's For Ennio című feelinges intróból kibontakozó címadó dal, a nekikeseredett Shades Of Grey, a slashes riffet csatasorba állító, kolompos Take 'Em All Out vagy a záró Innocent Boy.
Egy-két szürkébb szerzemény most is becsúszott, de Jocke hangja és a banda energiája igazából ezeket is eladják, szóval nagy gond nincs, a Beg For Itet is ugyanúgy lehet simán oda-vissza hallgatni, mint az előző két anyagot. A csapat emellett az A38 Hajón is fellép október 31-én, és ha jót akarsz magadnak, nem hagyod ki őket. Albumon is ott vannak, de élőben mutatják csak ki igazán a foguk fehérjét!