Most kezdek neki úgy ötödszörre a kritikának. Ez a zene úgy csúszik ki az ujjaim közül, mintha egy tó közepén szeretnék kézzel halat fogni. És nem azért, mert nem lehetne mit írni róla. Különös, megfoghatatlan a Madder Mortem világa, mikor már sikerült belekapaszkodnom egy vezérdallamba, a következő dalnál megint nem tudom hol vagyok.
|
megjelenés:
2001 |
|
kiadó:
Century Media / MusiCDome |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
A Norvégiából származó Madder Mortemben női énekkel találkozhatunk (Agnete M. Kirkevaag), hozzá súlyos riffek tartoznak, melyek doomosan karcosak. Hol túlságosan töredezettnek érzem a zenét, amit Agnete dallamai mentenek meg a tökéletes káosztól, máskor meg ámulok mennyi rejtett finomságot csempésztek bele a számokba. Agnete mellett feltűnik egy rekedt ordító férfihang a háttérben, rejtett vokál, színesítésként.
Akár a progresszív jelzőt is rá lehetne aggatni a zenekarra, a progresszív szó előremutató értelmében. Nem adja meg magát elsőre a zene, kell neki idő, de érdemes barátkozni vele, meghálálja. Nincs olyan tétel a lemezen, amely nem tartogatna meglepetéseket, amikor azt hiszed, hogy tudod miképp vezetik végig a dallamot, jön egy leállás, majd egy teljesen más téma, amitől végképp összezavarodsz, és úgy érzed, egy folyton változó kaleidoszkópot nézegetsz.
Furcsán elvont zenék kedvelői bátran keressék.
