Shock!

A Mago De Oz Gaia című lemezének ismertetőjében már leírtam, mennyire megtetszett ez a spanyol nyelvű, dúsan hangszerelt, folkos felhangokat sem nélkülöző, kicsit hard rockos, kicsit progos, de ízig-vérig metal zene. Valahogy azonban mégsem szereztem be ész nélkül minden felvételüket, nem kizárt azonban, hogy erre azért sor kerül a jövőben.

Annál is inkább, mert most megint eljutott hozzám egy anyaguk, épp a legutóbbi, amelyet ugyan lehet, hogy csak a cikkírás miatt hallgatok zsinórban már legalább negyedszer, de baromira tetszik. Igaz, ez nem egy rendes új album, hanem amolyan érdekesség, kedveskedés a rajongóknak - mindazonáltal nem csak ők találhatnak benne örömet, hanem bárki, aki szereti a rockzenei csemegéket. Mert a Belfast album csemege a javából.

Ha jól értem, a (kiadói) koncepció az lehetett, hogy "gyerekek, közeledik az évvége, csináljunk egy jópofa kis slágernótát, akár feldolgozást; adjuk ki és, hogy ne anyázzanak nagyon a Mago hívek, lehetőleg gyűjtsünk köré annyi anyagot, hogy kijöjjön a nagylemeznyi játékidő". És lőn. Tavaly szeptemberi megjelenésű a lemez, tehát a karácsonyi piacra pont eljutott a köztudatba. Az album címe alapján bizonyára sokan a hasoncímű Boney M-slágerre asszociálnak, nagyon is helyesen, hiszen tényleg arról a nótáról van szó, ez a húzódal, amitől gondolom, a nagy sikert várták. Hát az tuti, hogy Spanyolország Wigwamjaiban ez klubsláger lett, de nem kizárt, hogy a német és skandináv rockklubok/rádiók is rákattantak, mert tényleg zseniálisan jó! Mint azt már korábban is többször is megtapasztalhattuk (itthon is), a disco vagy popslágerek rockköntösben is ugyanúgy tudnak működni, mint eredetiben, főleg, hogy a Boney M tényleg tele volt jó számokkal; a Mago De Oz Belfast verziója pedig hozza a papírformát. Ráadásul a szintén Locomotive kiadós Astral Doors pacsirtája, Nils Patrik Johansson is kiereszti benne nem mindennapi hangszálait (már csak ezért érdemes meghallgatni a lemezt), ezek az őrült spanyolok pedig nem átallottak becsempészni a középrészbe egy részletet a Rasputinból is - egyszerűen király! Nem tudom, klip készült-e hozzá, feltételezem, hogy igen, de ha mégsem akkor a csapat helyében nem hagynám ki ezt a ziccert.

Ahogy hallgattam a lemezt, további feldolgozásokra ismertem rá: spanyolul és az eredetihez viszonylag hű tolmácsolásban (hehe, ez a kifejezés esetünkben érdekes kettős értelmet nyer) hallhatjuk a Whitesnake Guilty Of Love című kevésbé ismert klasszikusát (Dame Tu Amor) és a Uriah Heep nagy slágerét, a Lady In Blacket (Dama Negra), a Somewhere Over The Rainbow viszont angol nyelven csendül fel (akárcsak a Belfast), és azt kell mondjam, hogy ez a dal is nagyon királyul sikeredett akusztikus-érzelmetes Mago-változatban.

Namost, a többi tételhez nem nagyon tudok háttérinformációkat, annyit még esetleg igen, hogy vannak spanyol nyelvterületen ismert nóták feldolgozásai is, illetve saját cuccok eltérő verziói. Ez utóbbi kategóriába tartozik pl. a Gaia lemez Alma c. száma (hehe, a spanyol tv is megvette anno a Szomszédokat és ez inspirálólag hatott a helyi muzsikusokra?) és a Hasta Que Tu Muerte Nos Separe amelyek "version orquestral"-ban tűnnek fel; de van olyan dal is, szintén a "gályáról", amelyet bemetalosítottak (La Rosa De Los Vientes).

Visszatérve a feldolgikra, egyet ismertem még fel a dallama alapján, ez pedig a Todo Irá Bien, amelyet azt hiszem, I Can't Help Falling In Love With You címmel van szerencsétlenségem ismerni a UB40 (vagy másvalaki?) előadásában, bár erre nem mernék megesküdni, lehet, hogy csak hasonlít. Úgy indul, mint valami ír népzene, az énekes búgón dörmög, némi női vokálkísérettel és aztán bejön a klisériff és egy nem túl izgalmas rocknótává bontakozik ki a történet. Akkor már sokkal jobban tetszik a Mujer Amante, ami szintén íres alapokkal indul, majd kiváló AOR/hard rock slágerré fejlődik és egy kissé a Rainbow Stone Coldjának hangulatát hallom vissza benne - abszolút érzelmi csúcspont!

Szóval, megintcsak az történt, hogy bár az elején kissé szkeptikus és felületes voltam, a kritika írása közben megfogott a lemez. Ezért jár a 9 pont. Jár továbbá a Belfast ötletéért, megvalósításáért és Nils Patrik szerepeltetéséért. Jár a többi jól sikerült feldolgozásért és azért a kellemes egy óráért, amit ez a lemez meghallgatásonként nyújt. Végül, de nem utolsósorban jár azért, mert a Mago továbbra is egy különleges színfoltot képvisel az európai metal palettán.