Shock!

Az Ion projekt nem máshoz, mint Duncan Pattersonhoz köthető, aki az Anathema oszlopos tagja volt. Hiába esik érdeklődési körömön kívül az anyabanda, ennek a lemeznek nem túl sok köze van az Anathema zenéjéhez: amit itt hallunk, az tulajdonképpen nyugodtan begyömöszölhető a felettébb elcsépelt, de útmutatónak még mindig megfelelő „world music" kategóriába.

Full nemzetközi a közreműködő zenészgárda (görög, mexikói, ír, ausztál, orosz résztvevőkkel); lehetetlen, eddig nem létezőnek hitt hangszerek szólalnak meg és a muzsika tobzódik a különféle világrészek folkzenei hatásaiban. Suttogás; elhaló és szépen csilingelő női ének; elnyújtott, monumentális kompozíciók; kellemes melódiák; ódon szépség – ezek a muzsika legfőbb jellemzői.

Duncan ezt a lemezt nevezi eddigi legszemélyesebb hangvételű munkájának, valóban, hallatszik a szív-lélek és mélyen meg is érint a hangulata, az pedig, hogy végül is nem válik unalmassá, egyenesen óriási dolog. Olyasmi zene ez, mint hogyha a Saviour Machine-ből kivonnánk a metalt, a rockos hangszereket (bár dob és basszus azért akad) és női énekkel helyettesítenénk Eric Clayton fájdalmas hangját – ezáltal kimondottan pozitív kisugárzása lesz a muzsikának.

Minden bizonnyal komoly rajongótábora van az Equilibrium kiadó által képviselt stílusnak (akárminek hívják is, az egyszerűség kedvéért maradjunk a „world music" megnevezésnél) világszerte, ők újra egy megfellebbezhetetlen minőségű anyagot kapnak kézhez, Anathema rajongók pedig nyilván kötelező érvénnyel beszerzik. Tegyék, mert tényleg színvonalas munka.