Shock!

Három számos beharangozó kislemez az ősszel megjelenő nagylemezről. A Music For Nations is megpróbál magának becserkészni egy majdan vélhetőleg jól tejelő slágerzenekart, és e nemes cél érdekében egy igen fiatal triót szerződtettek (két 19 éves, egy 18 éves srác alkotja a formációt), akiket vélhetően tudnak egy kicsit irányítani is.

Ahhoz képest egyébként nem is rossz a zene, hogy a tojáshéj még ott van a fenekükön. Természetesen eredetiségről szó sincs. Az énekes srácnak (Dave McPherson) remek a hangja, bár az hallatszik azért, hogy zsenge, mindenesetre jól bánik a hangszálaival, néha meglepő dolgokat csikar ki magából. Tehetséges, el kell ismerni.

Mint mondtam, a zene sem szörnyű, kellően slágeres, de még nem nyálas, és bennük van az angol melankólia is. Az első két dal lendületes, ebből is az első feszes, a második lazább, a harmadik inkább szomorkás. Mindenhol fülbemászó, profin megírt vokálrészekkel, illetve refrénekkel. Csak olyan "valahol már hallottam ilyet" típusúak. Ilyen nu metal, amerikai rádiós rock keverék.

Elég szépen meg is dörren a cucc, hála Colin Richardsonnak - nem bíztak semmit a véletlenre. Ebből még akármi is lehet - bár ki tudja, talán ez is olyan beetetés, mint amilyennel általában találkozhatunk, a kislemezre ellövik az összes jó számot, aztán mikor az ember vakon megveszi a teljes albumot, csalódottan elsüllyeszti a fiók mélyére egy hallgatás után. Majd ősszel meglátjuk. Addig is csöndben maradok és nem pontozok.