Jézusom, de régen hallottam magyar nyelvű nagylemezt! Hogyan eshettem ki ennyire az elmúlt években a hazai metal világ megismeréséből? Valószínűleg azért, mert a nagyobb igazán egyéni bandák rendre feloszlottak, a kisebbek meg másoltak valakit, illetve valaminek a magyar nyelvű megfelelője akartak lenni. Aztán a metal külföldi megerősödésével elkezdődött a visszatérés, ami alapban visszataszító volt.
A Kalapács zenekarral sem szimpatizáltam, mivel egyből a Pokolgép ősi nótáinak újra feljátszásával kerültek be a képbe. Ehhez képest most megkaptam az első saját nótákat rejtő nagylemezt és leesett az állam. Már koncerten is tudtam hogy a Weisz/Sárközi gitárduó bizony legyőzhetetlen itthon, de hogy ilyen nótákkal rukkolnak elő, arra nem számítottam. Sokan lesajnálják a bandát még ma is (és ezt fiatalabb harcosoktól hallottam, ami azért sajnálatos, mert a Kalapáccsal fellépni ma is nagy megtiszteltetés), remélem ez nagyban változni fog ezzel a nagylemezzel, mert ez bizony professzionális. A hangzás is nagyon szép - az utóbbi időben ilyen tiszta, mégis karcos gitárhangzást nem hallottam - bár a dob lehetne még dögösebb.
A lemez úgy kezd, mint a legszebb omenes időkben: a gyors Nem az a harc egyértelműen a Vámpírváros és az Anarchia családfához tartozik, jó kis speedes téma, de Weisz Kicsi rokkenrollos karcossága nagyon jót tesz neki. Mivel a zenekar neve Kalapács, ezért az énekes személyét nem nagyon felejthetjük ki. Kalapács Józsi ugyan nem sikítozza szét a nótát, de jócskán rekeszt, szép erőteljes férfias a hangja, tele érzelemmel - mint mindig.
A Hold és a Nap a lemez legkomolyabb nótája és a legnagyobb sikervárományos lehet. Olyan, mint egy keményebb Fagyott Világ, talán még a Tépett Madárhoz is mérhető, nagyon érett hard rock/metal zene. Nagyon bejött nekem ez a mély hangvétel, nagy kedvenc! A súlyos-blúzosan, feelingesen döngölős Vádirat pedig ezt a húzós kezdést csak fokozza, erről még itt-ott Zakk Wylde Black Label Society-je is beugrott, és mint később kiderült, nem alaptalanul. A második legnagyobb nóta a lemezen szerintem! A Felébredés gyönyörűszép, ikergitáros lírája után egy AC/DC-s igazi 4/4-es groove-olás jön a Vége a dalnak képében. Ez inkább Weisz Kicsi régebbi zenekarait juttatja eszembe, igazi dirty rock n' roll, yeah!
A Ne állj mögém tipikus középtempós döngölésnek nevezhető az Omen érából, azonban az ezt követő Válassz! a legkedvesebb Kalapács számom! Akkora No Rest For The Wickedes Zakk Wylde riffel kezdődik, ami elsőre tőből leszakítja a fejed, a verze rész előtt már megint a BLS ugrik be, majd tipikus magyar metal himnuszként folytatódik, egy jó kis együtténeklős refrénnel. Állat! Lélegzetvételnyi szünetet után kezdődik a gyors Lángolj!, ami még jobban tetszik mint a nyitó speedelés, főleg a refrén alatti, komor, szinte Slayeres riff a király! Ekkor már eldőlt a pontszámom, ugyanis a lemez több mint felét király, karcos, erőteljes, pőre, a rokkenroll szellemiséget maximálisan tisztelő, múltban gyökeredző heavy metal himnuszok teszik ki teljesen, mai köntösben. Pedig a folytatás sem akármilyen: van itt még kimondottan az első két Pokolgép lemezre emlékeztető Itt leszek, a komor, engem zenéjében Ozzy komolyabb nótáira, és a magyar szöveg miatt az Akelára emlékeztető Vérár, ultrakirály gyászos dallamú szólóval. Valamint nagyon jó az Ultimate Sin korszakos "prince of fuckin' darkness"-t idéző Ösztön, aminek kezdőriffje olyan, mintha egy szétszedett és újra összerakott Heading Out On The Highway (Judas Priest) lenne. Az albumot az Angyal törékeny balladája zárja. A lemez pedig úgy kezd, mint a legszebb Omen időkben... Nagyon hallgatható!
A szövegeket Vadon János írta, minden rokker kedvenc műsorvezetője. Nagyon kulturáltak szövegek, nagyon értelmesek, de sajnos gyakran olyan semmilyenek. Mintha egy nagy ívű gondolat kifejtését a zene keretei valahol félúton elfojtották volna. De azért messze jobb, mint az átlag. A borító is nagyon szép, főleg a belső lapok. Szerintem a frontcover az cseppet klisés, de csak maga a rajz, mivel a színei nagyon ízlésesek, cseppet sem sablonos "metal színek".
Mindent egybevetve jöjjön a pontszámom, amit azonban nagyon nagyban befolyásolt, hogy az ilyen ízes/karcos gitársound/játék akármilyen rock/metal stílus keretei között a gyengémnek számít. Legyen 9.
