Shock!

Szegény zenekarok tényleg nem tehetnek arról, ha kitalálnak maguknak egy kiváló nevet, és az véletlenül jelent valamit érdekeset más nyelven vagy hasonlít valami mókás/kevésbé mókás kifejezésre. A Koma-ról sem a kóma, hanem egy nagybajuszú, pörgekalapos sógorkoma jutott eszembe hirtelenjében, nem tehetek róla, ma dús a fantáziám.

Kicsit lehervasztott a zene, mikor megszólalt a gitár, elég vonalas a sound, a jó régi Metal Zone torzító ugrott be róla, szerintem sejtitek milyen. Az nem zavar, hogy spanyol a szöveg, nagyrészt úgysem érteni, inkább ordítós, a vokáloknál dallamos az ének, bár az is igaz, hogy a spanyol nyelv mindig tetszett. Az már sokkal inkább bosszant, hogy semmiféle érthető nyelvű infót nem bírtam találni a csapatról, így a képekről megállapíthattam, hogy sok lemezük megjelent már és nem is igazán tűnnek tizenéveseknek. Huszonéveseknek sem. A bőgős (legalábbis azt hiszem az) már az ötven felé közeledhet ránézésre.

Az énekesnek szőrös-karcos a torka (vagy a hangja, szőrös torokkal gyorsan megfulladna asszem), semmi extra, de nem is vészes. A zene valami modern metal-féleségnek tűnik, kicsit karakter nélküli, meg hát nem volt semmi extra benne, amit meg bírtam volna jegyezni. De még nem extra sem. Meg semmisem. A harmadik dal után már kicsit unalmasnak találtam, egykaptafa zene, béna hangzással, a harmonikáért és népies rigmusokért meg külön levonok legalább egy pontot. A borítójuk is egy fertelem.

Aki mindenképpen spanyol nyelvű metalzenekart keres, annak ajánlható. Amúgy meg felejthető, nagyon is. Ez is elaludós zene.