Shock!

Billy Milano morcos! Méghozzá nagyon. Úgy érzi, nem kapta meg a megfelelő támogatást a Nuclear Blasttől, ezért úgy döntött, felpakolja legutolsó, 2003-ban megjelent lemezének teljes egészét a honlapjára (www.billymilano.com), és ingyenesen letölthetővé teszi.

Hát nem mondom, hogy egyfolytában azon idegeskedem, hogy mulaszthattam el két évet, hogy bírtam ki ez idáig a Rebel nélkül. Nem vagyok egy nagy Milano-fan és ez az anyag sem tett azzá. Totálisan unalmas, ötlettelen, kicsit mosholós, de alapjában eléggé modern, rádióbarátnak szánt a cucc. Olyasmi, mint egy kicsit keményebb Kid Rock, kábé hasonló színvonalon. Vannak olyasmik is, amiket az Anthrax nyomott a nyolcvanas évek végén, épp csak azok jók voltak, ezek nem azok. A szövegek is hihetetlenül intelligensek, mindenkinek beszólunk, iszonyú kemények vagyunk stb. A mélypont az Ass-Ghanistan, aminek címe azt hiszem, magáért beszél...

Zeneileg sincs semmi kiemelkedő a lemezen, szóló csak elvétve akad, mindenki nagyon alapra vetten játszik, nehogy véletlenül egy kis fifika keveredjen már a dologba! Két normálisabb nóta van csak. A Get Ready az egyik, mely szövegében és zenéjében is a Kiss-t idézi, ebben van valami szóló-szerű is, ami bár elég alap, de legalább tényleg Kiss-es. A másik a Makin' Friends is Fun, amiben Milano hoz egy viszonylag kellemes énekdallamot.

A többi nóta egy kaptafára készült, szövegköpködős, ordibálós, egy riffet ismételgető valami, amik között az a legfőbb különbség, hogy épp kit fikáznak: Eminemet vagy teszem azt, a Rage Against the Machine-t. Nem csodálom, hogy a Nuclear Blast nem nyomatta iszonyatosan ezt a cuccot. (Ha jól emlékszem, ilyen rossz pontszámot még sosem adtam.)