Shock!

Ahogy a legutóbbi Kátai-interjúnkban is elhangzott, a főhős szinte sosincs kreatív válságban, és bár a Thy Catafalque égisze alatt gyakorlatilag bármit megvalósíthat, adódhat úgy, hogy az adott produkció nem fér bele abba a kalapba – ilyenkor azt a saját neve alatt jelenteti meg. Ez volt a helyzet az Erika szobája és a Slower Structures esetében is, a Neolunar projekt szintén ebből az indíttatásból született meg, a Jupiter 92 albumra pedig a legkorábbi, valóban embrionális állapotban rögzített munkáit gereblyézte össze Tamás. Nyilvánvaló, hogy a TC jelenti a fő csapásirányt, de szerintem senki nem szomorkodik amiatt a táborban, hogy időről időre érkeznek afféle extrák is. Kátaiból sosem elég, azt hiszem, vagyunk így néhányan ezzel. A Santa María, Strela Do Día EP-t először a TC A38-as dupla koncertjén lehetett beszerezni, és gondolkodás nélkül le is csaptam az anyagra, anélkül, hogy arról bármilyen előzetes információval rendelkeztem volna.

Már maga a formátum is kuriózum, hiszen a kétdalos EP az első 7"-es kislemez Tamástól, amennyire én tudom (természetesen mp3 formátumban is beszerezhető/megvásárolható a motyó, de az közel sem ennyire izgalmas). Bevallom, a hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás után egy időre félre is tettem az EP-t, bőven adott feldolgozni valót a két hajós koncert, majd az év végi ámokfutást követően máris érkezett a hír a korai anyagok újrakiadásáról... szóval a kiadvány egyre csak meghallgatásra várt a polcon, és végül idén február elején jött el az idő, hogy mélyebben beleássam magam. Két feldolgozásról van szó, két középkori (!) eredetű szerzeményről, és aki ennek hallatán hajlamos hátrahőkölni, azt gyorsan megnyugtatom: egyáltalán nincs ok az ijedtségre. Ha szűz füllel hallgatnám, biztosan nem mondanám meg róluk, hogy Tamás munkájáról van szó, tehát ebből a szempontból teljesen autentikusak az újrajátszások, amelyekhez Erika Amarela és Irene Saiz Guerrero adta a hangját.

A címadót már Magyarországon, a Por Que Llorax című tételt viszont még Skóciában rögzítette Tamás, tehát ebben a minimumra szorítkozó formátumban is hatalmas időszakot fog át, időben és térben egyaránt. A konkrét szerzemények kapcsán kértem némi segítséget magától a főhőstől is, tőle tudom, hogy a Santa María, Strela Do Día egy régizene-körökben ismertnek és gyakran feldolgozottnak számító, galícai nyelven íródott dal, 13. századi eredettel, és valahogy úgy kell elképzelni, mint a korai Mortiis-muzsikákat, egy képzett énekhanggal. A Por Que Llorax pedig középkori diszkó, nincs ezen mit szépíteni, egyébként pedig egy, a spanyolországi szefárd zsidók által beszélt ladino nyelvű népdal, és talán tényleg olyasmi, amire a legkevésbé számítanál Tamástól, de ez így szép. Federico Mastronardi jóvoltából klarinét is hallható, Francisco Grillo pedig a trombitáját adta a közösbe, hogy minden szereplőről megemlékezzünk.

Abszolút hiteles, gyűjteménybe kívánkozó anyagról van szó, ami nem akar több lenni egyszeri (?) érdekességnél, annak viszont rendkívül örömteli. Zárszóként újfent a fizikai kiadvány megvásárlására buzdítok mindenkit, hiszen az EP kiállítása a maga minimalista módján csodaszép (természetesen ez is Tamás keze munkáját dicséri).