Shock!

A 2004-es év egyik nagy bánata volt számomra, hogy elmaradt a pesti MSG koncert. Bár nem vagyok Schenker komplettista, mindig nagy örömmel és élvezettel hallgatom Michael fantasztikus gitárjátékát, legyen szó akár az UFO, akár az MSG bármelyik lemezéről, amely éppen kezembe kerül.

Sajnos tapasztalatom szerint a faszi német származása miatt az emberek hajlamosak előítélettel viseltetni irányában, pedig Schenker ott van az élbolyban: Lynch, Rhoads, Malmsteen, Gary Moore és a többiek mellett mind hangszeres tudás, mind dalírási képességek tekintetében! Ezúttal azonban feldolgozáslemezt szottyant kedve készíteni, ráadásul nem is saját csapatával, hanem egy rakás cimbora/kolléga (Jeff Pilson, Marco Mendoza, Mike Inez, Tony Franklin, Vinnie Appice, Eric Singer stb.) segítségével. Az MSG elnevezés tehát megtévesztő, nyilván bizonyos üzleti szempontok vezérelték az amúgy nem túlzottan ismert kiadót arra, hogy a klasszikus név díszelegjen az amúgy eléggé ötlettelen borítón. A színes szereplőgárdának köszönhetően az album kellően változatos, ám talán éppen ezért benyomásaim kissé vegyesek.

Van ugyanis néhány brutálisan jól sikerült feldolgozás, mint pl. a Sabbath-klasszikus War Pigs, amelyben Ripper süvölti le a fejünket (jó szokásához híven, melyet isten tartson meg); a Jeff Scott Soto-val készült megunhatatlan Doctor Doctor vagy éppen a lemezt rendkívül erőteljesen nyitó, teljesen felismerhetetlenné átgyúrt All Shook Up c. Elvis nóta, amelyben Joe Lynn Turner énekel egy embereset. Nem különösebben tetszik viszont a kissé erőtlen Leslie Westtel felvett Blood Of The Sun (Mountain klasszikus); az ex-MSG-torok Gary Bardent felvonultató Out In The Fields vagy a Pink Floyd Money-ja Tommy Shaw előadásában. Ezekben az esetekben az ének a gyenge pont: jó torkú előadók ezek a srácok is, de Gary Barden pl. kimondottan küszködik az Out dallamaival, pedig a másik Gary (Moore ugye, aki az eredeti verziót énekli) nem egy hangszálakrobata, sőt Bardennél gyengébb képességekkel rendelkezik. Nem vagyok elájulva Jeff Pilson hangjától sem (diplomatikusan szólva, jobban basszusgitározik, mint énekel), bár a Politican c. ős-blues téma kimondottan jól áll neki. Akárhogy is, végső soron ezek a nóták is elmennek, Schenker pedig minden esetben zseniális, miatta a kevésbé jól sikerült átiratokat is érdemes sokszor meghallgatni.

A többi dal jól el lett találva, hiszen sem Mark Slaughterre (I'm Not Talking - ezt sajnos nem tudom, kinek a nótája, de nagyon dögös kis rock'n'roll), sem Sebastian Bachra (Hendrix: I Don't Live Today - milyen jó is tud lenni egy Hendrix nóta egy igazi énekessel és modern hangzással!) nem lehet rosszat szólni, de még Paul DiAnno is királyul hozza a Nazareth klasszikus Hair Of The Dogját (bárcsak így énekelt volna a pesti koncerten!). Mivel pedig a producer itt is Bob Kulick, és nem kevés átfedés van a zenészek tekintetében, gyanítható, hogy ezek a felvételek a legutóbbi, all-star Maiden tribute lemez munkálatai során készülhettek: ha az a lemez nem jelenik meg, akkor az ott hallható McAuley-Schenker-féle Run To The Hills bizonyára itt is szerepelt volna. Mi tagadás, itt is elhallgattam volna, de a Heavy Hitters legjobb pillanatai így is sokáig szólnak majd a playlistben. Utána pedig előveszem a UFO és az MSG albumokat, hátha legközelebb megint erre jár Misi bátyánk.