Shock!

Nem kezdődik ippeg rosszul a Misery Index cd-je. Harapósan bírnak riffelni, az a fajta thrash/death keverék, amit kifejezetten kedvelek hallgatni, ha éppen olyan hangulatom van. Most éppen olyan van. Bár azért néha (nem is csak néha) begrindulnak, sebaj, most még ez sem esik rosszul.

Kicsit utánajártam, kik is ők. Amerikaiak, Baltimore államból származnak. (Közben a dobos kalapál, mintha az élete függne tőle, kicsit kezd is idegesíteni a pergő hangja, túlságosan az előtérbe tolták, vagyis a gitárokat hátra, kár.) A riffelés masszív, hopp, nem is véletlen hiszen itt zenél két Dying Fetus tag, Sparky Voyles (MOD és Fear Of God zenekarokban szintén gitározóember), és Jason Netherton, aki pedig vokalista, szövegíró és basszusgitáros, és szintén Fetus tag. A zenekar természetesen nem az alapító tagokból áll, cserélődtek emberek a kezdetekhez képest. A mostani dobost Matt Byersnek hívják és a Severed Headben ténykedett korábban. Azért emlegetem fel őt, mert hallhatóan a dobokra hegyezték ki a zenét, igazából nem tudom eldönteni, hogy elég lenne egy újrakeverés a zenének, és akkor a gitártémákra is lehetne figyelni, vagy nem ártana olykor lekötözni a fiatalember kezét-lábát, hogy mások is levegőhöz juthassanak.

A lemez végighallgatása után talán az utóbbit javasolnám, egyre többször lezsibbadtam a folyamatos pergőkopogástól. Lehet, kicsit kevesebbet kellene villantania, és akkor több "látszana" belőle is... Vissza a zenekartörténethez. Egy EP és két split cd után jött a Nuclear Blast, és kiadta jelen korongot. A sűrű zenék kedvelői valószínűleg két kézzel kapnak majd a csapat után, van itt egy kis dühös punkos hardcore, floridai death metal, grind, csipet thrash, minden, ami az adrenalint növelheti.

Tény, hogy lekaszálták a hajamat a fejemről, tény, hogy az olykor felbukkanó középtempósabb részekre lelkesen bólogattam, de az is tény, hogy hosszú távon túl gyors, túl kapkodós számomra a lemez. Szerencsére csak bő fél óra az egész, bár az a vicces, hogy úgy éreztem, legalább egy órája ezt hallgatom. Tehát mára elég az agresszióból, jöjjön most valami lightosabb zene.

Ha valaki mindenáron azt szeretné, hogy az agysejtjei a felére csökkenjenek fél óra alatt, hallgassa csak nyugodtan a Misery Indexet.