Hihetetlenül randa színeket bírtak találni az Insane-es srácok - vagy aki a borítót csinálta - új lemezükhöz: bugyikék (!!!!) az egész booklet, no meg piros a cd korong maga. Nem mondom, hogy egy grafikai csoda a füzetke, sőt, elég hányaveti az egész. Ráadásul a kék és piros szín általában üti egymást, színtévesztőknek főleg bántja a szemét.
CD boltban biztos nem akadna meg a szemem rajta, pedig egy jó borítónak ez - is - a célja kell, hogy legyen. Mondjuk minden plázacica manapság ilyen bugyikéket hord, szóval lehet, hogy ők a célközönség, ki tudja. No mindegy, ez van. Az első lemeze a csapatnak nem varázsolt el teljesen, fiatalok is voltak még nagyon - mondjuk még most is azok - sok volt a hiba, a javítanivaló, meg nem is volt túl eredeti a zene sem.
Annak viszont nagyon örülök, hogy az énekes, Knapp Oszkár sokat fejlődött, mind hangilag, mind kifejezőkészségileg. Még mindig vannak hibái, de jó lesz ez majd egyszer, ha így folytatja. Az öblös ordításai kifejezetten jók, meg általában igyekszik sokszínűen énekelni. Azért vannak még elhajlások, a Formula dallamos részei megint csak rémesen hamisak, mint ahogy az Amata címűben is fogtam a fülem/fejem, és más dalokban is helyenként. Érthetetlen, hogy miért maradtak a dalokban ilyen részek. Mondjuk némely énekdallam érezhetően túl mély Oszkár hangjához képest, az ilyesmit nem szabad erőltetni. Inkább üvöltözött volna ezeknél a részeknél, az jól megy neki legalább.
Erről a lemezről a Poor Silence című dalt ismertem már, a Bprnr válogatásról. Már akkor bizakodtam, hogy jobbak lesznek, mint korábban. Azok lettek. Noha még mindig érezni a nagy hatásokat, főleg a Kornét (olykor még a basszusgitár hangzása is hasonló, mondjuk az tény, hogy a Kornban valami észvesztően szól a bőgő), de ütőképesebbek a számok, mint az előző lemezen. A számok között olykor vannak átkötő loopok, samplerek, még feszesebbé téve az amúgy sem túl laza zenét. Maguk a dalok karakteresebbek, mint korábban, van is néhány ügyes ötlet, fogós, magával ragadó rész, de hosszú távon még hiányzik valami igazán magával ragadó íz, ami miatt újra és újra meghallgatnám a lemezt. Így inkább csak szemezgetek a dalok között. Meg azért hiányolom az egyéniséget, mert sok helyen még mindig nem az Insane szól a zenéből, hanem x, y, és z csapatok magyar megfelelője. Tessék ezen dolgozni! Mondjuk az is tény, hogy azért szórakoztatóak így is. Dögösen szól a lemez, ahogy az a nu metalhoz illik, olyan morgós-mormogós. A Parkplatzban lett felvéve, és a Superbutt gitáros Szentpéteri Zsolt besegít gitározásilag is némely dalban.
Értékeljünk. Először hét pontot akartam rá adni, de aztán a sok hamis hang miatt inkább kevesebbet írok ide. Viszont még mindig vannak annyira fiatalok, hogy simán meglephetnek pár év múlva, amikor igazán beérnek, ha van elég düh és kitartás bennük, hogy. Szerintem van.
