Shock!

Mivel a feltörekvő ukrán csapatról eddig csak tőlem lehetett ezeken a hasábokon olvasni, szerettem volna, ha egy másik kolléga írja meg az új lemezük ismertetőjét, egyrészt hogy belőlem ne legyen sok, másrészt pedig mert Ádámék jobban vágják a Jinjer ilyen-olyan-amolyan „-core" és frontcsajos durvulat hatásait. És persze olvasóként, valamint a zenekar híveként is érdekelt volna egy objektívebb szakvélemény. Aztán a folyamatos hallgatások során bevillant egy olyan, eddig fel nem fedezett hatás, ami miatt mégis úgy gondoltam, hogy vállalom a feladatot. Ez a frissiben felfedezett elem pedig a Biomechanical.

Nem tudom, itthon hányan emlékeznek az ex-Balance Of Power-énekes John K teljesen elmebeteg, jobb híján progmetalnak nevezhető bandájára (még nálunk is felléptek az Exodus előtt anno), de azt kell mondjam, hogy a rájuk jellemző egyedi megközelítésű, ultradurva, brutálkomplex, de mégis valami beteg addiktivitással párosuló fogósság kissé hiánycikk manapság a palettán. És bár a Jinjer zenéje nem annyira beteg (bár ez nézőpont kérdése), mindegyik fent felsorolt tulajdonság igaz rá. A fogósság pedig méginkább, hiszen Tatjana személyében olyan énekesnőjük van, aki nemcsak hangterjedelmét tekintve eszi meg reggelire a nemzetközi mezőny nagyrészét, hanem a dallamai is csak rá jellemzően varázslatosak. Nem beszélve arról, mennyire zseniálisan keveri a dallamos dolgokat a hörgésekkel – ha valaki nem látta őket élőben, a lemez alapján is simán elképzelheti, hogyan nyomul a csaj.

És milyen is lett végül a King Of Everything? Ahogy a triviumos buli kapcsán megjegyeztem, az előző anyaghoz képest abszolút benne volt a pakliban a szintugrás, ami be is jött: kerekebb, összeszedettebb, érettebb az egész, az intro-outro keret miatt pedig valamiféle konceptalbum-feeling is tettenérhető. Stílusbeli atipikusságával, hatásos felépítésével mindkettő nagyon üt egyébként, a Prologue felpörget, a Beggar's Dance levezet és arra ingerel, hogy újraindítsuk a lejátszást – állat lesz, ha egyben játsszák majd a teljes anyagot saját turnén. A kettő közötti nyolc dalban pedig van minden, ami miatt az énekesnős durva metalt szeretni lehet: nevermore-os riffhegyek, tikatika, némi blastbeat is, és bár nagyon sűrű az egész, az ideális lemezhossz megkönnyíti a barátkozást. Na meg persze a jó dalok, amiből nem könnyű kedvenceket kiemelni – hol a már korábban megismert Words Of Wisdom a legjobb, hol a Just Another (ezzel nyitották a Track-bulit, többeknek „ezmiafasz"-érzést okozva), máskor a hat percet közelítő, tényleg legkomplexebb I Speak Astronomy (a vokális csúcsponttal), esetleg a klipes Sit Stay Roll Over, amit faék egyszerűségűnek gondolna az ember, pedig van itt is zenei csavar. Drámaiságban a Pisces is erős, mint „hivatalos" zárónóta.

Érdekes ugyanakkor, hogy zeneileg szinte semmi nem utal arra, honnan származik a csapat, egyedül némely keserédes Tatjana-dallamban rejlik szláv íz – és itt ismét érdemes megjegyezni (jobban mondva, nem lehet elégszer hangsúlyozni), mekkora ász a csaj. Az ő tehetsége simán túlmutat metalon vagy rockzenén – nagyon remélem, hogy komoly énekesnői karriert fut majd be, persze nem feltétlenül a zenekar rovására. Eredetileg amúgy csak beugrott az ideiglenesen külföldre távozó férfi énekes helyére, de aztán ittragadt – hát, tényleg ő volt a legjobb dolog, ami a bandával történhetett. Az európai színtérnek pedig a Jinjer tesz nagyon jót, ráadásul még mindig érzek bennük fejlődési lehetőséget, szerintem még mindig nem lőtték el az összes puskaport. És például – bár itt egyáltalán nem hiányzik – szívesen hallanék legközelebb pár gitárszólót is.